Nagykarácsony: a tíz gyerek a legnagyobb ajándék

Nyolcadik emelet. Kilépünk a liftből, már a folyosón vár a fogadóbizottság. Nyílt tekintetű, szép arcú csöppségek állnak sorban, akár az orgonasípok. Vizslatják a fotós felszerelést, bezsebelik a simogatásokat, és rohannak vissza a kuckójukba, hogy körbeüljék a csillogó adventi koszorút. Zeng az énekszó, „Szent karácsony eljött…”

– Eredetileg hat gyereket terveztünk, végül tízen lettek – mondja az édesapa, Majtényi Zsolt. – Utolsónak érkeztek az ikrek, Balázs és Tünde most két évesek. A nagyok nem igazán örültek, amikor megtudták, hogy egyszerre két testvérük lesz, de most már mindennél jobban szeretik a kicsiket. Szűkösen élünk, de nagy békességben, szeretetben. Egymás tiszteletére, segítésére neveljük a gyerekeinket. Mindent együtt csinálunk, kérés nélkül jönnek bicajt szerelni, húst panírozni, mosogatni. Úgy gondolom, amit itthon megtanulnak, vihetik magukkal tovább az életben, és építkezhetnek belőle.

Gábor, a legidősebb, már elköltözött. A másodszülött, Vivien, korábban a Viktóriában rúgta a bőrt. Még itthon lakik, állandó éjszakás, ezért nappal alszik. A 17 éves Szandra a legjobb tanuló mind közül, Dodó focizik, Petra az SZKKA-ban kézilabdázik, szélső poszton. András tíz éves, Péter nyolc, Gabriella hét, ő szeptemberben kezdi az iskolát.

Ennyi gyerek mellett a karácsonyi készülődés fordulatokban gazdag kalandjáték. A4-es méretű füzetlapra írják a bevásárlólistát, minden gyerek kérheti a kedvencét, így áll össze az ünnepi menü. Készül csirke- és pulykamell, tejfölös hús, töltött karaj, halászlé, halrudacska, de még zöldbabfőzelék is. Három nap alatt elfogy negyven tányér kocsonya, szentestére a töltött káposzta két és fél kiló darált húsból lesz. Zsanett, az édesanya már megszokta a nagy mennyiségeket, hiszen egy átlagos reggelen négy liter tejből főz kakaót.

– Van egy hétfiókos fagyasztószekrényünk, most is tele van, felcímkézve sorakozik benne mindenféle – magyarázza. – Már év közben figyeljük az akciókat, így nem egyszerre kell megvenni a húsokat a karácsonyi menühöz. Szerencsére a gyerekek nem válogatósak.

A Jézuskának levelet írni nem szokásuk, de kívánságlista azért van. Idén Péter legót, Dodó telefont, Gabika babát, András pókemberes építőjátékot kért. A nagylányoknak mindegy, mit kapnak, minden apróságnak örülnek. A legkisebbek kockákkal és autókkal játszanak szívesen, ez kerül a fa alá is. A karácsonyfát az aprócska gyerekszobában állítják fel. Szigorúan ki kell kötni madzaggal, nehogy az ikrek feldöntsék. A gyerekek saját készítésű díszekkel ékesítik szenteste délelőttjén. Persze, előszeretettel lopkodják róla a szaloncukrot és a habcsókot, így vízkeresztre általában üres papírok és cérnaszálak árválkodnak az ágakon.

Kilenc gyerekkel nem egyszerű bárhová is útra kelni, ezért az ünnepet itthon töltik. Karácsony másnapján jönnek vendégségbe rokonok, akkor négy unokatestvérrel bővül a gyereksereg.

Ahogy a gőzölgő kávé mellett beszélgetünk, a gyerekek lassan beszivárognak közénk a kicsike konyhába. Az asztal alá bújik kettő, anya ölébe, apa karjaiba is jut egy-egy. Közben Vivi is felébred. Elmondja, hogy szerinte jobb nagy családban élni, mint egykének lenni. Nagyon szereti a testvéreit, állandó nyüzsgés van, mindig történik valami, sosem unatkoznak.

Zsolt és Zsanett gyorsan leszögezi, hogy nem lesz több gyerekük. Akkor sem, hogy már csak egy hiányzik a komplett focicsapathoz, inkább apa vállalja a kapus posztot. Egymásnak sosem vesznek karácsonyi ajándékot, azt mondják, számukra a tíz gyerek a legnagyobb ajándék.

Szenteste, amíg a család a konyhában bejglit falatozik, anya halkan beengedi a Jézuskát. Aztán kigyúlnak a fények, és a gyerekek elözönlik a karácsonyfa környékét. Apa és anya pedig állnak a szobaajtóban, és folynak a könnyeik, mert ennél szebb dolog nincs is a világon.


Krizsán Zsuzsanna
Fotó: Nagy Jácint