Beethoven mágikus csendje

Csaknem zsúfolásig megtelt a Bartók Terem az ötvenedik évad második koncertjére. Még meg sem szólaltak a hangszerek, máris tapsolhattunk: Kiss Dominik oboistának, akit a tavalyi évadban az Év Zenekari Művészévé választottak kollégái. Kiss Barna igazgató és Vajda Gergely vezető karmester köszöntötte a harminchárom esztendős ünnepeltet. 

Rohmann Ditta gordonkaművész, ifjú Gyenge Tibor hegedűművész, Kiss Márton zongoraművész úgyszintén az est főszereplői voltak, akárcsak Vajda Gergely, aki egységbe forrasztotta őket a zenekarral, Ludwig van Beethoven (1770-1827) C-dúr hármasversenyének megszólaltatásakor. Kétszáztizenöt évvel ezelőtt Bécsben csendült föl először a játékos, örömteli mű. Hirdeti, bármennyire nehéz, olykor reménytelennek tűnik is az életünk, csak azért is lehet szép, tiszta, ígéretes. Rohmann Ditta, Gyenge Tibor, Kiss Márton briliáns hármasa inspirált zenekart, publikumot. A trió ráadásként Haydn bűbájos művével hálálta meg a nehezen szűnő tapsot.

Ezúttal is fölcsendült kortárs darab: a Kossuth- és Erkel-díjas Madarász Iván (1949) nyitánya – egy képzeletbeli operához. No, nem kell(ett) megijedni, a néhány évtizede komponált szerzemény befogadható. Igaz, nem adja magát könnyen, de ha valaki képes ráhangolódni (miért is ne?), akkor csak-csak fölsejlik számára izgalmas, bizarrszerű helyzetjelentésféleség kusza korunkról. A szerző a karzat első sorában ülve, majd fölállva fogadta a nézők tapsát s Vajda Gergely integetését-gratulációját.

Leleményre vall, hogy a Madarász-művet pazar csomagolásban tálalták: Beethoven két (II. és III.) Leonóra-nyitánya között. A mindig – így most is – sugárzó, odaadó vezető dirigens és csapata egészen pontosan-csodálatosan megfelelt Yehudi Menuhin (1916-1999), minden idők legnagyobb, legkiválóbb hegedűművésze elemzésének/értelmezésének: „Beethoven egyik legmegkapóbb vonása az, ahogy a csenddel bánik. Szünetei a világmindenség legjelentőségteljesebb űrjei közé tartoznak, ahol az egyes égitestek tömege teremti meg a tér feszültségeit. Szünetei alapvetően fontosak a zene szempontjából.

Úgy érezzük, a szünet idejére sem szűnik meg a lüktetés, és egészen csodálatos, ahogy aztán folytatódik a zene. Ha a következő mondat egy hajszállal hamarabb vagy később kezdődik, odavész a mágikus hatás, mert a csend tartama eleve elrendelt, végzetszerű.” Ne zárjuk ki, hogy odaföntről Beethoven is gyönyörködhetett e mesés koncertben. Hallhatatlanul/nesztelenül. Esetében (nem mellékesen): halhatatlanul. Boldogan. 

Fotó:Büki László

Szenkovits Péter