„Boldog vagyok, hogy ismét a Falco sikeréért küzdhetek”

Amikor az embert a nevelőegyesülete, szülővárosa klubja, valamint egy olyan csapat hívja, mellyel történelmi sikereket ért el, könnyebb meghozni egy ilyen döntést?

-Határozottan igen. Azt tudni kell, hogy a külföldön töltött időszak alatt is tartottam a kapcsolatot a csapattal, a játékosokkal és nagyon szorítottam a Falco sikeréért. Folyamatosan követtem a mérkőzéseket, eredményeket. Ennek ellenére nem akartam elkapkodni a dolgot. Nem titok, voltak máshonnan is ajánlataim, valamint szerettem volna, ha eltelik egy pár nap, akár egy-két hét és leülepednek bennem az elmúlt időszak történései. Én egyébként már a szezon közben is éreztem, hogy szeretnék visszatérni, de – ahogy mondtam – szerettem volna magamnak egy kis időt adni, hogy ez végleges legyen, illetve profi hozzáállással akkor csak és kizárólag az aktuális csapatom, a Trefl Sopot sikerére akartam koncentrálni. 

Ezalatt az idő alatt másokkal is beszélgettél erről a szituációról?

Abszolút, nem egyedül hoztam meg a döntést, hanem azokkal az emberekkel közösen, akik a legközelebb állnak hozzám. Feleségem, családom, barátaim. Ugyan bennem már korábban érlelődött a gondolat, de azért sok-sok órányi beszélgetés előzte ezt meg. Nem csak amiatt vagyok boldog, hogy újra Szombathelyen lehetek, hanem azért is, mert ezek a számomra fontos emberek egyaránt támogattak a döntésemben és mellettem állnak.

Nem csak te vagy boldog, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész város és a Falco-család is nagyon örül a visszatérésednek.

-Hála Istennek én is ezt érzékelem, és természetesen ez is óriási örömmel tölt el, nagyon jól esik. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezt a szeretetet visszaadjam a teljesítményemmel és szép sikereket érjünk el a csapattal a következő időszakban is. 

Hogy ez így legyen, abban minden bizonnyal sokat tud majd segíteni az elmúlt két év légióskodása során megszerzett tapasztalat.

-Ez így van. Sokat adott nekem ez a két év. Még több nemzetközi rutint szereztem, rengeteg és sokféle típusú játékossal játszhattam együtt. Igyekeztem a lehető legtöbb dolgot magamba szívni, és tényleg nagyon bízom benne, hogy ezeket kamatoztatni tudom a csapat javára. Legyen az a hazai bajnokság, vagy a nemzetközi porond, a Bajnokok Ligája.

Akár az emberi oldalt nézve, akár szakmai tekintetben változtatott rajtad valamit a Litvániában, valamint Lengyelországban eltöltött időszak?

-Persze, természetesen, ezek mind olyan tapasztalatok, időszakok, amelyek formálják az embert. Nyilván ezeken a helyeken is megvolt a napi rutinunk, benne voltunk egy körforgásban, de azért nem tagadom, hogy nagyon hiányoztak a családtagok, barátok. Amikor éppen pihenőnk, vagy szabadnapunk volt, jó lett volna találkozni, időt tölteni velük. Meg kellett szokni, hogy ez már nem így van. Mindennek ellenére fontos kiemelnem, hogy nagyon jó barátokra tettem szert a kinti évek alatt, remek kapcsolatokat alakítottam ki, amik, ha mondjuk nem is egy-két év múlva, de később egészen biztosan sokat érhetnek számomra. Ami a kosárlabdát illeti, taktikailag is sokat tanultam, új dolgokat sajátítottam el. Összességében tehát tényleg azt tudom mondani, hogy jó volt légiósnak lenni, megtapasztalni ezt az életformát, de valamiért úgy éreztem, haza kell jönnöm. 

Végezetül: mivel fog telni a hátralévő idő, amíg nem kezditek meg a felkészülést a 2024/2025-ös idényre?

-Az elmúlt szezonokra egyaránt igaz volt, hogy roppant hosszúra sikeredtek. A bajnokság vége után rendre válogatott programok következtek, majd szinte már kezdődött is az alapozás az előttünk álló idényre. Most azért ez némileg másképp van, így mindenképpen szeretnék feltöltődni, pihenni és az edzésmunkából adódóan elmaradó kondicionális dolgokat bepótolni.

Fotó: Nagy Jácint archív

Malomsoki Cintia