Az albán tengerpart lehet a magyarok új Balatonja (képgalériával)

Egy kupica rakival (szőlőpárlat, az albánok pálinkája) kínálja meg útitársamat egyik reggel Durres üdülőövezetének tengerparti sétányán egy helybéli idős férfi. Ismeretlenül lép oda hozzá, kollégám nem is igazán érti, mit akar tőle, mit vár cserébe. Magyar aggyal nem is könnyű belátni, hogy semmit. Az albánok egyszerűen csak mélyen vendégszeretőek, segítőkészek és önzetlenek. A férfi végül kézzel-lábbal elmagyarázza, hogy nem messze lakik innen, le szokott sétálni reggelente a partra, és jól esik, ha nem egyedül kell elfogyasztania a saját főzésű rakit, hanem megvendégelhet vele valakit. Bármi fajta mögöttes szándék nélkül. Az meg bónusz, ha a történelemben is találnak közös pontot. Ilyen Hunyadi János és az albán nemzeti hős, Szkander bég személye, akik kortársak és szövetségesek voltak. 

Szkander bég várának romjai a Rodon-foknál, legalábbis amit nem nyelt el a tenger belőle Fotó: Berta Norbert

Aki Albániát csak az iskolai tananyagból és hírfoszlányokból ismeri, az csalódni fog. Méghozzá pozitív értelemben. 

Az országban ugyanis leginkább már csak a lépten-nyomon előbukkanó bunkerek (173 ezer van belőlük) emlékeztetnek arra, hogy a partizánból lett paranoiás kommunista diktátor, Enver Hodzsa hogy szigetelte el előbb Nyugattól, Kelettől, végül Déltől is az országát. Hodzsa 1985-ös halálát még hat évvel túlélte az ottani állampárt, hogy 1991-ben a sasok földjére is elérkezzen az átmenet a kommunizmusból a piacgazdaságba.

Enver Hodzsa dolgozószobája a tiranai BunkArt Múzeumban, vagyis abban a bunkerben, amit a legfőbb vezetőnek és harcostársainak alakítottak ki Fotó: Berta Norbert

Bármerre is járunk Albániában, bunkerrel mindenképpen találkozni fogunk. Ezek éppen Rodon Beachen vannak Fotó: Berta Norbert

Ami nem ment zökkenőmentesen, 1996/97-ben például egy országos pilótajáték csalásban rengeteg albán család megtakarítása lett oda, zavargások törtek ki, sokan elmenekültek. A politikai helyzet a 2000-es évekre stabilizálódott, a nemzetközi integrációnak a 2009-es NATO-csatlakozás és a 2014-es uniós tagjelölti státusz adott új lendületet, 2022 óta pedig az EU már felvételi tárgyalásokat folytat Edi Rama kormányával. Miközben a kivándorlás és elöregedés nagy probléma, idővel azt is felismerték, hogy 450 kilométeres tengeri partszakaszukkal, az Albán-Alpok 2000 méter fölötti hegyeivel, kanyargós, meseszép folyóikkal, völgyeikkel, kanyonjaikkal példátlan kincs birtokosai. Amit elkezdtek úgy használni, ahogyan teszik már évtizedek óta a szomszédok is. 

Az Albán-Alpokban csöndet és nyugalmat talál az utazó Fotó: Berta Norbet

Az északi Shkodra és Theth hegyei mellett a turisták elsősorban a Durres-Vlora-Saranda hármas vonzáskörzetének strandjait keresik, amik jellemzően egyre jobban kiépítettek. A déli Sarandát legegyszerűbben Korfura repülve, onnan komppal áthajózva érhetik el a turisták, Vlorában már kész az új repülőtér, ami még engedélyekre vár, 2025 év végén nyithat, míg Durres a tiranai reptérről közelíthető meg 30-40 perces transzferrel.

A durresi tengerpart már pörgősebb Fotó: Berta Norbert

A szállás és étkezés költségei Albániában a turisztikailag kiemelt partszakaszokon is a balatoni és a horvátországi árak alatt vannak, egy pizzát, tésztát vagy tál rizottót már 6-10 euróért kaphatunk (ez 2500-4000 forint). A strandokon, boltokban egyre több magyar szót is hallani: Szkander bég kruljai várához vezető macskaköves bazársoron például az anyanyelvünkön próbál alkudozni az ezüstműves árus, honfitársainkba botlunk a régen kommunista haditámaszpontként használt, máig lakatlan Sazan szigetére szervezett hajókiránduláson, de a szállásunk melletti vegyesboltban is magyarul próbálkozva igyekszik segítségünkre lenni a helyi üzletvezető, aki a sok magyar kedvéért tanulta meg a kosár, a briós, vagy a köszönöm szavainkat. 

Sok a magyar turista a parton, az árak pedig kedvezőbbek, mint a horvát, az olasz riviérán, vagy akár a Balatonon Fotó: Berta Norbert

A rengeteg turistának köszönhetően a helyi fizetőeszköz is erősödik, 2023 januárja óta 13.8 százalékkal ér többet a LEK az euróhoz képest, miközben az infláció miatt morognak a helyiek, mert a 2021-es 2 százalékról '22-re 6.7%-ra ugrott, amit tavaly sikerült 4%-ra lebirkóznia az ottani kormánynak. Az európaiak felfedezték maguknak az országot, Budapestről és Bécsből is két-két társaság indít napi repülőjáratokat Tiranába, csak másfél óra az út. Két éve 7.5 millió turista érkezett Albániába, ami 2023-ra 10 millióra ugrott, idén pedig 13-15 millió embert várnak - ebből áprilisig 2.3 millió vendég be is lépett már, ami 38 százalékkal több, mint 2023-ban az év első négy hónapjában. 

A Dajti Ekspress kabinja Tiranából 1600 méter fölé visz fel, innen nagyszerű a kilátás a fővárosra Fotó: Berta Norbert

Az országban gőzerővel zajlanak az építkezések, sorra húzzák fel a szállodákat, aszfaltozzák az utakat. Durres és Tirana között most épül egy új kétszer három sávos autópálya, az Adria-parti városban még a teherkikötőt is odébb helyezték, hogy arab tőkéből a Porti i Durrësit régi helyén kialakíthassák a Földközi-tenger legnagyobb luxusjacht-kikötőjét. 

Ez a hajó a vlorai régi kikötőben áll, innen indulnak népszerű túrák Sazan szigetére és a Karaburun-félsziget eldugott privát srandjaira Fotó: Berta Norbert

Ilyen helyekre Fotó: Berta Norbert

Persze az ország még messze nincsen készen, a tengerpartokat leszámítva mindenhol sok a szemét, nyáron óriásiak a dugók, alacsonyak a fizetések, és egy tiranai fiatalnak is annyi esélye van saját lakáshoz jutni, mint pályakezdő budapesti kortársának. 

Ezzel együtt is a vendégszeretet, a még megfizethető árak és a természeti szépségek miatt érdemes Albániának adni egy esélyt.