A hüllőélet méltatlan az emberhez - Csehov Sirálya a Weöres Sándor Színházban

A Widder Kristóf rendezte komédia (a műsorfüzetben ez a műfaji megjelölés szerepel) valójában sorstragédia. Ekként fogalmaz Vitányi János színházi kritikus Csehov figuráiról: „Elvágyódnak a reménytelen világból, de a vágynál többre nem futja erejükből, egy-egy fellobbanás után visszahullanak régi életükbe.” Dagonyázás a posványban. Sorra-rendre elbukik az ilyen-olyan kitörési kísérlet. A nagy többség belenyugszik méltatlan sorsába. Nem megéli, eltölti e földi időt. Ámítva önmagát, becsapva másokat. Méltatlanná válik a homo sapiens fogalmához. Szerb Antal író/irodalomtörténész diagnózisa Csehov nihilistáiról: „Nem történik semmi, mert nem történhet semmi; állóvíz az életünk, amelyre szürke eső esik. Minden lendület elhal a félúton; a legtöbben tunyán és bánatosan hullanak alá a semmibe.” S tegyük hozzá: majd’ minden érzelem gellert kap, a szerelem legfőképpen.  
A WSSZ-előadás lét-látlelet. Magyarország, 2022. Félretájékoztatott/átvert, lebutított halmazok tömege nem tud mit kezdeni az életével. Alattvalóként vegetál. Szolgál.
Tíz szereplő – tíz valósághű ábrázolás. Mari Dorottya Nyinája főhőssé, küldetés-tudatú színésznővé válik. (Bennem legalábbis.) Talán az egyetlen kivétel, aki kiütés-sorozatok után is képes még talpra állni, továbbmenni. Csak azért is. Nyina: „Most már igazi színésznő vagyok, élvezettel, elragadtatással játszom, megmámorosodom a színpadon, és csodaszépnek érzem magam.” Arkagyina (a darabban a már befutott színésznő) a csodálatos Németh Judit. Arkagyina megtalálta a hivatását, ám egoista, önző. Imádja, ha minden körülötte forog. Képtelen áldozatokat hozni másokért. A mindig rendkívüli Major Erik Treplovja (Arkagyina fia) vergődő, tehetséges fiatalként – minden létvetületben – falakba ütközik. A sajátjába és másokéba. Sérüléseit nem tudja kiheverni. Jó, mint mindig: Szerémi Zoltán (Szorin, Arkagyina bátyja). „Szeretnék – ha csak egy-két órára is – felébredni ebből a hüllőéletből.” A jelentős művésszé érett Antal D. Csaba Trigorinjáról sokat elmond e kijelentés: „Már elfelejtettem, és nem is tudom világosan elképzelni, hogy érzi magát az ember tizennyolc-tizenkilenc éves korában.” Herman Flóra meggyőző Mása: „Csak vonszolom az életemet, mint egy végtelen uszályt.” (Az idézetek a Makai Imre-fordításból valók – szp) Bálint Éva, Orosz Róbert, Kelemen Zoltán, Widder Kristóf ábrázolása ugyancsak a helyén van. Kupás Anna látványtervezőként a XXI. századi nézőt „szólítja meg”. Akinek végre-valahára el kell(ene) döntenie: alávalóként teng-leng, vagy személyiségként teremt-e.

Szenkovits Péter

Fotó: Nagy Jácint