„A világot, ahova születtünk, nem választhatjuk meg, de azt, hogy mit teszünk benne, azt igen”

Október 22-én, kedden tartotta városi megemlékezését Szombathely az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából és az elesett szombathelyi nemzetőrök emlékére. A megemlékezés első állomása hagyomány szerint a Szombathelyért Posztumusz díjjal kitüntetett ügyvéd, dr. Welther Károly, az 1956-os forradalom szombathelyi mártírhős síremléke volt a Jáki úti temetőben.

A kolozsvári születésű Welther Károly (Szolnok-Doboka vármegyei ügyész) családjával, erdélyi menekültként, a második világháború végén érkezett Szombathelyre. 1949-50-ben Kőszeg város tiszti főügyésze volt, majd az ötvenes években vették fel a Szombathelyi Ügyvédi Munkaközösségbe. 1956. október 23-án az ő javaslatára állították fel a „Szombathelyi Értelmiségi Bizottságot”. A hat nyelvet beszélő, nagy műveltségű ügyvédet október 28-án a Vas Megyei Forradalmi Bizottság elnökévé választották.

A megye forradalmi vezetőjeként betartotta és betartatta a törvényeket. Jórészt neki köszönhető, hogy november 4-ig sem Szombathelyen, sem pedig a megyében nem történt vérontás, és komolyabb fegyveres összecsapás sem volt. Bár többen tanácsolták neki, mégsem szökött külföldre a szovjet intervenció bekövetkeztekor. November 4-én az elsők között tartóztatták le, és csak 1957. február 12-én helyezték szabadlábra.

Az életvidám, jó kedélyű embert a fogság alapvetően változtatta meg. Meghurcoltatásáról és börtönélményeiről senkinek sem beszélt. Fogolytársai elmondása szerint a kihallgatásai során senkire sem tett terhelő vallomást. Szabadulását követően a hatóságok folyamatosan zaklatták. Az inzultusok és a lelki terror ellenére sem vállalta a besúgó szerepet, inkább az öngyilkosságba menekült 1957. február 28-án. Szombathely város önkormányzata az 1956-os forradalom mártírjáról 1993-ban utcát nevezett el.

A megemlékezés részeként Kéner Balázs elszavalta Jobbágy Károly A rádió mellett című költeményét, majd elhelyezték a sírnál a kegyelet és az emlékezés koszorúit, virágait a Welther család jelenlévő tagjai és képviselői, valamint a szombathelyi önkormányzat képviseletében dr. Nemény András polgármester és dr. László Győző alpolgármester, a kormányhivatal nevében dr. Kovács Györgyi járási hivatalvezető, a megyei önkormányzat képviseletében dr. Melega Miklós társadalmi megbízatású alelnök és dr. Balázsy Péter jegyző, a Vas Megyei Temetkezési Kft. nevében pedig Szabó Erika ügyvezető.

Ezt követően az 56-osok terén, a Nemzetőrök Emléktáblájánál folytatódott az ünnepség, ahol a mártírhalált halt szombathelyi nemzetőrökre emlékezett a város. Szabó Róbert Endre, a Weöres Sándor Színház művésze Nemes Nagy Ágnes Flotta című versét szavalta el, Tóth Dániel pedig Pintér Béla 56 él című dalát adta elő. Ünnepi beszédet mondott dr. Danka Lajos városi képviselő:

„A mai nap az 1956. október 23-ai eseményekre emlékezünk. Mint mindnyájan tudjuk, 1956. október 23-án, Budapesten, az egyetemi diákság felvonulásával kezdődött a szovjet megszállás és a kommunista elnyomás elleni felkelés. A diákfelvonulások után a Parlament előtt már több százezer fő hallgatta Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. A fegyvertelen tömegre, a Rádió épületénél leadott véres sortűz hatására, fegyveres felkelés bontakozott ki, ezzel kezdődött az 56-os forradalom. Ezeket a mondatokat a rendszerváltás óta minden évben sokan és sok helyen elmondják.

A rendszerváltás óta a szombathelyi megemlékezéseken szinte mindig itt voltam. Sajnos szomorúan kell tudomásul vennem, hogy a hivatalból jelenlévőkön kívül nagyon kevés új, fiatal arcot látok itt. Ennek többek között az lehet az oka, hogy a mai fiatalok nem érzik sajátjuknak ezt a megemlékezést, hiszen minden évben beszélünk Welther Károlyról, a meggyilkolt nemzetőrökről, de nem beszélünk Szombathely városának lakóiról, illetve az ő szerepükről az 56-os forradalomban, ezért megpróbálom az eseményeket ebből a szempontból felidézni.

Szeretjük azt gondolni, hogy mi, illetve családunk kimaradt az akkori történésekből. Hadd, idézzem fel édesapám történetét az 56-os eseményekkel kapcsolatban, és ezzel talán közelebb hozhatom a ma emberéhez ezt a hősies időszakot. Édesapámnak kulák gyerekként, még az általános iskola befejezése előtt, el kellett hagynia a faluját, és a családi gazdaság helyett a MÁV raktárban helyezkedett el. Az 1956-os forradalom hírére élelmiszereket szedtek össze, hogy a budapesti forradalmároknak segíteni tudjanak. Édesapám elmondása szerint egy teherautót raktak meg, és a barátaival együtt kisérték volna Pestre, azonban útközben szülei házától, találkozott a falurendőrrel, aki kiprovokált egy verekedést, így haza menekült, ott bujkált, és nem mert a találkozóra elmenni.

Soha többé nem látta a munkatársait, akik a szállítmányt kísérték. A forradalom leverése után távoznia kellett a MÁV-tól, így került a Nyugat-magyarországi Fürészekhez segédmunkásnak. Ez nem egy egyedi történet, a magyar családok közül sok tudna hasonlót elmesélni, de az idősebb korosztály nem szívesen mesél róla, a fiatalok pedig nem érdeklődnek utána. Véleményem szerint nem csak azok az áldozatok, akiket lelőttek, hanem azok is, akiknek a padlását lesöpörték, akiket heteken át kínoztak az ÁVÓ laktanyában, és azok is, akiknek mindenét elvették. Ha így nézzük, akkor a magyar társadalomban nincs olyan család, akinek ne okoztak volna kárt a szocialista időszakban.

Erre kell emlékeznünk a mai nap. Azokra a hősökre, akik az életüket adták, hogy egy embertelen rendszert megbuktassanak, és azokra is, akik átküzdötték magukat ezen az időszakon és túlélték a több mint negyven éves orosz megszállást, majd részt vettek a rendszerváltás kikényszerítésében és végrehajtásában. Kérem a jelenlévőket, hogy ennek fényében hajtsunk fejet 56 hősei előtt.”

A beszéd után koszorúzással és főhajtással emlékeztek dr. Welther Károlyra és a szombathelyi nemzetőrökre: a szombathelyi önkormányzat nevében dr. Nemény András polgármester, dr. László Győző, dr. Horváth Attila és Horváth Soma alpolgármesterek, a kormányhivatal képviseletében dr. Kovács Györgyi hivatalvezető, a megyei önkormányzat nevében dr. Melega Miklós társadalmi megbízatású alelnök és dr. Balázsy Péter jegyző, az Éljen Szombathely! Egyesület képviseletében Tóth Kálmán elnök és Gálffy Áron, a Fidesz nevében Illés Károly elnök és Ágh Ernő képviselő, a Mi Hazánk Mozgalom képviseletében dr. Danka Lajos elnök és Benkő Zoltán alelnök, a Momentum nevében Lukács Dániel megyei elnök és Nagy Donát városi alelnök, a Demokratikus Koalíció képviseletében Vörösné Budai Mária ügyvezető alelnök, dr. Károssy Csaba és Tóth Tamásné etikai bizottsági tagok, a Pro Savaria Egyesület nevében Molnár Miklós és Koczka Tibor, a Konzervatívok Egy Jobb Városért Egyesület képviseletében Balassa Péter országgyűlési képviselő, Csiszár Zsófia és Hende Anita egyesületi tagok, a Momentum TizenX ifjúsági szervezet nevében Grünwald Bálint elnök és Putz András alelnök, a Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányság és a Szombathelyi Rendőrkapitányság képviseletében Fekete Géza rendőr alezredes, bűnügyi főkapitány-helyettes és dr. Koncz Gabriella rendőr ezredes, kapitányságvezető, a Szombathelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség és a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet nevében Kovács Balázs tűzoltó alezredes, kirendeltségvezető és Teráz Norbert büntetés-végrehajtási főhadnagy, parancsnok-helyettes, a Magyar Honvédség 17. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda és Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége képviseletében Dévényi György főhadnagy és László Attila nyugállományú alezredes, régióvezető; a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület nevében Kiss Zoltán István nyugállományú alezredes, elnök és Laschéla nyugállományú alezredes, tiszteletbeli elnök, az ELTE SEK képviseletében Lenkai Nóra rektori biztos, a Vitézi Rend Vas-Zala Vármegyei Székkapitánysága képviseletében vitéz, lovag Kovács Jenő törzskapitány, vitéz Mayer Petra vitézi hadnagy és vitéz Nagy Gabriella, a Vas Vármegye és Szombathely Megyei Jogú Város Nyugdíjas Szövetsége Képviseletében Molnár Árpád elnök, a Vas Megyei Honismereti Egyesület képviseletében Kuglics Gábor elnök és Szalainé Bodor Edit elnökségi tag, a Recski Szövetség Nyugat-dunántúli Szervezete nevében dr. Körvér István korábbi elnök, a diákönkormányzat képviseletében Pataki Gergely diákpolgármester, Kalmár Flóra és Porpáczy Marcell diákalpolgármesterek és Alacsony Ákos jegyző, valamint a roma önkormányzat nevében Szirmai Róbert elnök, Valentin Károlyné elnökhelyettes és Valentin Károly, Teleki József és Demeter Mátyás képviselők.

A koszorúzás után az ünnepi megemlékezés a Városháza dísztermében folytatódott ünnepi közgyűléssel és ünnepi műsorral, melyben közreműködött a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium kamarakórusa és a Mesebolt Bábszínház művészei, Pőcze Gyöngyi, Lukács Gábor, Kiss Dávid és Prikazovics Ferenc, akik Faludy György, Kányádi Sándor és Pilinszky János verseit, valamint népdalokat adtak elő. Ünnepi beszédet mondott dr. Nemény András polgármester:

„Két ünnepi eseményre is emlékezünk a mai napon. A két ünnep alapja két különböző korszak, amelyek különböző történelmi eseményeket hoztak, eltérő közegben, más-más emberek főszereplésével. Mégis a különbözőségek mellett, az igazi lényeget nézve, nagyon sok közös van az 1956. október 23-án kitört forradalom és az 1990. október 23-án megalakult szombathelyi önkormányzat között.

Valahogy úgy van ez, mint az apák és fiúk között, ahol a fiúk már egy másik világban nőnek fel, hozzák a generációjuk minden sajátosságát, különbözni akarnak, de mégis mindvégig pontosan tudják: a lényük közepét tekintve ugyanazok maradnak. Ahogy az 56-osok és a 90-esek is ugyanazok, csak másik világban, más lehetőségekkel.

A világot, ahova születtünk, nem választhatjuk meg, de azt, hogy mit teszünk benne, azt igen. Nekünk kell tudni, mit tartunk fontosnak, mit tartunk értéknek, mit vagyunk hajlandóak kockáztatni, áldozni érte. Az 56-os atyákat és a 90-es fiúkat a lényeget tekintve egy szó köti össze, a talán legfontosabb szó: a szabadság.

Szabadságról beszélhetünk ország, nemzet vagy ember esetében is. A magyar történelem során sokszor sérült az ország és a nemzet szabadsága, volt, hogy el is veszett egy időre. De mindig voltak olyan emberek, akik a lelkükben őrzött belső szabadságot megosztották másokkal, és hittel, elszántsággal, bátorsággal, közös erővé változtatták, majd így együtt visszaállították a külső szabadságot is.

Ezek az emberek sohasem kerestek kibúvókat, nem kötöttek alkukat, nem féltek kockáztatni akár saját életüket sem, tudták, mit tesznek és előre vállalták az áldozatot. Vállalták, mert hitték, a szabadság levegője nélkül nem érdemes élni. A szabadságért pedig tenni kell. Tenni kellett az ötvenes években, a kilencvenes években, és ha másképp, de tenni kell ma is. József Attila Levegőt című versében így beszél erről: „De jogom van és lélek vagy anyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad!”

Az 1990-ben szabadon választott önkormányzat Wagner András vezetésével egy új minőséget hozott. A 37 éves polgármester és a hasonló korösszetételű képviselőtestület gazdasági, szociális és társadalmi krízishelyzetben próbált helytállni úgy, hogy közben a friss demokrácia legfőbb értékeit az emberi méltóságot és a szabadságjogokat mindvégig biztonságban tudják.

Így 34 év távlatából nézve, mindez lehetetlen vállalkozás volt. A szervesen fejlődő nyugati demokráciáknak is 40 év kellett hozzá. Mégis azt állítom, hogy a lényeget tekintve az első ciklus igazi sikertörténet lett, köszönhetően Wagner András humánumának és valamennyiük szabadság iránti tiszteletének. A következő 34 év pedig azt bizonyította, hogy az önkormányzatokra, mint a helyben élőkhöz legközelebb álló társadalmi formációra nagy szükség van. Csak egy szabad önkormányzat a garancia arra, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek a döntéshozókat szabadon megválasztó helyi közösség érdekét tartják elsődlegesnek.

Ma is nehéz időket élünk. Épp csak túljutottunk egy egészségügyi krízishelyzeten, már érkezett is a szomszédban zajló háború, a vele járó energiaválsággal, inflációval, majd a pénzügyi válsággal. Képviselőtársaimmal együtt tettük, tesszük, amit tudunk. A romló körülmények között egyre kevesebb forrásból próbáljuk elérni, hogy ne csak hatékonyan működő, hanem egészséges, környezetbarát, biztonságos, igazságos és szabad is legyen a városunk.

Mert a szabadság ma is a legfontosabb értékünk, ez az, ami megnyitja a kapukat egy normális, méltó élethez. Most nem a fizikai szabadságunk a tét és még csak nem is a gondolkodás szabadsága. A tét ma a lehetőségekhez való hozzáférés szabadsága. Az, hogy egy ország vagy egy város közösen megtermelt javai adnak-e mindenki számára lehetőséget arra, hogy kiteljesedjen.

Adnak-e akkor is, ha valaki önhibáján kívül hátrányból indul, vagy hátrányba kerül. Engedik-e az ország törvényei, hogy egy város közössége fejlődjön, erősödjön, hogy aztán valódi közösségként segítse minden tagját, amikor az szükséges. Megkapja-e egy közösség a valódi önkormányzás szabadságát és az ehhez szükséges forrásokat, vagy meg kell elégednie a fentről jött utasítások végrehajtásával.

Én magam mélyen hiszek az önkormányzás szabadságában és mindent meg is fogok tenni érte. Tudom, hogy sokan gondolják ugyanezt. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt 34 év legnagyobb részvételű választásán a legerősebb felhatalmazást kaptuk a közös út folytatásához. Igyekszünk jól élni vele.

Tisztelt Szombathelyiek! Mostanra az ötvenhatosok lettek a nagyatyák, a rendszerváltók az atyák, mi pedig a fiúk generációja. Legyünk méltóak az elődökhöz. Kössön össze mindannyiunkat a szabadság szeretete, ezt adjuk tovább az utódoknak. Valahogy úgy, ahogy József Attila is szerette volna: „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat.”

A megemlékezés a Szózattal zárult és Kelemen Krisztián tanácsnok pohárköszöntőjével a Városháza aulájában.

Czömpöl Bianka

Fotó: Nagy Jácint, Bonyhádi Zoltán