Audrey Hepburnre emlékezünk

Mint a Paprikablog írja: "Audrey Kathleen van Heemstra Ruston néven született Belgiumban, Joseph Victor Anthony Ruston és Ella van Heemstra bárónő gyermekeként. Édesapja, később anyai nagymamája után Hepburn-Rustonra módosította a nevét. 1935-től 1938-ig egy leányiskolába járt az angliai Kentben, majd a szülei válása után az édesanyjával és testvéreivel Hollandiába, Arnhembe költöztek. Élete egyik legtraumatikusabb élménye volt, amikor édesapja lemondott a családjáról. Az 1940-es hollandiai német megszállás következtében az édesanyja, lánya angolosan hangzó nevét „Edda van Heemstra"-ra változtatta. A háború alatt tapasztalt éhezés, félelem és bizonytalanság egész további életére hatással volt. 1946-ban egy barátjától ajándékba kapta Anna Frank naplóját, amiben – úgy érezte – a saját gyermekkora elevenedik meg. Ő is ugyanúgy 10 éves volt, amikor elkezdődött a háború, ugyanazok a dolgok foglalkoztatták, látta az utcákon a halált, a félelmet, azt olvasta, amit akkor érzett, és ami azóta benne élt.

1945-ben, a háború után, Audrey Amszterdamba költözött, és balettet tanult Sonia Gaskellnél. 1948-ban a család Londonba költözött, ahol Audrey beiratkozott a Rambert balettiskolába, a neves Marie Ramberthez. Mivel alig volt pénzük, és édesanyja nehezen tudta eltartani, Audrey is próbált pénzt szerezni, hogy fizetni tudják szerény albérletüket. Tánckari balerina volt a színpadon, musicalekben kapott táncos szerepeket, emellett modellkedett is, valamint kisebb szerepeket játszott néhány filmben: Young Wives' Tale, Laughter in Paradise, The Lavender Hill Mob és Monte Carlo Baby. 1951-ben a Monte Carlo Baby forgatása alatt választották ki Colette Gigi című regényéből készült Broadway-darab főszerepére.

Első főszerepe Amerikában Ann hercegnő volt a Római vakációban Gregory Peck oldalán. A filmért megkapta a legjobb női főszerepért járó Oscar-díjat. A szelíd, kislányos, ám minden mozdulatában előkelő származását idéző stílusával sikerült belopnia magát a közönség szívébe. A Római vakáció után sorra kapta a filmszerepeket. Filmpartnerei közé sorolhatjuk még Humphrey Bogartot, Fred Astaire-t, Cary Grantet és Gary Coopert. Saját pályájáról így vélekedett: „A karrierem teljes rejtély számomra. Az első nap óta csak csodálkozom. Sosem hittem volna, hogy valaha színésznő leszek. Soha nem gondoltam volna, hogy filmekben fogok szerepelni. Sohasem gondoltam volna, hogy mindez meg fog velem történni.”

1953-ban megismerkedett Hubert de Givenchyval, a divattervezővel, a Sabrina című film forgatásakor, akivel mély barátságot kötött. Audrey lett Givenchy múzsája, ő tervezte a ruháit otthonra és a filmjeihez. Audrey elegáns stílusa az egész világot megihlette, a divat ikonjává vált. A Sabrina forgatása alatt szerelmi szálak kötötték William Holdenhez, és már az esküvőt tervezték, amikor kiderült Audrey számára, hogy Holden vazektómián esett át a két fia megszületése után. A színésznő mindenképpen szeretett volna gyermekeket, így a házasság nem jött létre.

1954-ben ment hozzá Mel Ferrer színészhez. A házasságuk alatt háromszor elvetélt, majd 1960-ban megszületett közös fiuk, Sean Hepburn Ferrer. 1968-ban elváltak. 1967-től az idejét leginkább a fiával töltötte, az anyaság jelentette számára az igazi életet. A következő években alig vállalt el filmszerepet, az utolsó filmjét Steven Spielberg rendezővel forgatta. 1968-ban hozzáment az olasz pszichiáterhez, Andrea Dottihoz, Olaszországba költözött, tőle született második fia, Luca Dotti. Miután tudomására jutott, hogy férje megcsalja, elvált tőle.

1980-ban ismerte meg Robert Wolders holland tévészínészt, akivel haláláig élt együtt.

Egyik leghíresebb filmje az 1961-es Álom luxuskivitelben (az eredeti cím: Breakfast at Tiffany's, azaz Reggeli Tiffanynál), melyet Truman Capote hasonló című kisregényéből „hollywoodizáltak”, azaz „happyendesítettek” és amelyben Holly Golightly (a magyar kisregény-fordításban szellemesen Cily Hebrentch) szerepét játszotta, valamint az 1964-es My Fair Lady, melyben Eliza Doolittle szerepét alakította. 1988-ban az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának (UNICEF) jószolgálati nagykövete lett, élettársával és John Isaac fényképésszel jártak Etiópiában, Szudánban, Szomáliában, Salvadorban, Hondurasban, Mexikóban, Venezuelában, Ecuadorban, Bangladesben, Vietnámban, Thaiföldön. 1992-ben Elnöki Szabadság-érdemrendet kapott a tevékenységéért.

1993-ban halt meg vastagbélrákban a Genfi-tó melletti házában."