Ahol a sport és a vallás találkozik: Keresztény Jégkorong Tábort rendeztek Szombathelyen

Történt ugyanis, hogy hosszú szervezés után a Szombathelyi Pingvinek Jégkorong Klub és a Hockey Ministries International együttműködésében, Európában ötödik országként Magyarországon is megszervezték a Keresztény Jégkorong Tábort. Ennek apropóján beszélgettünk a kanadai alapítvány két vezetőjével.

Itt ülünk augusztus közepén a Szombathelyi Trend Optika Jégcsarnokban két kanadai szakemberrel Christy és Don Liesemerrel, akik csapatukkal 5 napos jégkorong tábort tartanak magyar hokis gyermekeknek. Nem egy szokványos helyzet. Meséljetek arról, hogy ez hogyan történhetett meg?

Ennek a tábornak 2019-ben volt már előzménye, egy hasonló tábor, melyet szintén a Pingvinekkel közösen szerveztünk, azonban még Budapesten kellett megtartanunk, mert nem volt kész a Szombathelyi Jégcsarnok. Sajnos a világjárvány miatt akkor nem tudtuk folytatni a közös munkát, mára azonban minden összeállt.  

Nagyszerű, most ugorjunk vissza az időben egy kicsit. Hogyan kerültetek kapcsolatba a hokival?

Monteralban felnőve (A Montreal Canadiens nagy múltra visszatekintő csapata jelenleg is az NHL egyik meghatározó alakulata (a szerk.)) az ember mindenhol a hokival van körülvéve. Édesapánk is profi szinten jégkorongozott, így már mi is egészen kisgyermek korunk óta benne éltünk a hoki világában.
Don.: Kb. 4 éves korom óta játszom, jelenleg is, igaz immáron nem versenyszerűen.
Christy: Amikor gyermek voltam, még nem volt női hoki, így én műkorcsolyáztam, azonban volt egy edzőnk, akik jégkorongozóknak is tartott speciális edzéseket, mellé szegődtem és végül már én is oktattam koritechnikát. 

Kérlek foglaljátok nekünk össze, hogy mi is az a HMI (Hockey Ministries International), honnan jött a gondolat, hogy egy ilyen alapítvány megszülessen? 

Az alapítványt 1977-ben hozta létre édesapánk. Aki 15 évesen egy edzésről hazafele tartva betért egy templomba, és hogy úgy mondjam megtért. Azt tapasztalta, hogy a profi hokisok körében nem nagyon téma a hit, a kereszténység. Volt egy szakadék a kettő között. A srácok, akik hokiztak, a pályán voltak, templomba nem igen jártak, ezért úgy gondolta, hogy el kellene vinni a templomot a pályára. Valahogy így született meg a gondolat. Az első tábort 27 gyermek részvételével szervezték több, mint 40 éve, most ott tartunk, hogy évente 40-50 tábort szervezünk Észak-Amerikában több ezer gyermek részvételével, és Európában is tartunk táborokat Svájcban, Svédországban, Csehországban, Szlovákiában, és immár Magyarországon is.
   
Hallottam, hogy ebben a táborban is több, jelenleg is aktív, az amerikai egyetemi bajnokság legmagasabb osztályában játszó jégkorongozó is jelen van. Hogyan lehet meggyőzni ezeket a sportolókat, hogy egy ilyen misszióban részt vegyenek? 

Alapítványuk 45 ligával (köztük az NHL-lel és az AHL-lel) és több, mint 300 csapattal dolgozik együtt. Van egy úgynevezett hitéleti programunk, melyet a csapatok rendelkezésre bocsátunk, ha egy csapat, vagy játékos úgy érzi, hogy segítségre van szüksége hitével, vagy éppen a hitetlenségével kapcsolatban, munkatársaink igyekeznek segíteni nekik. Emellett rendszeresen tájékoztatják őket a nálunk folyó munkáról. 
Jelenleg itt van velünk Josh Luedtke (21) és Jack Reimann (22), mindketten az NCAA (amerikai egyetemi bajnokság) legfelső diviziójában játszanak a St. Cloud Huskies csapatában. Ők az első missziójukat csinálják velünk. Mikor megkerestük őket, gyakorlatilag azonnal igent mondtak a felkérésre, és úgy látjuk teljesen megtalálták a hangot a gyerekekkel.    

Ez az első alkalom, hogy Szombathely ad otthont ennek az eseménynek. Melyek az eddigi tapasztalatotok a helyszínről és a részt vevő gyerekekről? 

Christy: Nos, a helyszín tökéletesen alkalmas a tábor megszervezésére. A jég pazar, az infrastruktúra kiváló. 
Ami engem legjobban megérintett az az, hogy a magyar edzők mennyire nyitottak az új dolgokra és a közös munkára az amerikai-kanadai szakemberekkel. A gyerekek -azok közül a táborok közül, ahol idén jártam- itt figyeltek a legjobban, és azt kell mondjam, dolgoztak a legkeményebben. 
Don: Igen, tényleg itt viselkedtek a legjobban a gyerekek(nevet), úgy érzem nagyon jó a hangulat, nem láttam egy csüggedt vagy szomorú arcot sem.  

Avassatok be minket, hogyan zajlik a tábori élet? Miben más ez, mint bármely más edzőtábor? 

Don: Napközben a gyerekek 2 jeges és 2 szárazedzésen vesznek részt, de a közös munka itt nem ér véget. Az edzői team által tartott kemény edzéseket követően csapatépítő programokat szervezünk, kiscsoportos foglalkozások keretében beszélgetünk a keresztény hit alapjairól, az un."Coaches Corner" alkalmai pedig lehetőséget teremtenek minden gyermeknek, hogy kérdéseket tegyenek fel a profi játékosoknak, többet megtudjanak a jégpályán kívüli életükről, akadályokról, melyeken átkeltek, hitükről, munkáról és persze a sikereikről is. De jutott idő egy kis közös fürdőzésre is a Tófürdőn. 

Mikor látunk benneteket legközelebb? Lesz folytatása Szombathelyen ennek a kezdeményezésnek?   

A Szombathelyi Pingvinek vezetőivel már beszélgetünk a folyatásról. Mi készen állunk rá, hogy jövőre újra találkozzunk!

A Szombathelyi Pingvinek Jégkorong Klub vezetése is rendkívül sikeresnek értékeli a tábort. Az az értékrend, melyet a misszióban itt tevékenykedő vezetők, fiatal edzők és jégkorongozók képviselnek beleillik abba a szemléletbe, melyet egyesületünk a fiatalok nevelésével kapcsolatban képvisel. A sport nagyszerű dolog, a jégkorong pedig az egyik legnagyszerűbb sport. A sporton keresztül pedig olyan eszköz áll a rendelkezésünkre, amit megfelelően használva a társadalomnak hasznos, igazán értékes sportoló emberek neveléséhez tudunk hozzájárulni, akik számára nem ismeretlen fogalom a kitartás, becsület, őszinteség, szorgalom, kötelességtudat, erkölcs, társadalmi felelősség vállalás. Nagyon örülünk, hogy sikerült megvalósítani a tábort, és nagyon bízunk benne, hogy erre minden nyáron lesz majd lehetőségünk a jövőben. 
 
 Szombathelyi Pingvinek Jégkorong Klub