Boldog szülinapot, Chuck Norris!

Így fogalmaznak a posztban: "Chuck Norris az Oklahoma állambeli Ryanben született. Két öccse közül Wieland fiatalon elhunyt (1970-ben esett el a vietnámi háborúban. Chuck később az ő emlékének ajánlotta az Ütközetben eltűnt című filmjét), Aaron Norris pedig hollywoodi filmproducer és rendező lett. Apjuk, Ruud Draak, és anyja félig ír, félig cseroki származású volt, aki nevét később Norrisra változtatta. Norris nagyon büszke amerikai őslakos örökségére, gyakran hivatkozik őseire sikeres sorozatában, a Walker, a texasi kopóban. Tízéves korában szülei elváltak, édesanyjával és testvéreivel a kansasi Prairie Village-be, majd a kaliforniai Torrance-be költözött. Gyerekkorát nyomasztónak írja le. Nem volt sportos, hanem félénk, tanulmányi átlaga pedig csak közepes. A többi gyerek gyakran gúnyolódott rajta származása miatt – Chuck arra vágyott, hogy jól elverje őket. Életrajzában megemlítette, hogy apja alkoholista volt, és nagyon kevés időt töltött vele. Szerette az apját, de nem szeretett vele lenni. Azt mondta, hogy csak szánalmat érzett iránta, mert „egyszerűen ilyen volt, túl sokszor hibázott”.

1958-ban Norris csatlakozott az Egyesült Államok Légierejéhez mint katonai rendész, és az Osani Légibázisra küldték Dél-Koreába. Itt kapta a Chuck becenevet, és tangszudóedzésekre kezdett járni. Később fekete övet szerzett tangszudóban, taekwondóban és Shito-Ryu karatéban, valamint dzsúdzsucuban. Megalapította a Chun Kuk Dót (Egyetemes út) és az Egyesült Harcművészetek Szövetségét (UFAF). Amikor visszatért az Államokba, folytatta munkáját mint katonai rendész a March Légitámaszponton, Kaliforniában. 1962 augusztusában szerelt le, anélkül, hogy harcolt volna. A Northrop repülőgépgyártó vállalatnál dolgozott és megnyitotta karateiskola-hálózatát.

Chuck versenyzésének kezdete vereségekkel indult. Első két versenyét elvesztette Joe Lewisszal és Allan Steennel szemben. 1967-ben azonban bebizonyította jártasságát a harcművészetekben, és győzelmei Joe Lewis, Skipper Mullins, Arnold Urquidez, Victor Moore, Ron Marchini és Steve Sanders eredményeivel vetekedtek. 1968 elején Chuck elszenvedte 5., és egyben pályafutása utolsó vereségét Louis Delgadóval szemben. 1968. november 24-én Chuck legyőzte Delgadót, majd elnyerte a profi középsúlyú karatebajnoki címet (full-contact), mely a következő 6 évben is az övé volt. 1969-ben elnyerte a Karate Hármas Koronáját a legtöbb versenygyőzelmével az adott évben, valamint a Fekete Öv (Black Belt) magazin díját, az Év Karatésa címet. 1969-ben került sor filmes debütálására is Dean Martin filmjében, a Bontóbrigádban.

Színészként

Egy harcművészeti bemutatón a kaliforniai Long Beachen találkozott Bruce Lee-vel. 1972-ben a A Sárkány útja című filmben mint Bruce Lee ellenfele szerepelt. 1974-ben Steve McQueen bátorította, hogy kezdje el az MGM Stúdió színésziskoláját. Chuck Norris 65-5-ös karaterekordjával visszavonult, és hátat fordított minden kihívójának.

Norris első főszerepe az 1977-es Országúti bunyós volt. Az azt követő Karatés védőangyal (1980), a Te nem lehetsz gyilkos! (1981) és a Magányos farkas tovább növelték a népszerűségét, hála a jegybevételeknek. 1984-ben Norris az Ütközetben eltűntben szerepelt, mely az első olyan film volt, amely Vietnámban fogva tartott amerikai katonák kiszabadításáról szólt. A producerek az izraeli Menahem Golan és Yoram Globus voltak, s a művet a Cannon Films hozta forgalomba. Szintén ebben az évben Chucknak felkínáltak egy szerepet a Karatekölyök című filmben, de ő visszautasította azt. Egyik nyilatkozata szerint azért, mert nem akarta a harcművészetet rossz színben feltüntetni.

A következő négy évben Norris a Cannon egyik prominens sztárja lett. Nyolc filmben szerepelt, köztük a A csend kódja, a Delta kommandó és a Tűzjáró címűekben. 1992-ben önmagát alakította a testvérrendezésű A bajnok és a kölyök című filmjében."