A csapategység volt a Falco titka

Csodálatos szezonunk volt

Boris Barac rögtön az első szombathelyi évében duplázni tudott. Az erőcsatár érthetően boldogan értékelte a mögötte álló időszakot.

 – A télen érkeztél a csapathoz, és láthatóan gyorsan be tudtál illeszkedni.

– Szerencsére egy olyan közegbe kerültem, amely az első perctől kezdve mindenben segített. A csapattársak roppant befogadóak voltak, nem volt nehéz megtalálni velük a közös hangot. Ezen kívül a várost is nagyon megszerettem, sok helyet megmutattak a társaim, amiket jó volt felfedezni. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos szezont sikerült zárnunk, ami ráadásul a Falco történetének legjobb eredménye. Úgy gondolom, fizikálisan és mentálisan nagyon egyben voltunk végig, igaz, ezért rengeteget dolgoztunk. Minden edzésen és mérkőzésen igyekeztünk a maximumot nyújtani, aminek szerencsére meg is lett az eredménye. Mindig fantasztikus érzés, hogyha trófeát nyer az ember, ebből pedig kettő is megadatott ebben az idényben. Nagyon örülök, hogy én is hozzá tudtam tenni ehhez a sikerhez, de csapatként alkottunk maradandót, mindenki beletette szívét-lelkét, hogy ezt elérhessük. Úgy gondolom, a többiek nevében is mondhatom, hogy nagy teher esett le a vállunkról a döntő ötödik mérkőzése után. A hazaúton sikerült ünnepelni, szerencsére a szurkolóink közül is voltak, akik velünk tudtak tartani. Másnap aztán az Aréna Savariában már sokkal többen voltunk, fantasztikus volt, hogy ennyien összegyűltek. Most pedig már itthon vagyok, próbálok feltöltődni, hogy újult erővel állhassak majd az újabb kihívások elé. 

Különleges a második bajnoki cím

Evan Bruinsma, az  amerikai közönségkedvenc a szezon elején visszatért Szombathelyre, és ezúttal is oroszlánrészt vállalt a történelmi szezonból.

– Mi futott át rajtad, amikor lefújták a mindent eldöntő mérkőzést Szolnokon?

– Természetesen nagyon boldog voltam, és büszke az egész csapatra. Nehéz mérkőzések voltak mögöttünk, de tudtuk, hogy semmit sem adnak könnyen. Sok mindenen keresztülmentünk az utóbbi pár hónapban, mindenkiben nagy feszültség szabadult fel, hogy sikerült megnyernünk a bajnokságot.  

– Ha ki kellene emelni meghatározó élményeket, pillanatokat a szezonból, melyek lennének azok?

– Nem könnyű csupán párat kiragadni, de ha mégis mondanom kellene néhányat, akkor természetesen köztük lenne az aranyéremért folytatott párharc minden mérkőzése, kiváltképp az utolsó, a Magyar Kupa döntője, amit a Debrecen ellen vívtunk, vagy éppen a Bajnokok Ligája-szereplés, ami szintén óriási dolog volt mindannyiunk számára.  

– Tagja voltál a két évvel ezelőtt bajnokságot nyerő csapatnak. Össze lehet a két sikert hasonlítani? 

– Úgy gondolom, mindkét aranyéremnek megvan a maga története. Azt mindannyian tudjuk, hogy ez több szempontból nagyon speciális szezon volt, amire nem igazán volt példa a közelmúltban. Sok olyan dolog történt, ami még inkább összekovácsolt és megerősített bennünket, talán ezért különlegesebb egy picit ez a mostani bajnoki cím.  Az egység jellemezte a Falcót. Megmutattuk, hogy mennyire tudunk egymásért küzdeni, mennyire bízunk egymásban, ez pedig a játékunkon is meglátszott. Folyamatosan azt éreztük, hogy már csak a többiek miatt sem szabad feladni, és ha olyan helyzet adódott, mindig volt valaki, aki vezérré lépett el. 

Csapatként hatalmasat léptünk előre

Kyan Anderson, a Németországból érkező légiós hamar meghatározóvá vált a szombathelyieknél, és oroszlánrészt vállalt a sikerből.

– Amikor a Falcóhoz igazoltál, milyen szezonra számítottál?

– Őszintén szólva nem igazán mertem semmit előre elképzelni. A koronavírus sok mindent átírt, olyan szituációt idézett elő, főleg az elején, amire nem lehetett felkészülni. Borzasztó nehéz volt szurkolók nélkül játszani, emellett pedig minden egyes mérkőzésen a maximumot kellett nyújtani ahhoz, hogy most arról beszélgessünk, hogy bajnoki címet ünnepeltünk. A kommunikációt és a csapategységet emelném ki a siker zálogaként. Kezdetben egy picit hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy valaki extra teljesítménnyel rukkol ki,  és ezzel megnyerjük a mérkőzést. Ahogy haladtunk előre a bajnokságban, ez megváltozott, sokkal többet segítettünk egymásnak minden tekintetben, ez pedig nagyban megkönnyítette a helyzetünket. 

– A bajnoki párharcban mire kellett leginkább figyelni?

– Az volt a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen. Rengeteg meccs van már ebben a szakaszban a játékosok lábában, ilyenkor könnyen előfordulnak kisebb sérülések. A mérkőzések közti szünetekben már a regeneráción van a hangsúly, és azon, hogy a lehető legfrissebben lépjünk pályára. 

– A döntő után kivel beszéltél először?

– Még az ünneplés előtt a szüleimmel, mindenképpen szerettem volna velük megosztani azt az örömöt, amit akkor éreztem, és éreztünk mindannyian.