Afrika-hét: szívszorító szegénységben élőknek gyűjtenek a héten Szombathelyen

Az ünnepélyes megnyitót élőben közvetítették az egyházmegyénk Youtube csatornáján és honlapján is. 

A megjelenteket Tálas Józsefné Kovács Mária igazgató köszöntötte, aki elmondta az egyházmegye fenntartásában működő technikumot 2021-ben alapította a püspök atya, s 2022 szeptemberében nyitotta meg kapuit. Névadójuk Boldog Salkaházi Sára vértanú életét adta a szegényekért és az üldözöttekért. Egész élete arról szólt, hogy segítsen a rászoruló embereket. „Szociális érzékenysége példaként szolgál számunkra, épp ezért megtiszteltetés, hogy az iskola szolgálhat a rendezvényhelyszínként”, emelte ki.  

Dr. Székely János megyéspüspök nyitóbeszédében személyes emlékeket idézett fel, olyanokat, amelyek Afrikához kötik. Elmesélte, milyen misszió során jutott ki egy alig több mint 1 millió lakosú, nagyon sok nyelvet beszélő, kicsi törzsekből álló országba, ahol a lakosság körül 80 százaléka analfabéta volt. Hatalmas volt a szegénység Bissau-Guinea-ban, egy diktátor irányította az országot, aki a megtermelt javakat, s mindent, ami igazán értékes, európai országnak adta el, miközben a lakosok éhen haltak. A megyéspüspök megosztotta Máriónak, egy hitoktatónak az életét, aki gyerekként naponta 10 kilométert gyalogolt oda, majd vissza is azért, hogy hittant tanulhasson. Minden nap ment annak ellenére, hogy ezért a falu férfiai, előkelőségei megverték. Felnőttként is kitartott hite mellett, szerelmes lett, majd megszöktette szerelmét, hogy feleségével keresztényként élhessenek. Nem sokkal később a falu öregei megtudták, hol élnek, felégették otthonukat, mindenüket elvitték, őt félholtra verték. A püspök hozzátette, lassanként épült el, s közben megértette azt, hogy ha ő valóban keresztény, akkor nem állhat bosszút, ami a törzsénél szinte törvényszerű lett volna, meg kell bocsátania. S így is tett. Visszaköltözött a faluja mellé, az első éves termését zsákokba tette, és elvitte ajándéknak a kis faluja közepére. Kutat ásott, ahonnan a fél falu vehetett vizet, s irigykedve nézték, hogy együtt nevelik négy gyermeküket. (A törzsnek volt egy rettenetes szokás, ha a fiúgyerekek nem maradhattak az édesanyjuk mellett, mivel hitük szerint túlságosan elkényeztetné, a fiúgyerek nem lesz elég kemény.) Amikor pedig meghalt a falu tanítója, ő bevállalta, s ottjártukkor már 140 gyerekek tanított egymaga, dél előtt és dél után.

- Esténként ment kapálni, hogy a gyerekeinek is legyen mit enniük – folytatta megyéspüspök. - Aztán beomlott az iskola teteje, senki nem törődött vele. Újraépítette, mert neki számított az a 100 gyerekek. Neki az evangélium nem régi, szép történet volt, hanem ez volt az élete. Afrika felemelkedése elsősorban a hiten és az iskolán múlik. A Mustármag Szeretetprogramunkkal elsősorban ebben szeretnénk segíteni. 

Dr. Székely János kitért arra, hogyan is indult Szombathelyen ez a program. Eleinte csak próbáltak befogadni olyanokat, akik valami miatt bajba kerültek. Aztán létrehoztak egy különleges kávézót, a Fair Playt, amellyel szudáni kávétermelőknek segítenek. Megemlítette a dr. Hardi Richárd szemorvost, aki a fő hídjuk, a kapcsolataik építője Kongóban. Ő segített eljutni Kabinda városa melletti kicsi faluba, az árvaházba, melyet nővérek tartottak fent. Szívszorító szegénység közepette a fák alatt volt az iskolai tanítás. Sok gyereknek ágya sem volt, a földön aludt rongyokon. A program segítségével minden árvagyereknek tudtak venni cipőt, ruhát, ágyat, illetve építeni tudtak egy három tantermes kicsi iskolát. Nem sok adomány gyűlt össze, de apró adományból rengeteget lehet építeni ezekben az országokban. A magyar programba egyre több iskola csatlakozott be, szülők, vállalkozók segítettek, így tanszereket is tudtak vásárolni a gyerekeknek.

A másik nagy programelem során Felicien Ntambue püspökön keresztül, az egyházmegyéjének, illetőleg Kabinda városának próbálnak segíteni, ahol hasonlóan szegény körülmények között tanulnak, élnek a gyerekek. 2024-ben segítséggel elkészült egy nagy új egyházi iskola, ahol több ezer lány tanul, nekik tankönyveket is vásároltak. Ezen kívül vettek az egyházmegyének tíz kis motort, amin atyák, tanárok, orvosok eljuthatnak a falvakba, illetve nap mint nap élelmiszert osztanak alultáplált gyerekeknek.

Az idei évben is kérik a segítségüket, szeretnének egy új iskolát és egy új óvodát építeni, kilenc motort vásárolnának, valamint az élelmiszerprogramjuk támogatását is kérik. Szeretnék Mbuji Mayit is segíteni, ahol a szalézi atyák két iskolába járnak be. Itt 1600 gyereket tanít 26 oktató, valamint kitett gyerekekkel is foglalkoznak. Az ő nagy kérésük egy kút és egy ciszterna az iskola, illetőleg az egész környék számára, illetőleg egy gyermekotthon építése a család nélkül maradt gyerekeknek.

Dr. Székely János hangsúlyozta, az életünknek a legszebb, legértékesebb pillanatai azok, amikor adunk, amikor szeretünk, ezt kérte mindenkitől. 

Ezt követően Ahmed Samuel, aki másfél éve a János nevet kapta, tartott tanúságtevő előadást Szudánról, ahonnan származik. Beszélt a szegénységről és a háború borzalmairól, s megköszönte, hogy a veszélyhelyzetben befogadták őt. Dr. Fodor Réka Afréka című könyvéből olvastak fel egy részletet, majd Pakisztánból menekült keresztény gyerekek meséltek életük viszontagságos éveiről, a thaiföldi börtönök embert próbáló körülményeiről. 

Az iskola tanulóinak táncos-énekes előadása után az igazgató még egyszer elmondta, a legszegényebbek kapják a támogatást, a héten nekik szerveznek gyűjtést, az összegyűlt összeget Kabinda városába juttatják el. Mindenkinek megköszönte a segítséget, majd elmondta, nagyobb kincs a földön nincs a szeretetnél. 

Fotó: Nagy Jácint