Alasztics Marcell: higgadtság és csapatszellem

– Mikor megkezdtétek a felkészülést, milyen célokat fogalmaztatok meg?

– Azzal kezdeném, hogy az előző kiírást a koronavírus-járvány miatt félbe kellett szakítanunk. A pandémia valamennyiünk életét döntően befolyásolta, mindenesetre furcsa volt profi sportolóként is megélni a szituációt. A nyáron, amikor összejöttünk az első edzésre, az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy ezzel a kerettel bizony megnyerhetjük a bajnokságot. A menedzsment egyben tartotta a gárda gerincét, és az új igazolásaink is minőségi erősítést jelentettek. Optimistán tekintettem a jövőre, mondjuk alapjaiban véve ilyen típus vagyok. Mindig nyerni akarok.

– És eleinte minden így is alakult. Sorra szállítottátok a győzelmeket, a nagy rivális Berettyót is legyőztétek.  

– Igen, eleinte nem volt semmi probléma, de a Covid ismét közbeszólt, emellett balszerencsések is voltunk, hiszen példátlan sérüléshullám sújtotta az együttesünket. Jöttek a zárt kapus mérkőzések, amelyek nem tettek jót nekünk, de azt gondolom, valamennyi sportoló így érzett. A játék, a versenysport végtére is a szurkolókért van – roppant lehangoló volt szinte síri csendben futsalozni hónapokon keresztül. 

– A Haliban többen a válogatottban is szerepeltetek. Abban a lehetőségben több volt?

– Utólag azt mondom, hogy tán érhettünk volna el bravúrt, de rettentő zaklatott időszakban vívtuk a selejtezőket. Az egész évre a hektikusság, a kiszámíthatatlanság volt a jellemző. Ha csak a magam példáját említem: amióta sportolok, soha nem fordult elő, hogy másfél hónapig nem edzhettem. Ilyenkor kijössz a napi rutinból, és a régi formád visszanyerése sem egyik napról a másikra történik.

– A középszakaszban volt egy-két botlás. Akkor is bíztál a sikerben? 

– Igen, a hullámvölgy ellenére csak a végső siker lebegett a szemünk lőtt. Juanra mester nagyszerű pedagógiai érzékkel rendelkezik. Amellett, hogy felkészült szakember, pontosan tudja, hogy a pszichikai, mentális felkészítésnek is mekkora hangsúlya van. 

– Erre nagyszerű példa a döntő első összecsapása. A szünetben 3-1-re vezetett az ellenfél, aztán fordulást követően mintha minden megváltozott volna, egy teljesen más felfogásban futsalozó zöld-fehér együttes lépett parkettre. Mi hangzott el az öltözőben? 

– Egy dolgot kért tőlünk a mester: nyugalmat. Arról beszélt, hogy a játékunkkal nincsen probléma, ugyanakkor feszültebbek vagyunk a korábbiaknál. Higgadtságot sugárzott, és ez átragadt ránk. Kijöttünk a második húsz percre, és teljesen megérdemelten nyertük meg azt a találkozót is.

– Szombathelyen, a 2. ütközetnél az érződött, hogy valóban ti vagytok mentálisan stabilabbak. Ez pedig gólokban meg is mutatkozott.  

– Magam is így érzem, mert míg az első találkozón olykor belementünk kétes, vitatható szitukba, addig a második csatában már kerültük ezeket. Férfiasan, keményen játszottunk, de higgadtak maradtunk, és igaz nagybetűs csapatként harcoltunk egymásért. Igaz ez, úgy gondolom, a későbbi mérkőzésekre is.  

– A harmadik találkozón nem jött össze a győzelem. Nem éreztetek ezt követően lélektani nyomást?

– A berettyói meccs előtt újabb sérülés nehezítette a dolgunkat, ekkor épp a brazil légiósunk dőlt ki. Persze, amikor jöttünk haza, átbeszéltük, hogy most a teher a mi vállunkat nyomja, de gyorsan elhessegettük ezeket a gondolatokat, és csak arra fókuszáltunk, hogy káprázatos közönségünk előtt muszáj lesz legyőznünk a piros-fehéreket.

– Sokadszor hangzik el a szurkolók támogatása. Valóban fantasztikus atmoszférát teremtettek a hazai meccseiteken. 

– Több pályán megfordultam már, de ilyen szenzációs szurkolótáborral még nem találkoztam. Nálunk valóban ők voltak a 6. játékosunk. Ha jött egy kis hiba, vagy ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztük, mindig csak a buzdítást éreztük, kritikai hanggal nem is találkoztunk. Óriási érzés volt, hogy itthon ünnepelhettünk velük. Felemelő érzés, hogy egy ilyen tradicionális egyesületnél, mint a 102 éves Haladás, mi tudtuk megszerezni az első aranyérmet a csapatsportok közül. Történelmet írtunk, és ez a történet még nem ért véget…

– Jó ezt hallani, hiszen a tervek szerint jövőre a címvédés a cél, ezek szerint.  

– Persze, de azért ennyire ne szaladjunk előre. Most valóban kell a pihenés, mind mentálisan, mind fizikálisan. Speciális esztendő van mögöttünk, olykor sorozatban kellett játszanunk, máskor hosszú ideig nem léphettünk parkettre. Abban bízom, hogy a koronavírus már nem írja át a jövő évi menetrendünket, és minden összecsapáson buzdíthatnak minket drukkereink. Nélkülük biztosan nem sikerült volna.

Krilov István
Fotó: Nagy Jácint