Csernus: Hogyan lehet elérni a belső békét?

A pszichiáter két mikrofonnal lépett a színpadra, az egyiket mindvégig magánál tartotta, a másik pedig körbe járt a nézőtéren. A több mint másfél órás előadás során több nézőt megszólított: kiszemeltjeinek roppant személyes kérdéseket tett fel. Válaszaikon, illetve a pszichiáter reakcióin pedig a közönség többi tagja jót derült. A legkínosabb interakciókat nevetéssel és tapssal is jutalmazták.

Csernus legelőször azt a kérdést tette fel, hogy ki miért jött el? Megállapította, hogy körülbelül a nézők tíz százaléka érkezett kíváncsiságból, őket elnevezte csendes kukkolóknak. Majd külön köszöntötte azokat, akiket hozott anyagnak hívott. Ők voltak azok, akiket a társuk ügyesen rávett arra, hogy kisérje el őket ma este. Elmondta, hogy azok akik párban érkeztek a legnagyobb kockázatot vállalják – hiszen az ő esetükben nem csak az a kérdéses, hogy milyen hangulatban, hanem az is, hogy egyáltalán együtt fognak-e hazamenni. Az előadás előtt Csernus leszögezte, hogy az este folyamán ő csak ajánlásokat tesz, véletlenül sem akarja megmondani senkinek sem, hogy mit kellene csinálnia. Bár hozzátette, hogy sokan magukra fogják vonatkoztatni a meglátásait. Felhívta a figyelmet arra, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára – szerinte ugyanis ez az őszinte kommunikáció alapja.

Csernus legelőször arról beszélt, hogy a legtöbb ember kifogásokat gyárt – általában nem is önmagára, hanem a másik emberre vonatkozóan. Az intőjeleket sokszor évekig nem veszi figyelembe, és csak akkor eszmél, amikor már óriási benne a belső feszültség. Ezért a legelső lépés a belső békénk eléréséhez vezető úton a konfliktusunk őszinte megfogalmazása. Úgy gondolja, hogy azok, akik nem vállalják fel, hogy az őszinteségük fájdalommal is járhat, azok sosem lesznek igazán őszinték sem saját magukkal, sem másokkal. Megjegyezte, hogy Szombathelyen sok nyugati, prémium autót látott az utcákon. A luxusautók vásárlásával, vagyis a „rongyrázással” az emberek takargatnak valamit. Szerinte, hogyha valaki a külsőségek felé fordul akkor érzelmi szempontból nem stabil. Úgy véli, hogy valaki akkor felnőtt, hogyha érzelmi szinten is észre tudja venni, hogy mi zajlik körülötte.

Véleménye szerint a felnőttségnek három fontos kritériuma van: ki kell mondani hangosan, amit gondolunk, döntéseket kell hozni és vállalni kell a felelősséget a döntéseinkért. Bár azt is hozzátette, hogy mielőtt elmondanánk a véleményünket, mindig meg kell kérdezni a másikat, hogy elmondhatjuk-e őszintén a gondolatunkat. Hogyha valami fontosban hazudunk magunknak, akkor önbizalomhiányunk lesz, ami szeretetéhséghez vezet, amiből pedig az következik, hogy túlontúl elkezdünk megfelelni mások igényeinek.

Csernus a szabad döntés jogát is hangsúlyozta. Elmondta, hogyha szabadon élünk, akkor mindig van lehetőségünk egy adott helyzeten vagy kapcsolaton túllépni. Ellenkező esetben, hogyha harag marad bennünk, akkor nincs esélyünk az önszeretetre, és „aki kardot használ, az kard által is vész el.” Kiemelte azt is, hogy a munkánkat is érdemes hittel csinálni. Ha ugyanis nincs hitünk, akkor nincs kisugárzásunk sem, és akkor nem tiszteljük önmagunkat sem. Felhívta arra is a figyelmet, hogy az önbecsapásnak ma már számos új tüneti kezelése van: ma már nem csak a gyógyszerekhez, a drogokhoz, és akolhoz nyúlnak az emberek, hanem egyre inkább a vásárlásba temetkeznek. Bár hozzátette, hogy pszichológusok kutatásai bebizonyították, hogy egy luxusautó vásárlása is maximum egy hétig teszi boldoggá az új tulajdonosát. Mesélt arról, hogy praktizálása alatt számos olyan tehetős hölgy kereste fel, akiknek külső szemmel megvolt mindene, de mégis rettentő módon depressziós voltak.

A pszichiáter szerint az őszinte kommunikáció nem engedi, hogy a fájdalom ellenére a szívünk meghalljon. Ezért az este folyamán sokadszorra hangsúlyozta, hogy a bátorság elengedhetetlen az érzelmileg stabil élethez. Hiszen a gyáva mindig másra mutogat, de a bátor elfogadja, hogy ő felelős a sorsa alakításáért. Hozzátette, hogy sajnos az emberek többsége gyáva, és egy egész életen keresztül hitegeti önmagát azzal, hogy jó neki a rossz is. Éppen ezért az embereket folyamatos bűntudat, önvád és önmarcangolás gyötri. Elmesélte, hogy praktizálása idején kevés olyan emberrel találkozott, aki ne szenvedett volna ezektől az érzelmektől – ők azonban mind nyugalomban, küszködés és szenvedés nélkül távoztak a földi világból. A pszichiáter előadásának kiemelt üzenete az volt, hogy „a belső béke eléréséhez a racionális és az emocionális belátásnak összhangban kell lennie” vagyis nemcsak tudni, de érezni is kell, hogy az igazi úton járunk.

Kép: Dr. Csernus Imre előadása // Szombathely