A nők elleni erőszak megszüntetéséért - Szombathelyen és a nagyvilágban (interjú)

– A Soroptimist tevékenységi területeinek talán legnehezebbike a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem.

– A nők elleni erőszak teljesen mást jelent a világ különböző tájain: nekünk, egy globális világszervezet részeként, elsősorban a helyi problémákra kell koncentrálnunk – amellett, hogy tudatában vagyunk annak is, hogy Afganisztánban nem léphet ki egy nő az utcára férfikíséret nélkül, nem tanulhat, vagy hogy Szaúd-Arábiában vívmány, hogy a nők autót vezethetnek. Nekünk itt elsősorban a nők elleni fizikai, verbális és családon belüli erőszakkal van dolgunk. A téma azért nehezen megfogható, mert nincsenek róla naprakész adataink: 2018-ban a rendelkezésre álló adatok szerint például hozzávetőlegesen 40 nő halt meg családon belüli erőszak következtében – a jelenlegi számok ismeretlenek, annyi sejthető, hogy a pandémia okozta összezártság következtében nőttek. S ha lennének is számok, ezeknek minden bizonnyal a sokszorosa fedi a valóságot.

Magyar Zoltánné Márti (balról) a szombathelyi Soroptimist klub alelnöke, Komáromi Angéla és Wagner Anikó klubtagok

– Mostanában, különösen a Me too mozgalom óta, téma a médiában a nők elleni erőszak. Bár az áldozatok ettől nem feltétlenül lépnek ki a napfényre, a probléma tudatosítása utat nyithat egy egészségesebb társadalom felé?

– Az edukáció kulcsfontosságú: sokszor azért nem szólal meg egy áldozat, különösen, ha családon belül éri abúzus, mert nincs is tudatában, hogy ő bántalmazott, fél az áldozathibáztatástól, vagy szégyelli a történteket. Vagy nem tudja, kihez fordulhat biztonsággal – és ne felejtsük, ma Magyarországon, ha segítséget is kér a hatóságoktól, ez után ugyanoda kell visszatérnie, ahol bántalmazták. Elsődleges, az Unió által is támogatott cél, hogy legyenek olyan védett helyek, ahová átmenetileg  kimenekíthetnek egy bántalmazottat – persze már az is nagy lépés lenne, ha lennének elkülönített rendőrségi kihallgatószobák számukra, és női orvos vizsgálná meg, női rendőr hallgatná ki őket. 

– Több projektjük szólít meg fiatalokat: jó lenne, ha felnőne egy generáció, ami már megbotránkozna A pénz számolva, asszony verve jó szólamon. És ami tudja, hogy nem csak akkor beszélhetünk erőszakról, ha már folyik a vér.

– Ehhez az kell, hogy olyan mintát tanuljanak, amiben a nő nem csupán boldog feleségként és anyaként lehet jelen. Hogy lássák, egy nőnek van önérvényesítő képessége, és eldöntheti, mit szeretne kezdeni az életével. Az erőszak különböző formáit pedig meg kell ismertetni a szülőkkel, tanárokkal is: a cyberbullying (internetes zaklatás) például sosem abuzálással, hanem udvarlással kezdődik. És pillanatok alatt húz be egy egyirányú helyzetbe a szaknyelvben ragadozónak nevezett zaklató – az esetek nagy százaléka pedig öngyilkossággal végződik. Az sem köztudott, hogy Közép-Európában elképesztő mérteket öltött a "human trafficking", mikor a fiatal lányokat behálóznak és külföldre prostituáltnak adnak el. És arról is szólni kell, hiszen a szomszédunkban történik, hogy ukrán nőket, lányokat, időseket, csecsemőket abuzálnak naponta – a háborús történet részeként. Mi annyit tudunk tenni, hogy beszélünk róla, napvilágra hozzuk, bízva az összefogás erejében vagy a törvényalkotók befolyásolásában. 

– Ha van is jogi szabályozás, hiányzik a végrehajtó szerv.

– Így van. Az „Isztambuli“ Egyezményt, ami az első jogilag kötelező erejű eszköz, ami a nők elleni erőszak leküzdésének átfogó megközelítését és szabályozását teremti meg, és a családon belüli erőszak megakadályozására, az áldozatok védelmére és az elkövetőkkel szembeni büntető eljárásra összpontosít, Magyarország 2014-ben aláírta, de a Parlament azóta sem ratifikálta (az akkori igazságügyminiszter azt nyilatkozta, nincs nők elleni erőszak Magyarországon) – azaz máig nincs érvényben.

– Milyen lehetőségei vannak ma itt egy nőnek, aki erőszak áldozata?

– A Szombathelyi Áldozatsegítő Központ érzelmi, jogi, krízishelyzetben anyagi segítséget is nyújt – ide érdemes fordulni. A védett házak országosan csak a fizikai erőszak áldozatainak elérhetők – a verbális abúzus nem abúzus ma Magyarországon. A legszerencsésebb, ha a bántalmazott talál egy olyan közösséget, szervezetet, egyesületet, ami segít neki helyzetéből lelkileg kilépni, hogy –önmagában megerősödve – fizikailag is új életet tudjon kezdeni. A Soroptimist klub tagjai  november 25-i kampányukon a szombathelyi városházán szórólapot osztanak ezen szervezetek nevével és telefonszámával. A mi szándékunk és lehetőségünk az, hogy ráirányítsuk a figyelmet a problémára, beszéljünk róla, hogy minden érintett nő tudja: nincs egyedül. 

Tar Patrícia

Fotók: Nagy Jácint