Adni akart a festészetével - Csonka Ernő Az öreg akác című albumának bemutatójáról

A Szülőföld Könyvkiadó gondozásában megjelent míves Csonka Ernő-könyv premierjének szép számú közönségét Farkas Csaba kiadóvezető köszöntötte. 
„Festményeiből harmónia, nemes egyszerűség árad, s magát a művészt is ekképpen lehetne jellemezni”, méltatta a közmegbecsülésnek, közszeretetnek örvendett Csonka Ernőt Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatónője.

„Valódi remekművei lelki gazdagságából táplálkoznak, gazdag színvilág, tiszta ábrázolásmód jellemzi. Csonka Ernő – bár tájképfestőként él a köztudatban – kiváló portréfestő, emellett csendéleteket, mitológiai és bibliai témájú festményeket, reprodukciókat is készített. Alkotásai intézményekben, templomokban is láthatók. Azoknak a kevés képzőművészeknek az egyike, aki kész volt tehetségét ajándékként felajánlani.”

Idézett ars poeticájából: „A determinizmusban nem hiszek, mert az ember szabad akaratától fogva választhat a jó és a rossz között. Azt viszont tudom – és itt van a paradoxon –, hogy az ember a sorsát végigjárja, és az a sors, ami nekem rendeltetett, erre a pályára kényszerített.” 

Dr. Székely János, egyházmegyénk püspöke Dsida Jenő (1907-1938) Templomablak című versét mondta el: „Ó titkok titka: a földön itt lent / belülről nézzen / mindenki mindent, / szemet és szívet / és harcot és békét! –  / Áldja meg az Úr, / áldja meg az Úr / a belülről látók / fényességét!” Ekképp jellemezte Csonka Ernőt: „Belülről látta a szépséget, a szépség forrását, a Teremtőt, a valóság szívét. S a természet lelkét próbálta megszólítani ő, akinek (amiként vallotta) ecsetet adott kezébe az Isten, akinek a szépségét akarta megörökíteni. Belső tűz volt benne, az alkotás édes kényszere hajtotta. Soha nem adta fel, s mindig adni akart a festészetével. Hálásak vagyunk neki. Alkotásai a belülről látók fényességét sugározzák.”

„Abszolút autodidakta volt, aki önmagát építette föl. A Dunántúlon ő volt az egyik legjobb akvarellista. E műfaj lényeglátást, sűrítőképességet kíván, s ő ezt igen magas szinten művelte”, jellemezte Torjay Valter festőművész, művészettörténész. „Nem túlzás, hogy a legjobb akvarelljei világszínvonalúak, bárhol megállnák a helyüket.” Méltatta emberségét: „A kollégáival mindig jól bánt, végtelenül kedves volt velük. Segítette a fiatalokat. Elképesztő energiák működtek benne. Biztosan nyomot fog hagyni a vasi művészettörténetben.”  

 „Csonka Ernő a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagja volt, küldetéséhez tartozott a szeretet, a jóság, az igazság, a szépség képviselete. Ez volt a hivatása, amelyet szó szerint az utolsó leheletéig gyakorolt”, idézte föl Merklin Tímea újságíró-szerkesztő. „Amint mondta: élete végén azt is jól át tudta adni, az ’átszűrődések’ révén, hogy tulajdonképpen nincs odaát meg ideát, Istenközelség vagy Istenben levés van, hiszen minden egy.” „Meg akarta élni a századik születésnapját. 1921. április 9-én született. Már télen feldíszítette Március 15. téri lakásának erkélyét, hogy világítson rajta a százas szám, mint karácsonyi, szilveszteri, illetve egyáltalán ünnepi dísz. Nagyon drukkoltam másokkal együtt, hogy sikerüljön. Két hónappal ’lőtt túl’ a célon: 2021 júniusában hunyt el Gyöngyi hitvese szeretetétől, gondoskodásától ölelve.” 

Özvegy Csonka Ernőné Gyöngyi meghatottan mondott köszönetet a kötet alkotóinak és az ünnepi könyvpremieren jelen lévőknek az érdeklődésért. Hitet tett amellett: biztos abban, férje oda föntről boldogan tekint le az őt ünneplőkre. Béres Ottó fuvolaművész – aki a szépkorú festőművész mindennapjainak támasza volt – Csonka Ernő legkedvesebb dalait tolmácsolta. Bősze Dóra a festőművészhez írt versekből adott elő. 

Szenkovits Péter