Az emlékek őrzői: mesélő sírkövek a Szent Márton temetőből

Hidasy (Hidassy) Krisztina síremléke
Az alkotó, Merkly Ferenc 1906 körül került Szombathelyre Budapest környékéről: a 20. század első évtizedében már épületszobrászati alkotások jegyzik nevét városunkban. Műhelye Gyöngyösszőllősön volt, az épület egy része ma is áll. A művész a műkőből készült síremlékek specialistája volt: a műkőtechnika az 1900-as évek első harmadában lett közkedvelt, elsősorban olcsó volta miatt, s Trianon után, kőbányáink nagy részének elvesztésével még népszerűbb lett. 
A komáromi születésű Hidasy Krisztina – a Püspöki Könyvtárat alapító Hidassy Kornél püspök húga – 91 éves korában, 1916-ban halt meg: síremléke Szent Erzsébet-szobor egy kislánnyal, nem véletlenül, hiszen közismerten jótékony ember volt. A síremléken Ovidius sokatmondó gondolata áll: „Amíg a napod ragyog, sok barátot számlálsz, de ha eged beborul, akkor egyedül maradsz.” Az alkotás, mely 1917-ben már elkészülhetett, az egyetlen nagyméretű Szent Erzsébet-szobor Szombathely környékén: a szép kivitelű, szecesszió hatásait mutató emlék romló állapotban van, ha nem segítenek rajta, el fog pusztulni. Érdekesség, hogy fénykép is őrzi, mikor mestere készíti – a www.kozterkep.hu oldalon megtekinthető.

Hidasy (Hidassy) Krisztina tündérmeséket idéző síremlékén - jótékony természetére utalva - Szent Erzsébet és egy gyermek látható 

A Jüsztl család síremléke 
A sír a szombathelyi, egykor a Szily János utcában lakó műlakatos família két generációjának nyughelye volt. A család feje, Jüsztl Nándor lakatosmester 1915-ben halt meg: ő az első, akit ebbe a sírba temettek. A térdeplő géniuszfigurát ábrázoló, a temető nyugati falához épített síremlék Sződy Szilárd alkotása. Sződy budapesti szobrászművész volt, köztéri szobrokat és síremléket is készített: Smidt Lajos múzeumalapítónak is jó barátja volt. Munkái közül kiemelkedik ez a csodálatos, nagyméretű szecessziós relief. A sírt sajnos kirabolták, s bár a síremlék nem sérült, több megbecsülést érdemelne, hiszen ez Szombathely egyik legszebb szecessziós szobrászati emléke, melynek elkészültét – a stílusirányzat jegyeinek tiszta jelenléte alapján – Torjay Valter 1915-16-ra datálja.

A Jüsztl család síremléke a temető nyugati falán

Rupprecht Adolf síremléke
A város legjelentősebb kőfaragó famíliája az 1800-as évek közepe óta a Szent Márton utcában lakó Hudetz család. Hudetz János, a rövid életű mester 1863-ban halt meg, özvegye a század végéig egyedül vitte az üzemet kiváló kőfaragója, Lieb Ágoston segítségével, aki idővel el is vette őt feleségül. (Lieb Ágoston, aki részt vett a szombathelyi Szentháromság-oszlop készítésében is, Munkácsy Mihály távolabbi rokona volt.) Hudetz János fia, József a századfordulón lett mestere a kőfaragásnak, s egészen az 1930-as évekig húzódott tevékenysége – egyébként az ő sírja is a Szent Márton temetőben lelhető fel. Az ő munkája Rupprecht Adolf szecessziós síremléke: a gyászoló, antikizált ruhájú nőalakot ábrázoló lapos relief gyönyörű szép, rendkívül érzékeny kidolgozású munka.

Rupprecht Adolf könyvelő a Holzheim Bútorgyárban volt kollégája idősebb Derkovits Gyulának

Rupprecht fiatalon, 1913-ban halt meg: érdemes tudni róla, hogy az 1900-1903 között működött Holzheim Bútorgyárban – melynek feltételezett helye az MMIK környéke – volt könyvelő, s itt volt munkatársa idősebb Derkovits Gyulának, a festő édesapjának, aki éppolyan magas színvonalú asztalos volt, mint amilyen festő a fia. Ez a Rupprecht család egyébként vélhetően rokona a Monarchia idején igen híres soproni fotográfuscsaládnak. Torjay Valter édesapja, aki 1952-ben került Szombathelyre, udvarolt egy Rupprecht Gréta nevű csinos hölgynek, árulta el még a művészettörténész. A lány egyik felmenője – és ezt tükrözték is arcvonásai – indián volt. De ezzel már egy másik história bomlik ki a múltból, melynek mindnyájan ezer szállal kötődünk történeteihez – elég csak városunk legrégebbi temetőjében elkezdeni az emlékezést.

A Szent Márton temető hangulatát teljessé az itt élő macskakolónia teszi

TP

Fotó: Nagy Jácint