A tiltott karneváli gyümölcs: a színház akarna politizálni, de Claudius nem

Az úgy esett, hogy azért került 400 néző plusz 4 színész, továbbá Katona Attila tanár, mint mesélő vasárnap délelőtt a Megyeháza udvarán felállított Karneválszínházba és a mintegy 28,5 fokos, fülledt hőségbe, mert a Savaria Karnevált, a várost (és részben Claudius császárt) népszerűsítő színielőadás (pontosabban annak hosszabb változata) nem mehetett le a csütörtöki megnyitón. Ezt az értesülést szombaton az ugytudjuk.hu hírportál tette közzé (a hír végigszáguldott a magyar média azon részén, ahol még tud száguldozni, a másik felén pedig úgy halt el, hogy meg sem született), azt írva, hogy Puskás Tivadar polgármester nem találta méltónak a karneválhoz a XX. évfordulóra összeállított darabot. Hogy ez így volt, vagy sem, ennek kiderítését az orosz propaganda helyi szellemi kolosszusaira bízzuk, akik mindenről (is) megmondják 1. hogyan volt 2. mit is kell gondolni róla 3. továbbá miként kell vélekedni azokról, akik különös okból magánvéleményt fogalmaznak meg.

Előzetesen tájékozódva úgy éreztük, hogy a darab igen erőteljesen viseli magán a város- és az eseménymarketing elemeit. Kicsit elspoilerezve az egészet: mint kiderült, a vége kifejezetten arról szólt, hogy milyen nagyszerű dolgok esnek meg azokkal, akik részt vesznek a Savaria Karnevál programjain, legyen szó római császárokról, szolgákról, színészekről, egykori labdarúgókról, vagy egyszerű szombathelyi polgárokról, akik Tusnádfürdő után a Fő téren is meghallgatnák Bagossyékat zenélni.  (A megnyitón egyébként egy rövid keretjáték ment volna le, vasárnap a színészek improvizatív játéka duzzasztotta az előadást több mint egyórássá.)

Az első része – ezt már a lelátón történő, a napon történő hosszas szuvidálás közben állapítottuk meg – elsődlegesen a helyzetkomikumra épül, három császár (Jordán Tamás, Orosz Róbert, Endrődy Krisztián) ki a nagyobb király/császár jellegű játéka szombathelyi környezetben. Negyedikként Jámbor Nándor  (rezidens orvos/szolga) szerepelt még a karneválmegnyitóra szánt darabban, mi magunk pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy hol is van az előadásban a kivetnivaló, mint olyan.
 

Jordán Tamás, aki Jámbor Nándorral együtt a vasárnap délelőtti felvonulást hagyta ott a darab kedvéért, elmesélte, hogy a darabot kifejezetten a megnyitóra írta Barták Balázs, a színészek még vasárnap is olvasták a szöveget. Így aztán a publikum gyakorlatilag belepillanthatott egy színházi próbába, amit hol a színházigazgató szakított meg az instrukcióival, hol pedig Katona Attila fűzött történelmi magyarázatot az aktuális történésekhez. 

Döntsék el önök, fordult a nézőkhöz Jordán Tamás, hogy a darab mennyire magasztos, emelkedett és méltó karneválhoz.
 

A történet szerint Savaria alapítója, Claudius császár álmodik és ezalatt történetesen Szombathely jelenkori városába repíti magát. Az iseumi ásatásokon Sostarics Ottó régész szedi össze, és adja le a kórházban a zavart imperátort. Ott – tekintve, hogy éppen karnevál van – mindenki római öltözékben igyekszik gyógyítani. Claudius két doktorban felismeri két, későbbi császárutódját (Septimius Severust és Valerianust) és roppant kíváncsi arra, hogy fennmarad-e az utókorban a neve. Van galiba (meg újrajátszott jelenet is) bőven, de aztán végül Claudius visszakerül Rómába. A császár egyetlen hangsúlyos mondatot enged el: „Rám mindig emlékezni fognak ha másutt nem, szeretett Savariámban bizonyosan.” 


A második részben aztán már mindenki római (császár avagy szolga), és megbeszélik azt, hogy mennyire remek dolog a Savaria Karnevál, kiválóan el lehet tölteni az időt, borok, legionariusok illetve a szép leányok között, még színházi előadást is láttak (és igen, a toronyi kenyér is belekerült)  – szóval annyira jó hely Szombathely, hogy ide jövőre is beálmodják magukat közösen. 


Na de akkor hol van ebben a gikszer, gebasz, csinóbli, csavar, áthallás miegyéb, amiért ebből egy önálló, rendezői-színészi változat lett a Fő téri megnyitó helyett?

Ki kell ábrándítani mindenkit, sehol. Hogy miért is, arra maga Jordán Tamás adja meg a választ: „A színház akarna politizálni, de Claudius császár nem”, hangzik el, hogy aztán forgatókönyv szerint, vagy csak amúgy, azt az előadás jellegéből nem lehet tudni.

Hogy az alapötlet mennyire ül, netán máshogyan kellett volna megragadni a rómaiságot, azt nem szakértenénk meg. Mindenesetre az tény, a karnevál ideje alatt minden egy kicsit római lesz Szombathelyen (tetszettek volna  előbb vagy később megalapítani, ha valakinek ez annyira nem jön be) - vagy  ahogyan a polgármesteri megnyitón elhangzott: nagy, történelmi játék részesei lesznek az itt élők és a vendégek.

Ez pedig ennyi, játék, színészi, színpadi játék, azzal a plusszal, hogy vasárnap délelőtt a közönség előtt formálódott, alakult, ismétlődött és futott le végül a darab - a tapsból ítélve, a nézőknek tetszett.

(TT)