A Savaria Szimfonikus Zenekar karácsonyi koncertje: az igazgató és a dirigens fia közösen muzsikált 

Csaknem teltház volt a Savaria Szimfonikus Zenekar karácsonyi koncertjén (Savaria bérlet 3.). A fogékony közönséget nem igazán zavarta, hogy (energia-mizéria ide vagy oda) a Sportházban hallhatja-láthatja kedvenc együttesét.  
Miután ráhangolódásként elhangzott Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) A varázsfuvolájának a nyitánya, Kiss Barna, a szimfonikusok igazgatója üdvözölte a publikumot, s szívet melengető feladatának tett eleget. Elköszönt kolléganőjétől, Szakályné Szalai Mária fuvolaművésztől, szólamvezetőtől, aki harmincöt(!) „szimfonikus-esztendő” után vonul nyugállományba. 

Hatalmas taps fogadta a művésznőt, aki tizenkét évesen kezdte zenei tanulmányait a kőszegi Budaker Gusztáv Zeneiskolában. A szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult tovább Németh Pálnál. A győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fuvola szakán végzett, mestere Varga Júlia volt. 1982-től tanított – mi mást, mint fuvolát – a kőszegi „Budakerben”. A szimfonikusoknak és az Esterházy Quintettnek 1987 óta a tagja. Példaértékű munkamorálját, hozzáállását emelte ki az igazgató, hangsúlyozta, hogy Sz. Szalai Máriára mindig lehetett számítani emberként, művészként. Az év zenekari művésze díjat is kiérdemelte. 

Fölcsendült Mozart Esz-dúr versenyműve két zongorára – Kiss Barna igazgató fiának, Kiss Mártonnak és a vezető karmester, Vajda Gergely fiának, Vajda Vincének a közreműködésével. Eleinte akár növendékek vizsgakoncertjének is föl lehetett volna fogni a páros debütálását, ám egyszer csak történt valami, amiért érdemes koncertre járni (télvíz s vírusok/baktériumok kergetőzése idején is). A sportház légterébe és a lelkünkbe angyal villant be. Bár nem időzött sokáig, mégis: ez adta meg a „csikó-duó” közös muzsikálásának aranyfedezetét. Miközben a zenekar odaadóan körbeölelte őket s átkarolt bennünket az angyali mozarti kísérő-muzsikával. A közös ráadásukat Vajda Vince a jelen lévő – a kerek születésnapját a napokban ünneplő – édesanyjának ajánlotta. S mintha már nem is csak egyetlenegy angyal suhant volna át…                

Ottorino Respighitől (1879-1936) – akit a világ a zenei impresszionizmus jeles alakjaként ismer – két kompozíció inspirált ünnepi merengése. Különösen a második, az 1930-ból való karácsonyi himnusz árasztott Jézus-váró hangulatot felénk-belénk. Bódi Zsófia (szoprán), Molnár Anna (mezzo), Bartos Barna (tenor), valamint a VoiceStation kórus (művészeti vezetőjük Pejtsik Panka) a szimfonikusokkal, a bekapcsolódó Kiss Mártonnal, Vajda Vincével együtt reményekkel teli, boldogságos pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget. Vajda Gergely vezető karmester odaadása, derűje, intelligenciája, sugárzó közösség-teremtő energiája ezúttal is lenyűgözte az ünneplő publikumot. 

Szenkovits Péter                 
Fotó: Savaria Szimfonikus Zenekar