„Attól még, hogy szülő vagy, légy önmagad!” – Szél Dávid pszichológus, író volt a könyvtár vendége
A Berzsenyi Dániel Könyvtár olvasótermében került sor az író-olvasó találkozóra, melyben Szél Dávid szakpszichológussal, íróval Palllósiné dr. Toldi Márta szociológus, a könyvtár egykori igazgatója, a Zonta Club tagja beszélgetett a gyermeknevelés, a család izgalmas kérdéseiről. S hogy miért éppen Szél Dávid? A beszélgetésből kiderült, Pallósiné Toldi Márta beleszeretett a 2015-ben megjelent Apapara című könyvbe, mert az, egészen új stílust hozva a nevelési szakirodalomba, gondolkodásra késztet, s remekül illeszkedik abba a felfogásba, amit a Zonta Club képvisel: a női egyenjogúság és a férfi emancipáció ugyanis alapfeltétel a Szél Dávid által képviselt, együttműködésen, egymás kölcsönös támogatásán alapuló nevelési gyakorlatban.
Szél Dávid íróval, szakpszichológussal Pallósiné dr. Toldi Márta beszélgetett
Az új családmodell nem használja az anya, apa, inkább a szülő kifejezést, hiszen „nem szükséges női nemi szerv ahhoz, hogy el tudjunk mosogatni”, és hangsúlyozza, hogy a gyermeknevelés az apák számára sem érhet véget a gyermeknemzéssel és kezdődik a focival a játszótéren – a kettő között is van szülői feladat. A modell hierarchikus rendszerként szemléli a család működését, amiben az a nagyszerű, hogy rávilágít, bármilyen probléma okát rendszerszinten, és ne csak a tagok szintjén keressük – ha például a gyermek bepisil, az jelzés, hogy a családban nem működik jól valami, nem feltétlenül nála. HIMF: hitelesség, illeszkedés, minőségi idő és felülemelkedés, ezek a jól működő családok kulcsfogalmai, melyeket humorral, saját életéből vett kudarcos és sikeres példákkal szemléltetett a szerző, s azt hiszem, az volt egész beszélgetésben a megnyugtató, hogy a modell több szabadságot ad, mint a korábbi elméletek.
Központi gondolata, a felülemelkedés tulajdonképpen elfogadást jelent, főként a kamasz nevelésében, valamint a szülők által cipelt transzgenerációs attitűdök elengedését, hiszen nevelési elveink nagy részét képezik ezek: Középen menj a járdán! Húzzál papucsot! – és sorolhatnánk a feleslegesen ismételgetett „elveket”. Szél Dávid szerint nem érdemes konfliktust gyártani abból, ha a kamasz még 5 percet számítógépezne, ahogy abból sem, ha nem mindig akar családi körben vacsoraasztalhoz ülni. "Attól még, hogy szülő vagy, légy önmagad", szól egy másik fontos tanács: az elfogadás minden családtagnak jár. Egy dologhoz viszont szigorúan ragaszkodik, ahhoz, hogy a gyermeket bármilyen módon bántalmazni tilos, nincs az a helyzet, ami indokolttá tehet akár egy pofont.
Szóba került az is, hol a határ a gyermeki veszekedés és a bántalmazás között a hecc, a konfliktus és a bullying fogalmait körüljárva, s bár kiderült, hogy egy iskolai esetnél a legideálisabb, ha először az intézmény tesz lépéseket, és nem a szülők esnek egymásnak, a NAT nem biztosít teret, időt a magyar iskolákban egy osztályközösség épüléséhez, működéséhez, pedig, ahogy a család esetében is, egy esetleges probléma megoldása csakis a közösség felől, annak teljes bevonásával lehetséges. Ha a pedagógus nem tud vagy nem akar tenni semmit, a következő láncszem a magyar iskolák legtöbbjéből hiányzó iskolapszichológus lenne, csak végső esetben a szülő. Széll Dávid első könyvét folyamatosan követi a többi kiadvány: kisgyermekkortól egészen a szexedukációig járja körül azokat a témákat, amikre a gyakorló szülők gyakran „ráparáznak”, ami ugyan elkerülhetetlen, de Szél Dávid könyvei segítenek abban, hogy akár sírva-nevetve, de közösen és sérülésmentesen éljük át a gyermeknevelés megpróbáltatásait.
Szél Dávid 2008-ben végzett pszichológusként az ELTE-n, majd ugyanott 2011-ben tanácsadó szakpszichológusként. Dolgozott nevelési tanácsadóban, Rogers szemléletű általános iskola és óvodában, továbbá a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán egyetemi oktatóként. Jelenleg magánpraxist folytat. Rendszeresen ír cikkeket és előadásokat, tréningeket, workshopokat tart. Munkája során klienseivel partneri kapcsolatra törekszik, saját válaszuk megtalálását családjuk bevonásával, rendszerszerű megközelítéssel segíti. Fontos számára, hogy az „apaság-férfiség” kérdéskörében kinyilvánítsa véleményét, hogy önmagát apaként megmutassa, hogy újra és újra szót emeljen a nők/anyák egyenjogúságáért, és a férfiak/apák emancipációjáért. |
TP
Fotó:Berzsenyi Dániel Könyvtár/Facebook
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.