Benkő Lászlóra emlékezünk

A posztban olvasható: "Benkő László (1912–2001) jogász és Barlai Ilona fia. Testvére: Benkő Márta (1947–2003) színésznő. Tanulmányait már a fővárosban kezdte el. Középiskolás korában kezdett zenélni, rövid ideig tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek, majd a Próféta együttesben játszott, amely az Omega egyik elődjének tekinthető.

Az Omega fennállását 1962. szeptember 23-ától számítják. Az együttes első évtizedében Benkő szerepköre többször változott: kezdetben zongorán játszott, majd orgonán. 1968-tól Presser Gábor személyében másik billentyűse lett az együttesnek, ekkor Benkő többféle hangszeren játszott: furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős), az Éjszakai országút albumon fuvolán játszott, többek között Mihály Tamás csellón játszott futamai mellett. Koncerteken zongorázott is az orgonán játszó Presser mellett. A kezdeti években, amikor nyugati slágereket dolgoztak fel, még sokszor énekelt, később az Omega saját szerzeményei közül a Rózsafák és a Vasárnap című dalokat.

Presser távozása után viszont kizárólag billentyűs hangszereken játszott. Először csak Hammond orgonán, majd Moog szintetizátoron is, amit 1973-ban az Omega használt először Magyarországon az Omega 5 című albumon. Az Omega 6 – Nem tudom a neved című 1975-ben kiadott nagylemez és az 1976-tól 1979-ig tartó space-rock korszak hangzásának meghatározó elemét jelentették a kidolgozott szintetizátorszólói.

Szerzőként először a Varázslatos, fehér kő (1972) és a XX. századi városlakó című 1974-ben rögzített, és egy évvel később megjelent dalban szerepelt. A későbbi időkből nehéz biztosan megállapítani, mik tekinthetők az ő alkotásainak, mert az 1976–1987 közötti dalokat kollektíven jegyezték. A rendszerváltás utáni albumok szerzőségei alapján az valószínűsíthető, hogy Benkő kevesebb dalt írt az Omegában Mihály és Molnár mellett.

Az Omega 1971 utáni tagjai közül ő alkotott és játszott legtöbbet önállóan, illetve más produkciókban. 1980-ban mutatták be a Planetáriumban az Űroperát, aminek a zenéjét írta és amelyet Lerch Istvánnal közösen adott elő. 1982-ben megjelent első szólóalbuma (Lexikon 1). Röviddel később ennek folytatása, Lexikon 2 címmel. Az 1990-es évektől szerepelt a Rádiókabaré műsoraiban és a Szeszélyes évszakokban is, leginkább Ihos Józseffel és Bajor Imrével együtt.

2002-ben alapította meg az instrumentális szintetizátorzenét játszó B-Project együttest. 2005-ben és 2008-ban az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi nemzeti válogatójának egyik zsűritagja volt a Magyar Televízióban. 2006-tól rendszeres vendégszereplője volt a Bulldózer együttes koncertjeinek. 2009-ben a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője lett. 2013-tól rendszeresen fellépett a Megapolis tribute együttessel, amivel kizárólag az Omega együttes dalait játszották.

A rendszerváltás után a Hungaroton popzenei részlegének vezető munkatársa lett. Ekkor jelentek meg hosszú idő után a magyar popzene korábbi évtizedeiben készült klasszikusnak számító albumok.

2017-ben májrákkal diagnosztizálták, kitartó küzdelem után felépült, de a koncertezést ez idő alatt se hagyta abba, mindössze egyetlen Omega-koncertet hagyott ki 2017-ben Bátorkesziben. Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2020. november 18-án hunyt el.

2020. december 2-án kísérték utolsó útjára a budapesti Farkasréti temetőben, a szertartás a COVID–19-koronavírus-járvány miatt elrendelt létszámkorlátozás miatt szűk körben zajlott. A temetésen beszédet mondott Debreczeni Ferenc, Molnár György, Frenreisz Károly, Lukács Sándor és Nagy Feró. A katolikus szertartást Kiss-Rigó László püspök vezette.

2020-ban Havas Henrik készített róla könyvet Benkő Laci címmel, aminek megjelenését a címszereplő már nem érhette meg. Szintúgy az Omega Testamentum lemezének megjelenését sem, amelynek munkálataiban még részt vett.