A torinói lepel nyomában - Hesztera Aladár restaurátor előadása a TIT-ben

Megtelt a TIT előadóterme hétfő délután: a torinói lepelről szóló előadás-sorozatban ezúttal a tárgy történeti életútjáról beszélt Hesztera Aladár restaurátor. A lepel a keresztény hagyomány szerint Jézus halotti leple, az ő testét göngyölték bele temetéskor: rajta Krisztus testének lenyomata rajzolódik ki. Ez összhangban van a bibliai elbeszéléssel arról, ahogyan Jézust a lepelbe helyezték a beálló ünnepre tekintettel sürgős temetésekor. A jelenleg is zajló vita az egyik legizgalmasabb az ereklyék történetében: bárhogy is legyen, az tagadhatatlan, hogy ez a műtárgy az egyik legbonyolultabb adathordozó, nem véletlen, hogy többrészes előadássorozatban faggatják Hesztera Aladár és a meghívott szakemberek. 

Az előadóteremben felfüggesztett lepelrekonstrukción elhelyezett nyilak jelölték a nyomokat, melyekre fókuszáltak az egyes előadások: a piros nyilak a vérnyomokat jelölve a szenvedéstörténet nyomait jelölik, a fehérek, a hétfői előadás alapját képezve a történeti út nyomait, a kék nyilak pedig a következő, a feltámadás témakörével foglalkozó, Vágvölgyi András vezette előadás témái lesznek majd. 
A fehér nyilak a történeti életút lenyomatait jelölik a lepelrekonstrukción, hiszen a textil életéről 51 biztos történeti időpont áll rendelkezésünkre: Hesztera Aladár érdekességi, s nem időrendi sorrendben beszélt ezekről, elsőként arról, hogy a lepelről először Szent Cirill tett említést Kr. után 340-ben, mely forrás szerint a lepel ekkor még Jeruzsálemben van. Az előadó kiemelte és cáfolta a textil 1503-as olajba mártásának történetét, melyet állítólag 3 püspök jelenlétében azért követtek el, hogy hamisítvány voltát bizonyítsák: olajnyomok azonban nem találhatók a vásznon. A víznyomok viszont alátámasztják, hogy a 325-ös edessai árvíz idején Edessa várának pincéjében őrizték.

Izgalmas eredményeket hozott a textil pollenvizsgálata: a leplen 49-féle pollenfajtát tudtak azonosítani, melyek egyrészt bizonyították eredetiségét (a pollenek olyan növényektől származnak, melyeket a leggyakrabban használtak temetkezésekhez az ókorban, ugyanakkor az akkori idők legkiválóbb minőségű olajainak alkotóelemei), másrészt hírt adnak arról, merre járt a műtárgy, de arról sajnos nem, hogy mikor. 
Szóba került a Pray-kódex is, melynek lepel-ábrázolásában a halszálkás szövésminta ábrázolása és a lyukak olyan részletinformációk, ami miatt valószínű, hogy a rajzoló saját szemével láthatta a leplet.

Megannyi érdekes információval gazdagodtak a hallgatók Hesztera Aladár hétfői előadásán a rejtélyes lepelről, melyet 1578-tól az olaszországi Torinóban, a Keresztelő Szent János-katedrálisban őriznek.

TP

Fotó: Nagy Jácint