A mentális erő kellett a sikerhez

Lehetett ennél szebb befejezést elképzelni?

- Nem igazán, és azt gondolom, hogy mindannyiunk szívében különleges helyet foglal el ez a bajnoki cím. Voltak olyan pontjai a szezonnak, főleg a hajrához közeledve, amikor úgy éreztük, hogy nem nekünk áll a zászló és nem csak az ellenfelekkel kell megküzdenünk. A csapatnak azonban volt tartása, és ezt minden alkalommal bizonyította is. Pontosan ezért érzem úgy, hogy nagyon megérdemeltük, hogy végül a mi nyakunkba akasztották az aranyérmet. 

Egy ilyen, finoman szólva sem szokványos szezon előtt lehetett bármilyen célt kitűzni?

- Azt tudtuk, hogy egy nagyon kiegyenlített bajnokság lesz, sok olyan csapattal, amely bárki orra alá borsot tud törni. Hittünk a keretünkben, illetve abban, hogy ha keményen dolgozunk, akkor annak meglesz az eredménye. Mérkőzésről mérkőzésre próbáltunk haladni, mindig a következő feladatunkra koncentráltunk. Az alapszakaszban az első helyen végeztünk, és ugyan a felsőházi rájátszásban volt egy kisebb hullámvölgyünk, nem törtünk össze, a döntőben pedig megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek. 

Ehhez az az egységesség is kellett, ami az egész idényben jellemezte a csapatot.

- Úgy gondolom, ez volt az egyik legnagyobb erősségünk. A pályán nyújtott teljesítményünkön is meglátszott, hogy ezek a srácok nagyon tudnak egymásért küzdeni és nemcsak csapattársak, hanem barátok is. Mindenki pontosan tudta a feladatát, ha valakinek rosszabb napja volt, buzdították a többiek, emellett pedig azok, akik játéklehetőséget kaptak, egytől egyig meghálálták a bizalmat. 

Az egész szezonra visszatekintve mi volt az, amiben a legnagyobbat lépett előre a csapat?

- Amit kiemelnék, az mindenképpen az, hogy mentálisan nagyon sokat fejlődtünk. Hosszú szezon, sok mérkőzés van mögöttünk, és talán az egyik kulcsa a sikernek az volt, hogy jól tudtuk kezelni a stresszhelyzeteket és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk. Ez a folyamat már úgy érzem, hogy a tavalyi Magyar Kupa-döntővel elindult, az idő múlásával pedig folyamatosan igyekeztünk erre egyre nagyobb hangsúlyt fektetni.

Amikor az aranycsata első felvonásán a szünetben 3-1 arányban vezetett a Berettyóújfalu, akkor is erre a mentális erőre volt szükség?

- Részben igen, illetve a hitünkre. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltük, viszont azt játszottuk, amit elterveztünk a mérkőzés előtt, ezen pedig nem szerettünk volna változtatni, mert úgy éreztük, hogy ha türelmesek vagyunk, akkor működni fog. A félidőben az öltözőben arra bíztattuk egymást, hogy csináljuk tovább, ne adjuk fel, és előbb-utóbb jönni fognak a gólok. Ez szerencsére így is lett, és az, hogy el tudtuk venni a Berettyóújfalu pályaelőnyét, hatalmas fegyvertény volt és egy óriási lépés a bajnoki cím felé.

Játékosként már nyertél korábban bajnoki címet, ez a Haladással most edzőként is megadatott. Össze lehet hasonlítani a kettőt?

- Mindkettő fantasztikus dolog, de mégis teljesen más. Játékosként edzések, mérkőzések vannak, ezek között pedig azért van idő a pihenésre, regenerálódásra. Edzőként huszonnégy órás „szolgálatban” van az ember, folyamatosan azon gondolkodik, hogy hogyan állítsa össze a csapatot, mi legyen a taktika az aktuális ellenféllel szemben. Ehhez felkészültnek kell lenni, ki kell elemezni a csapatok játékát, és ahhoz igazítani a miénket. Nagy felelősség és sok-sok munka van ebben, de nyugodtan mondhatom, hogy minden perce megérte. 

A lefújás pillanatában hatalmas érzelmek szabadultak fel mindenkiben.

- Ez így van, többen is elérzékenyültünk a stábtagok közül, valamint a játékosok is, ebben benne volt az egész szezon feszültsége, a nehézségek, és minden, amin keresztül kellett mennünk ahhoz, hogy végül miénk legyen a bajnoki cím, ráadásul a klub történetében először. Utána pedig fantasztikus érzés volt felszabadultan ünnepelni együtt a szurkolókkal, akik végig kitartottak mellettünk és megadni a módját annak, hogy egy kicsit kiengedjük a gőzt. 

Milyen terveid vannak a nyári szünetre?

- Az ünneplés után kis túlzással most már teljes mértékben a következő szezonra koncentrálok, folyamatosan tervezgetünk ezzel kapcsolatban. Nehéz lesz, mert lesznek játékosok, akiktől el kell búcsúznunk, és ez mindig nagyon megviseli az embert. Régóta itt voltak, sokat segítettek a klubnak és mindig mindent megtettek a pályán a csapat sikeréért. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz könnyű, de ezen is túl kell lépnünk valahogy, és azokkal a játékosokkal pedig, akik itt maradnak azért dolgozni, hogy a 2021/2022-es idényben is hasonlóan szép pillanatokat élhessünk át. 

Malomsoki Cintia
Fotó: Nagy Jácint