Bonsaiok, reiki, katanák, animék és kaligráfia – Ilyen volt a 16. Japán nap Szombathelyen

Október első szombatján tartotta meg immár 16. alkalommal a Magyar-Japán Baráti Társaság – Szombathely a Japán Napot az AGORA MSH-ban. A programok délután egy órakor kezdődtek és bár betegségek miatt több változást is eszközölni kellett, ez senkiben nem keltett hiányérzetet, folyamatosan váltották a bejáratnál a jegyeket – mellyel a szombathelyi Japán Centrum létrehozását támogatták –, és egészen este fél tízig óriási volt a nyüzsgés a sportházban.

A hivatalos megnyitón köszöntőt mondott Ono Hikariko, Japán magyarországi nagykövete, Schmitt Csilla, a Magyar-Japán Baráti Társaság – Szombathely elnöke és dr. Nemény András polgármester is. A nagykövet elárulta, nem most jár először Szombathelyen, nem is olyan régen, augusztusban volt itt, amikor megnézte a Csilla által gyűjtött gyermekkimondó kollekciót,  nagyon meglepte és lenyűgözte a japán kultúra iránti mélyreható érdeklődése, így nem is volt kérdés, hogy elfogadja a meghívást a Japán napra.

„Azt szokták mondani, hogy ha valamiből már 16-ot megrendeztek, akkor annak már valójában hagyománya van, és igazán bízhatunk benne, hogy lesz 17., 18., 20. és így tovább. Van egy japán mondás, ami szerint az el nem vetett mag nem nő ki. Itt nemcsak hogy elvetették a magot 16 éve, hanem öntözték, vigyáztak rá, felnevelték azt a fát, aminek most már igazán mély gyökerei vannak. Mondhatjuk úgy, hogy igazi hagyománya van. És azt hiszem, hogy a hagyomány az egy olyan dolog, ami mind a japán, mind a magyar nép szempontjából nagyon-nagyon fontos, merthogy a hagyomány az jó időkben, boldog időkben örömet okoz, nehéz időkben megtart” – kezdte dr. Nemény András.

Hozzátette, láthatóan minden évben nagyon kíváncsiak a szombathelyiek a Japán napra és a japán kultúrára. Erről szól az Érezd Szombathelyt! programsorozat is, aminek az a lényege, hogy minden érzékszervünkkel – a fülünkkel, a tapintással, ízleléssel, szaglással – próbáljuk érezni a várost. Hisz abban, hogy a Japán nap is valami hasonlóról szól: hogy érezzük Japánt itt Szombathelyen. Ehhez ersze kell a nyitottság, mert minél többet engedünk be magunkba, valójában annál többek leszünk mi magunk is. Tavaly ő is megtett ennek érdekében mindent: az összes játékot kipróbálta, evett, ivott, sőt még hennát is festett, aminek azért elmúlt a hatása néhány hét alatt, de a japán kultúra hatása nem. Ezért is javasolta mindenkinek, hogy legyen nyitott és bátran próbáljon ki mindent, mert megéri, mert ez egy csodálatos dolog, és biztos abban, hogyha így tesznek, akkor jövőre is vissza fognak jönni, így a hagyomány folytatódni fog.

Schmitt Csilla, a Magyar-Japán Baráti Társaság – Szombathely elnöke külön köszönetet mondott a szponzoroknak, az önkénteseknek és a vendégeknek is, hogy eljöttek megnyitni a rendezvényt, főleg nagykövet asszonynak, akinek nagyon hosszú útat kellett megtennie. Elnézést kért a programváltozásokért: az idei járvány nagyon sok fellépőt, előadót érintett és folyamatosan dolgoztak azon, hogy ne legyenek lyukak a programban, ez pedig szerencsére sikerült is. Megköszönte az adományokat, amiket a bejáratnál a Japán Centrum érdekében letettek. A státuszról annyit árult el, hogy a kertet talán a következő Japán napra meg tudják nyitni, keményen dolgoznak rajta, de az épülethez sajnos még nagyobb források kellenek, így arra még várni kell, de nem adják fel a reményt.

A korábbi évekhez hasonlóan a kicsiknek – és persze akár a nagyoknak is – kézműves foglalkozásokkal, origamival, japán témájú játékokkal, például kagylójátékkal és még animeszínezéssel, pólófestéssel is készültek. Az idősebbek pedig előadást hallgathattak a pozsgások és fikuszok bonsaiként neveléséről, a japán kerámiáról, a szamuráj kultúra megjelenítéséről a Star Wars-filmekben, a japán költészet gyöngyszeméről, a haikuról, a kultúra és a harcművészet együttéléséről, Japán egyedülálló fesztiváljairól, Morimoto Masami san bemutatót tartott a tusfestésről és betekintést nyerhettünk a japán a sportok és a kalligráfia világába is, sőt, ezeket a bevállalósabbak ki is próbálhatták.

Az épület előtt volt Toyota és Suzuki bemutató és próbavezetés, találkozhattunk a szamurájok kutyájával, az egészség és a jólét jelképével, egy akita kutyussal, be lehetett öltözni hagyományos japán viseletbe, voltak kiállítások Kitagawa festményekből, bonsaiokból és kardokból, volt dango és mochi készítő workshop, ki lehetett próbálni a hagyományos japán gyógyító technikát, a shiatsut, ami a kínai orvoslás alapelveire és a zen szemléletre épül, illetve a reikit, ami egy spirituális gyakorlat, melyet Uszui Mikao japán szerzetes fejlesztett ki 1922-ben. Fellépett a Otonoko Trió és Harris Yuko san, aki a japán zenei stílus, az enka világát hozta el nekünk, a napot pedig az Ataru Taiko koncertje zárta.

Közben természetesen a gasztronómia szerelmesei sem maradtak hoppon: a szusisoknál folyamatosan kígyózott a sor, de lehetett kóstolni és vásárolni más japán finomságokat, teákat, gineket, söröket, umebort, umelikőrt, yuzulikőrt, whiskyt, tonikot, gyümölcsleveket és édességeket is. Aki pedig valami maradandót szeretett volna, azt az emeleten különböző árusok várták animékkel, mangákkal, pólókkal, papucsokkal, kézzel festett Japán fababákkal, plüssökkel, kerámiákkal, kendőkkel és különböző kézműves termékekkel.

CzB

Fotó: Bonyhádi Zoltán