Dr. Nemény András polgármester: Szombathely jól vizsgázik a legnehezebb időkben is

–    Volt-e valamilyen önkormányzati protokoll ilyen helyzetre?

–    Nem igazán. Világjárványról beszélünk, ezért nehéz rá jól felkészülni helyben, menetközben tanuljuk meg, mit kell tenni.  Az intézkedések nagy részét nekünk kellett kitalálni, egyik napról a másikra. A szombathelyi lépésekről azt tudom mondani, hogy más országok példájából okulva hoztunk döntéseket.  Ezeket aztán más települések is átvették. Azt láttuk, hogy a lakosságnak idő kell, mire felfogja a helyzet súlyosságát, ezért kellett időben cselekednünk. Józan ésszel próbáljuk végiggondolni, hogy mit kell tenni a nem hozzánk tartozó területeken is. Felhívtam például a boltok, a nagy cégek vezetőit, igyekeztem ajánlásokat tenni, hogyan tudnak többet tenni a dolgozók biztonságáért. Ezt fontosnak éreztem, hiszen az alkalmazottak hazamennek, találkoznak családjukkal, az idős szülőkkel. Egyetlen dolgot bánok csak, január közepén, a kínai hírek hallatán maszkokat akartam beszereztetni, azzal az indoklással, hogy bármi történik nálunk, legyünk felszereltek, de ez végül elmaradt.  Viszont annyiból jó volt, hogy tudtuk, hova kell fordulni, és hogy pontosan hány darab kell az egészségügyi és szociális dolgozóknak.
 

–    A központilag szervezett védekezéshez hogyan tud kapcsolódni egy város?
 

–    Amihez lehet, ahhoz fegyelmezetten kapcsolódtunk. Az az elvem, hogy nem azt nézzük, mi miért nem sikerült másnak, mi nem érkezett meg, hanem azt nézzük, hogyan tudjuk beszerezni, megoldani. Nem érdekes, hogy ki milyen pártszínekben játszik egy ilyen helyzetben, mindenkiben partnert keresünk. És azt kell mondanom, találunk is. A kormánymegbízottal, a megyei közgyűlés elnökével napi kapcsolatban vagyunk, a kormánypárti képviselőkkel is tudunk együtt gondolkodni.  
 

–    Meghatározható-e pontosan, hogy mivel lehet a városhoz fordulni?
 

–    Azt tapasztaljuk, a polgárok mindennel hozzánk fordulnak. Úgy próbálom meghatározni, hogy nemcsak a hatáskörünkbe tartozó feladatokkal foglalkozunk, hanem mindennel, amiben bármit is tudunk segíteni.  Ezért ajánlottunk fel a segítségünket a kórháznak, a szombathelyi háziorvosoknak. Mi találkozunk az egyre nehezebb helyzetbe kerülő emberekkel, a dolgozókkal, a kisvállalkozókkal, akiknek be kell zárni az üzletüket. Úgy képzelem el a várost, mint egy nagy hajót, amelyik mindenkit felvesz, aki segítséget kér.  De más városokat sem utasítunk el, megmondtuk, hol, hogyan és kitől tud rendelni szükséges eszközöket. A feladat sok, az alvás kevés, de jó és szervezett a csapatunk – ők mindig ott vannak a háttérben. 
 

–    Mennyi pénz van a védekezésre Szombathelyen?
 

–    A korábban bejelentett 50 milliós keret kimerült, de további összegeket szabadítottunk fel, és több városi céget is megkértem, hogy különítsenek el forrást a védekezésre. A pénz nem lehet akadály, amikor arról van szó, hogy életeket mentsünk.

–    Mit tehetnek a polgárok? Látható, hogy a bezárkózás helyett sokan az önkéntes munkát választották, és segíteni szeretnének.
 

–    Így van, és ez erőt is ad nekünk. Most a maszkok kivitele van folyamatban, legkésőbb hétfőig mindenhova odaérnek a borítékokba tett arcvédők és a tájékozatók. A csomagolást, a borítékolást és kihordást is önkéntesek végzik. Most a piachoz kérünk futárokat, hogy kiszállítsák az árukat a kereskedőktől a vevőkig. Pénzügyi támogatást kaptunk, kedden 3 millió fölött volt már a felajánlott összeg – nagyon sok kisebb felajánlás érkezett. Azt látom, Szombathely a legjobb arcát mutatja meg a legnehezebb időkben is. 
 

–    Melyek a legfontosabb tudnivalók a maszkokról?

–    A maszkok valamennyi védelmet biztosítanak, de arra mindenképpen jók, hogy másokat ne fertőzzünk meg. Az orvosoknak az FFP2-es, négy órán át hordható maszk ajánlott, ezt nehezebb beszerezni – ha minden igaz, ebből is kapunk több ezer darabot a hétvégén. Időben rendeltünk, a háziorvosainkat és a kórházat el tudjuk látni. Nem egyszerű hozzájutni, valóságos tőzsdéje van már. 

–    A védekezés egyik legfontosabb helyszíne Szombathelyen is a kórház. Ők tudnának pontos adatokkal, információkkal szolgálni – ezek pedig nem jönnek. Milyen a valós helyzet ott most?

–    Csak arról beszélhetek, amire fel vagyok hatalmazva, de mindig kérem őket, hogy mindent osszanak meg a nyilvánossággal, hiszen semmi nem marad titokban. A kórház korábban kommunikálhatott helyben, de most már nem teheti meg, csak az operatív törzs adhat információkat. Én naponta jelenteném a helyzetet, mert abban hiszek, hogy tájékoztatni kell a szombathelyieket. Ha megkérdezem, nekem elmondják, hogy mi a helyzet, miben kellene a segítség, de ha mindig publikussá tenném, akkor én lennék a rémhírterjesztő. Informálisan tisztában vagyok mindennel, hiszen főorvosok, orvosok, nővérek, betegek hívnak fel, írnak. A múlt hétvégén szerencsére hivatalosan is tájékoztattak arról, hogy szükségük van maszkokra. Ennek előzménye, hogy összehívták a Megyei Védelmi Tanácsot, ahol felvetettem, hogy szeretném, ha a kórház nyíltan elmondaná, hogy mire van szüksége. Ezzel Harangozó Bertalan kormánymegbízott is egyetértett, és kérte az igazgatót, hogy tegye meg ezt. Egyébként nem kell benne politikát keresni, egyszerűen ilyen merev rendszer van a kórházakban. Ezzel együtt, amit kértek, mindent megrendeltük az Intenzív Osztálynak: mobil lélegeztetőgép, megfelelő monitor. És a jövőben is így teszünk.
 

–    A szombathelyiek a munkahelyük, lakhatásuk miatt is aggódnak. Az utóbbi kettőben azért már korlátozottabb lehetőségei vannak az önkormányzatnak.
 

–    Minden élethelyzet más, nagyon sok egyéni történettel találkozunk. Azt látom, hogy az egészből csak együtt tudunk kijönni. Minden szituációra megpróbálunk megoldást találni, ami pedig nem a mi hatáskörünk, azt továbbítjuk a kormánynak. Két kategóriában gondolkodunk: akiknek az életük menedzselésében kell segítenünk addig, amíg újra tudnak pénzt keresni. Ez erkölcsi kötelezettségünk. A másik: kell segíteni a kisvállalkozókat. A vállalkozói központtal megegyeztünk, hogy közös programot indítunk majd. Ma mindent megteszünk, amit lehet, de már a holnaputánban is gondolkodom, ezért restart programot indítunk a vállalkozásoknak. Nem látjuk még, mekkora lesz a veszteség összességében, beleértve a saját cégeinket is. Végig kell gondolni a kiadásainkat, prioritásokat. A héten jelentettem be, hogy a városi üzleti bérleményeknél nem kell bérleti díjat fizetni a veszélyhelyzet idejére. Ez üzenet, azt szeretnénk, ha a város más bérbeadói is értenék ezt, és nem hoznák lehetetlen helyzetbe a bérlőket.
 

–    Ha sokáig állnak a cégek, kevesebb lesz város bevétele az iparűzési adóból.
 

–    Az biztos, kevesebb lesz az iparűzési adó, több forgatókönyv van a nagy cégeknél, attól függően, mennyi idő esik a termelésből. Vannak olyan vállalatok, amelyek fizetik a dolgozókat, és később majd túlmunkát rendelnek el emiatt. A megyei jogú városokkal együtt lépünk fel, az a minimális elvárás, hogy ne vonjon el a kormány még többet az iparűzési adóból, különböző ötletekkel. A helyi védekezési feladatok nagy részét is önkormányzat végzi, kaptunk olyanokat is, amely nem hozzánk tartozott korábban, ilyen például az idősek ellátása. Nem megúszni akarjuk ezeket, várunk mindenkit, akinek segítségre van szüksége.
 

–    Ha rövid üzenetet kell küldenie a polgároknak, mi lenne az?
 

–    Mindenféle szempontból is embert próbáló időket élünk. Sokaknak – az egészségügyi és szociális dolgozóknak, a kereskedelmi alkalmazottaknak és másoknak is – nemcsak önmagukra, a családjukra kell figyelniük, ezért külön köszönet illeti őket a helytállásukért. Rajtuk kívül is mindenki hős, aki most betartja a szabályokat. Szombathely jól vizsgázik, örülök, hogy ennek a nagyszerű városnak lehetek a polgármestere.
 

–    A munkája mellett keveset hallani és tudni arról, hogy magánemberként hogyan éli meg a rendkívüli helyzetet.
 

–    A családom belátta, hogy nem látnak engem, nagyon fegyelmezetten próbálják a kontaktokat kerülni, igyekszem én is így tenni, de nagyon sok emberrel találkozom, ezért jobban ki vagyok téve a fertőzésveszélynek. Mivel cukorbetegként különösen veszélyeztetett vagyok, ezért a családtagjaim még jobban féltenek. A családom is felismerte, hogy ez egy különleges, történelmi helyzet, amelyben nekem extra felelősségem és feladatom van – ők elfogadják ezt, és támogatnak. A lányom Olaszországban, a legfertőzöttebb területtől távol tanult, még januárban, a járvány kitörése előtt jött haza, és már nem engedtem vissza. Egyébként önkéntesnek jelentkezett ő is, a feleségemmel együtt, mindketten részt vesznek a maszkok kihordásában. Nem én kértem erre őket, maguk döntöttek így. 

Fotó:Nagy Jácint