A védett orchideák rétje a város szélén

Igazán különleges hangulata van a rétnek tavaszillattal, méhzsongással, mélyzölden hullámzó növényzettel, tiszta levegővel és napsütéssel. Ezt magunk is megtapasztalhattuk, mikor Varga Tamással a helyszínre érkeztünk. A közeli Gothard iskola tanára rendszeresen jár ide egyedül, de diákjaival is, hiszen a terület kiváló szabadtéri biológia „oktatóterem”. Ő hívta fel az önkormányzat figyelmét arra, hogy a rét védelemre szorul. 

Számos rizike, a láprétekre jellemző nedűgombák, a fenyveserdők légyölő galócája és nagyon sokféle csiperke, pereszke – több mint százféle kalapos gombafajt fotózott le eddig a biológia tanár, ezeket telefonján mutatja, hiszen most még nincs itt a gombaszezon. De ennek a Potyondi mocsárhoz közeli területnek nem elsősorban a gombák adják a különlegességét. Szombathelyen valószínűleg csak itt, a Vasivíz ZRt. által gondozott vízmű védterületen virágzik az agárkosbor, amely a Magyarországon fellelhető 40 orchideafaj egyike. A bordó virágú, mindössze 20-30 cm magasságú miniorchideák láthatóan nagyon jól érzik magukat ezen a réten, hiszen számos példányát találjuk, egész telepek vannak itt belőle. Az egy kicsit később virágzó békakonty orchideát viszont Varga Tamás nélkül nem biztos, hogy megtaláltuk volna. Ám a tanár láthatóan a rét szinte minden fűszálát jól ismeri, ezért határozottan vezet a másik védett növény lelőhelyéhez.

Az alig 10 centis példányt még csak bimbós állapotban láthattuk, de persze erről van már néhány fotó a terület flóráját dokumentáló telefonos albumban. A szinte arborétumi sétánk azonban nem ért véget, a rét másik végében, a bozótos rejtekében egy újabb orchideát mutat kísérőnk. A széleslevelű nőszőfű azonban most még csak a tavalyi arcát láttatja, augusztusban virágzik majd. Az agárkosbor és a békakonty eszmei értéke tízezer forint, a legenda szerint – ahogy a neve is mutatja – a nőzést elősegítő, vágyfokozó hatású nőszőfűé pedig ötezer forint, tehát, aki leszedi, vagy az élőhelyét károsítja, ennyit kellene fizetnie.

A hegyi kaszálókra és sztyepprétek növénytársulására hasonlít a városszéli rét flórája. Ritka, hogy egy helyen három védett orchidea is él. Ezeket azonban veszélyezteti, hogy megnövekedett itt a forgalom. A karantén időszakában egyre többen jártak ide például kutyát sétáltatni, de ami ennél nagyobb probléma, hogy gépjárművekkel is behajtottak.

– Elsősorban a téli időszakban lettem arra figyelmes, hogy a rét jelentős részét mintha vaddisznók dagonyázták volna össze. Olyanná vált. Ezt elsősorban a crossmotorosok, quadosok okozták, és az autósok, akik romantikázni jöttek, vagy miért, de elég sokan bejártak autóval. Ezekre a védett növényekre óriási veszélyt jelent a taposás. Ezzel ugyanis megváltoznak az életfeltételek, ami a gyomok szaporodásának kedvez, de az itt őshonosok akár ki is pusztulhatnak. Ennek a gyönyörű rétnek a megóvása érdekében fordultam az önkormányzathoz – mondta el lapunknak Varga Tamás.

A város zöldtanácsnoka, Németh Ákos szívügyének tekintette a probléma megoldását: "Évente 50 faj kerül a kihalás szélére a Földön, ebben felmerül az ember felelőssége. Ennek megállításához a globális gondolkodás és a lokális cselekvés szükséges. A klímaváltozás, a túlépítkezés, az invazív fajok terjedése, a monokultúrás mezőgazdaság térnyerése, illetve különböző szennyezések okozzák, hogy a különböző növény- és állatfajok elveszítik természetes életterüket. Ez ellen fel kell lépnünk, ha meg akarjuk őrizni az oly szép biológiai sokféleséget, a biodiverzitást. Számomra mindig az a kérdés, hogy itt helyben mit tudunk tenni környezetünk szépségeinek megóvása érdekében. Arra jutottunk, hogy leginkább azt, ha megőrizzük a kincseinket, éppen ezért én nagyon köszönöm Varga Tamás tanár úrnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a rétre, illetve a Vasivíznek, hogy partner volt a lezárásban, és  így a terület megóvásában”

A rét egyetlen, autós közlekedésre alkalmas bejáratához így sorompó került. Sajnos erről néhány nap alatt letört a figyelmeztető tábla, és ottjártunkkor is érkezett egy motoros, aki éppen ezen a területen akart „rodeózni”. Persze, amikor meglátott bennünket, odébbállt. Természeti értékeink megőrzése közös feladat. Az pedig igazán nem megerőltető, hogy ne menjünk be gépjárművel egy védett növényekkel teli területre, és talán az sem lenne az, hogy ne hordjuk se ide, se más erdőszéli, bozótos területre a szemetet, törmeléket, sőt a kerti nyesedéket se.

Fotó: Nagy Jácint / Savaria Fórum