Amerikából jöttem: sokan voltak kíváncsiak a megyei jegyző élménybeszámolójára

Nehéz megmondani, hogy az érdeklődés a témának és/vagy Balázsy Péter személyének szólt, a hivatalosan vármegyei jegyző titulust viselő fiatalember 2019-ben óriási választási csatában, szoros különbséggel maradt alul a baloldal közös jelöltjével, dr. Nemény Andrással szemben. A helyi viszonyokra jellemző, hogy a jobboldali média nem boncolgatta ennek okait (pedig mindkét oldal rekordmennyiségű szavazatot gyűjtött be), Balázsyt egyedül a Savaria Fórum szólaltatta meg – az írás a mai napig a legolvasottabbak között van a hírportálon. Az akkori és az azóta eltelt történésekből kiolvasható, hogy Szombathelyen erős igény mutatkozik egy más politikai stílust képviselő, helyi konzervatív politikus iránt, aki nem feltétlenül a jelenlegi holdudvarból kerül ki. Mindez egy modern Trónok harca alapszituációja (a kampányban be is bizonyosodott) tehát nem ragozva tovább a dolgokat, sokakat érdekelt (köztük nem feltétlenül a jobboldal kötődő embereket is), hogy mit mond Balázsy Péter Amerikáról és az ottani történésekről. 

Hogy az őt kérdezőnek ez teljesen nem ment át, az elég hamar világos lett, mivel olyan cikkeket olvasott fel bemelegítésnek, hogy mit gondolnak a különböző amerikai sajtóorgánumok Magyarországról – erre egyébként van más fórum, ahol az USA óva van intve és helyre téve, ahogy azt kell. Az is csak lassan derült ki, hogy Balázsy Péter az IVLP-nek nevezett tanulmányúton járt a nagy vízen túl, erről azt kell tudni, hogy az amerikai kormány szervezi minisztériumon vagy más szervezeten kersztül.  A lényege, hogy az amerikai kormányzati rendszert, politikai struktúrát, adott szakterületet (önkormányzatiság, média, stb.), valamint az országot ismertetik meg a külföldről érkezőkkel. Általában több helyszínre látogatnak el (hogy minél szélesebb legyen a kép) a vendégek, és egy széles önkéntes rendszer révén családokkal, helyi emberekkel ismerkedés is szerepel a programban. A lényeg, hogy a messze földről érkezőknek legyen saját tapasztalatuk és fogalmuk az Egyesült Államokról, mert hollywoodi filmekből és újságokból (főleg, amelyek hosszabb szünet után ismét a halálhírét költik a Nyugatnak) nem feltétlenül alakul ki hiteles kép. 

A program mindig az adott  látogatókhoz igazított, majdnem 30 évvel ezelőtt így sikerült egy hónapon keresztül tanulmányozni az amerikai sajtót és megállapítani, hogy ugyanazokkal a kérdésekkel néztek akkor szembe az ottani kiadók, mint a magyarok. Nevezetesen: van-e objektív teljesítménymérés (nincs, ez nem tranzisztorgyár), üljön-e egész nap a szerkesztőségben az újságíró (még véletlenül se, menjen az események és az élet veleje után), továbbá lehet-e két alapelv köré szervezni egy szerkesztőséget (akkor még a Hazudni tilos és Ne bánts másokat mondásokkal egészen messze lehetett jutni). És persze elég különleges érzés volt a St. Louis Post-Dispatch szerkesztőségében látogatni  - amit egy bizonyos Pulitzer József vásárolt meg 1878-ban, ahol 1994-ben is  dolgozott egy magyar szerkesztő, éppen Szentgotthárd környékéről.

Balázsy Péter egy politikai-önkormányzati tematikájú program részese volt, Németh Ákos szombathelyi tanácsnokkal, Hajnal Miklós momentumos politikussal és a Fidesz által támogatott sátoraljaújhelyi alpolgármesterrel együtt.  Washingtonban kezdtek, napi 2-3 találkozón, beszélgetésen ismerkedtek azzal, hogyan működik az ország szövetségi, állami és helyi – önkormányzat szinten. A Washington-Denver- Indianapolis-Atlanta körút jelzi, hogy a 23 napba bőven jutott utazás – ennek egyébként azért is van jelentősége, mert vannak különbségek az államok között akár helyhatósági szinten, akár másban is. Balázsy Péter elmondta, hogy erősebbnek érezte a demokrata-republikánus ellentétet, mint a magyar politika megosztottságát. Még a családlátogatásokat is úgy szervezték a csapatnak, hogy ügyeltek arra, mindkét oldallal találkozzanak. A megyei jegyzőt különösen érdekelték a választások, több képet is készített a plakátokról – a lejáratókról is, mindig van mit tanulni, tette hozzá. (Az megállapítható volt, hogy az üzenetek a faék kategóriából jönnek, és a néhány szó terjedelmet nem lépik át.) A tematikus programok mellett jutott idő az amerikai életérzésre is (éttermek, sportrendezvények, múzeumok), az igazán érdekes részeknek azok bizonyultak, amikor Balázsy maga mesélt, hogy milyennek látta az országot – ahova saját bevallása szerint vissza kellene menni, mert a bő három hét csak rövid ismerkedésre volt elég.  Kiderült, hogy 1994 óta sem sikerült megtanulniuk az amerikaiaknak jó kávét főzni (azt az olasz éttermekben érdemes keresni), még mindig képesek bármilyen kolbász köré méretes kiflit húzni, fasírtot bazi nagy buciba tömni és mindkettő alá sült krumplit gyömöszölni, majd az egészet ketchuppal (nem majonézzel) megküldeni. Továbbá a mainstream médiában nincsen igazán hír Magyarországról, ellenben mindenhol van magyar (ha máshol nem, hát a múzeum tábláján). Az ország sikerének titka Balázsy szerint a tudás, a mentalitás, a pénz és az,  hogy a legjobb képességű embereket szedték össze a világból. Utóbbiban azért benne van, hogy bizonyos országok nem törték össze magukat azért, hogy megtartsák a kreatív és szabad gondolkodású embereket – hogy maradjunk a finom megfogalmazásnál.