A zenében nincsenek szabályok – Szombathelyre is elhozta filmjét Azahriah

Hatalmas zsongás, izgatott tinik, két kígyózó sor fogad szombat este a Savaria Moziban, bennünk pedig – sok szülővel egyetemben – megfordul egy olyan gondolat, hogy „mégis mit keresünk mi itt”. Nem véletlenül. Szombathelyre látogatott ugyanis Azahriah, azaz Baukó Attila, akinek neve valószínűleg még azoknak is ismerősen cseng, akik nem most élik tinédzseréveiket és nincsenek ilyen korú gyerekeik, rokonaik.

A mindössze 22 éves énekes 2014-ben indította el YouTube-csatornáját Paul Street néven, gyerekkori álma volt, hogy zenéljen. Tíz év alatt pedig olyan óriási sikereket ért el és akkora karriert futott be, amire a magyar poptörténelemben még nem nagyon volt példa.

A szombathelyi látogatás apropója a Mi vagyunk Azahriah című film bemutatója volt, amihez egy közönségtalálkozó is dukált. A film a Puskás Arénás jegyeladástól a tripla teltházas koncertig követi Magyarország jelenleg legnépszerűbb előadóját, benne egy kis csavarral, hogy mégse csak egy tipikus dokumentumfilm legyen – a siker pedig nem maradt el, csordultig telt a Savaria Mozi nagyterme.

Minden generációnak megvan a maga ikonja

Hamar elreppent a másfél óra, jött a stáblista, aztán szépen sorban bevonultak a közönségtalálkozó részvevői: Lévai Balázs producer, Mazzag Izabella rendező, Ionescu Raul színész, Polhodzik Ádám operatőr, valamint az énekest képviselő Supermanagement menedzserei, Tóth Gergely és Tóth Kristóf, végül pedig maga Azahriah, akit persze hatalmas ujjongás és taps fogadott.

A beszélgetést Farkas Beni vezette, aki elsőként Lévai Balázst kérdezte arról, miért tartotta fontosnak, hogy elsősorban fiatalok, Azahriah generációja alkossa a stábot.

– Minden generációnak megvan a maga nagy ikonja, sztárja, és azt gondolom, hogy az üzenetet, és azt, amit az adott alkotó, művész képvisel, azt leginkább az ő generációja tudja megérteni. Nyilván attól még idősebbként is lehet filmet csinálni egy fiatalabb alkotóról, de miután Attila valami olyasmit ért el, amire nem volt nagyon példa a magyar könnyűzenében, és egy nagyon izgalmas, összetett világot alkotott, ezért azt gondoltam, hogy ezt legjobban talán pont a hozzá hasonlóan fiatal, tehetséges, filmes alkotók tudják megragadni – mondta a producer.

Mazzag Izabella 2020-ban végzett az SZFE-n, ez az első nagyfilmje. Elárulta, többször összeültek Azahriah-val ötletelni és beszélgetni arról, hogy milyen típusú filmet képzel el és annyi volt a kérése, hogy minél gátlástalanabb, elborultabb legyen, úgyhogy erre törekedtek. Igyekeztek formailag is behozni olyan elemeket, amik érzékeltetik, hogy generációs filmről van szó, a párbeszédekben is megjelennek fiatalos szövegek és magáról a generációról való értekezések is.

Raul, aki a fikciós szál Azahriah-ját játssza, őszintén elmondta: nehéz, de hálás feladat volt ez. Az biztos, hogy sokat adott neki a szerep, de hogy pontosan mi mindent, azt most még nem tudja elmondani, általában ugyanis későn tudatosulnak benne ezek a dolgok. És hogy mi a titka Azahriah-nak? Arra nem tud választ adni, valószínűleg sohasem.

Amit mások még nem csináltak korábban

De mégis honnan jött a film ötlete? És mikor jött el az a pont, amikor kitalálták, hogy nem egy szimpla dokumentumfilmet szeretnének, hanem valami mást? Erről Gergő és Kristóf mesélt.

– Akkor fogalmazódott meg bennünk a film ötlete, amikor láttuk, hogy milyen izgalmas dolgok történnek majd Azival a következő fél-egy évben. Úgy éreztük, ha ezt nem látjuk viszont dokumentumfilmként, akkor hatalmas történelmi hibát követünk el. És aztán később alakult ki ez a dolog, hogy ne csak egy szimpla dokumentumfilm legyen, hanem egy hibrid film, aminek alapvetően mi nagyon örültünk, mert szeretünk olyan vagány dolgokat csinálni, amit mások még nem csináltak meg korábban. Nem bántuk meg – avatták be a közönséget.

Hozzátették: igazából maga Attila ad kulcsot a filmben ahhoz, hogy hogyan is kell nézni, amikor azt mondja, hogy a zenében nincsenek szabályok. Ezt pedig mindenki iszonyú fontos mondatnak tartotta, hiszen ha róla, az ő zenéjéről készül film, akkor azt kell érzeni, amit ő is érez.

– Ösztönösen kell bizonyos dolgokat csinálni. Dumáltunk, találkoztunk, volt egy csomó ötletünk, köztük rosszak is, amik kiszóródtak, aztán elkezdtünk együtt rezegni és hirtelen bejött ez az ötlet, hogy csináljunk hibrid filmet és mindenki azt mondta, hogy ez fasza. Még akkor is, ha tudtuk, hogy kockázatos és nehéz lesz valós eseményeket keverni egy elképzelt sztorival – mesélte Balázs.

Egy őrült agymenés

A rendező korábban arról beszélt, hogy egy nagyon zárkózott személyiségnek tartja Azahriah-t, aki maga is elárulta, bár nehéz volt, egy idő után meg tudott barátkozni azzal, hogy kamerák kísérték a mindennapokban, hiszen megismerte közelről a stábot.

Egy korábbi interjúban elhangzott, hogy a tinik kedvence egy őrült agymenést szeretett volna viszont látni a filmben. Arra a kérdésre, hogy ez sikerült-e, azt válaszolta, inkább nem nevezné így a filmet, hiszen ennek lehet pejoratív értelme is. De az, hogy szerteágazó, hogy csapong, azt szerinte pozitívumként is fel lehet róni.

– Én örültem annak, hogy szabálytalanul lett megfogva az egész koncepció. Ha nincsen szabály, akkor nincs mihez tartani magunkat, nincsen semmi, amivel beskatulyáznak. De ezek a gátak adják meg az embernek azt a biztonságérzetet, hogy abból gazdálkodjon, amije van. Amikor ez nincs, akkor könnyen el lehet veszni, úgyhogy azért a szabálytalanságon belül is kell, hogy legyen valami rendszer. Így a végén a szabálytalanság az voltaképpen egy illúzió lesz. De mégis megvannak azok a részek a filmben is, amik legitimálják azt, hogy ténylegesen nem hagyatkozunk mintákra, arra az útra, amit előttünk kitapostak, hanem csinálunk valami olyat, ami aztán vagy jó lesz, vagy nem. Ez már tök mindegy, a lényeg az, hogy végre elrugaszkodtunk attól, ami eddig volt, és ez szerintem a legnagyobb érdem – mondta Azahriah.

Beszélt arról is, tisztában van azzal, hogy hiába szeretné az élete egy részét megtartani magának, csak az ellenkezőjét fogja elérni a titkolózással, hiszen annál érdekesebb lesz. – Így, hogy valamilyen szintű indíttatásom van arra, hogy ezt megvédjem, igazából csak magam ellen játszom. De hát ez egy ilyen játszma. Nagyon sok jó dolog jár a zenével, és ezért elfogadom azt, hogy van egy ilyen oldala is ennek a dolognak. Aztán hogy ezt jól fogom tudni kezelni, vagy nem, hogy rám jár-e a rúd, vagy végül nem, az a jövő zenéje. Az nem rajtam fog múlni – árulta el.

Őszintén elmondta, hogy ezúttal elengedte a gyeplőt, nem igazán szólt bele a kreatív folyamatokba, inkább a stábra bízta a filmet és nem csalódott, a dalok is tökéletesen voltak integrálva a sztoriba. – Elengedtem, a sorsra bíztam, hogy mi lesz a végeredmény és azt tudom mondani, hogy egy fain film lett. Egy brutálisan tettre kész, lelkes, alázatos csapatot volt szerencsém megismerni. Jók voltak az ötletek, brutálisan jó volt a kivitelezés, sose láttam semmi ehhez hasonló dolgot. Full más, mint egy klipforgatás, egy felejthetetlen élmény – jelentette ki.

Hogyan tovább?

Olyan magaslatokba emelkedtél ez alatt a négy év alatt, hogy egy évtizednyi zenei karriert éltél le. Hogy hogyan tovább? – hangzott el a kérdés, amire az volt a válasz, hogy senki nem számolt ezzel, az emberek egyszerűen azt érzik, hogy azonosulni tudnak ezzel a világgal, ami elmondása szerint még csak zene. Nincs mögötte nagy állásfoglalás, identitás, de az emberek a saját képzeteiket vagy éppen tévképzeteiket integrálják bele a zenéjébe.

– Vagyok én, meg van az, ahogy nagyon sok ember tekint rám. A zene már szeretetet szül és lehet, hogy a megnyilvánulásaimból elkönyvelnek, hogy én ilyen vagy olyan vagyok, és ez nekik imponál. Pedig valószínűleg nincs átfedésben azzal, aki valójában én vagyok. Amikor én is rajongtam gyerekként egy külföldi előadóért, sokkal többet képzeltem bele, mint amilyen volt valójában. Ez olyan, mint a siker. Álmodoztam a sikerről, és elértem. Aztán rájöttem, hogy nem egészen olyan. Egyébként jó dolog, de nagyon nehéz, nem lehet ezt emberi aggyal felfogni – tette hozzá.

Menedzserei is egyetértettek vele abban, hogy az emberek mindent mérnek valamihez, Azahriah esetében viszont már most van egy olyan eredmény, ami után már akár azt is megtehetné, hogy soha többet nem zenél, vagy teljesen eltűnik. De ez nyilván nem fog megtörténni, mert buzog benne az alkotási vágy. És bár ezek az elért sikerek óriási nyomást is gyakorolnak rá a jövővel kapcsolatban, úgy gondolják, hatalmas szabadságot is adnak.

– Történelmi jelentőségű dolgokat ért el, amik már így is maradnak, szóval kinyílt a játszótér, jöhet a rock, a hörgős metál, és akkor a legközelebbi filmnél már senki se fog itt ülni. Amúgy már szóltunk Viktornak, hogy kéne egy nagyobb stadion, de valami gazdasági para van – viccelődtek, amibe a producer is beszállt, mondván, nem az űrkoncert a következő lépés, hanem a kreatív kiteljesedés.

– Mindig a fiatalok választják az ikonokat. A zene nagyon erős identitásformáló. Szerintem pontosan azért hallgatunk zenét, hogy valami választ adjon az életünkre, vagy megmondja, hogy kik vagyunk. Nyilván azért vagytok itt ti is – szólt a közönséghez –, mert iszonyú sokat jelent nektek ez a zene, alakította az életeteket, hatott rátok. Szerintem ez a legnagyobb ereje a könnyűzenének – zárta Lévai Balázs.

És hogy mi mindenre voltak kíváncsiak a szombathelyi rajongók? Hogy visszatér-e Paul Street? Mi lesz a nagy visszavonulással? Hogy mit gondolt Azahriah a Savaria Moziról? Következő cikkünkből kiderül!

CzB

Fotó: Pataki Gergő