Dr. Stánitz Éva: Mindig örömmel dolgoztam

„Szombathelyen, a Fő tér 6-ban gyerekeskedtem. Mindig ambiciózus voltam. Igazából nem készültem orvosnak, de a tudás rendkívül fontos volt számomra. Életem első kis füzetére azt írtam hatévesen, hogy Stánitz Éva tudós. Talán még nem is tudtam, mi az. Ha az nem is lettem, de a becsvágy már akkor dolgozott bennem. Egyedüli gyerek voltam. Igen sokat olvastam. Klasszikus karriertörténetet ’futottam be’.

Hollán Ernő Általános Iskola, Nagy Lajos Gimnázium. Pécsen az általános orvostudományi kar. Kicsit a család is abba az irányba ’tolt’, hogy orvos legyek, a szüleim így látták biztosítva a jövőmet.  Nagy hatással volt rám a szomszédunkban lakó nagynéném férje, Hutás Imre radiológus főorvos. Mivel az egyetemre elsőként nem vettek fel, ezért segédápoló lettem a dr. István Lajos professzor (1922–2007) vezette vérellátóban. Sokat tanultam tőle. 

Életem párját, dr. Hadarits Ferencet Pécsen ismertem meg. Ő előbb patológus volt, utóbb a Markusovszky kórház laboratóriumát vezette évtizedekig, szerteágazó diagnosztikai tevékenységet végzett. Én először a belgyógyászatra kerültem, amit dr. Tarján Jenő főorvos irányított. Sokat lehetett tanulni tőle is. Három gyermekünk született a ’80-as években. 1991-től Nemesbőd–Vát körzetében lettem háziorvos. 2001-ben pályáztam meg a megüresedő szombathelyi városi tiszti főorvosi állást. Egy évtizedre rá megyei tiszti főorvos lettem. Nyugdíj mellett higiénikus főorvosként dolgoztam a Markusovszky kórházban, majd orvos-igazgatóként. Tíz hónapig pedig – január 31-ig – voltam megbízott főigazgató.”

Széleskörű oktatói tevékenységet is végzett, s nem „csak” a felsőoktatásban. Az ezredfordulótól a megye számos egészségügyi szak- és átképzésének az oktatója. Csaknem tíz évig állt a Magyar Vöröskereszt vasi szervezetének az élén. Szombathelyi tiszti főorvosként hosszú ideig dolgozott az egészségügyi, valamint a bűnmegelőzési bizottságban. Kitüntették Szombathely egészségügyéért címmel, a katasztrófavédelem Szent Flórián Plakettel ismerte el. Betöltötte a honi kormánytisztviselői kar megyei elnöki tisztjét. 2019-ben Magyar Arany Érdemkeresztet kapott.  

„Minden munkámat örömmel végeztem. Alapvetően a segíteni akarás szándéka vezetett. A pozíciókat igyekeztem úgy betölteni, hogy tegyek hozzá az ügyekhez, azok hasznosak legyenek. Mindenből szerettem volna ’kihozni valamit’. Nehéz volt az egykori háziorvosi munka, mégis szép emlékeket őrzök róla. Évtizedekkel később telefonon felhívott valaki azzal, hogy nekem köszönheti az életét. Ez ugyan nem így volt, mert egy embernek nem köszönheti az életét senki. Az igaz, hogy tartottam benne a lelket. S másokban is. Próbáltam egyengetni a betegek útját az egészségügy útvesztőiben. S ha évtizedekkel később emlékeznek erre, az igen jólesik.”

A népegészségügyi időszakáról egyebek között megjegyzi: „Nagyon jó kollégáim voltak ott is. Lelkesek, magasan képzettek. Jöttek velem a lendületes úton. Jó csapat volt. Fürdőprogram, prezentációs péntekek, és még mi minden! Arra is törekedtünk, amire ma ugyancsak szükség van: beiktatni a közgondolkodásba az egyéni felelősségvállalást. Mindenkinek muszáj koncentrálnia saját magára, az egészségére. Az általunk kidolgozott egészségfejlesztési technikákra, egészségügyi programokra vagyok a legbüszkébb, s a problémás ügyek konszenzusos megoldására. Senki nem volt a legboldogabb, de végül is mindenki elégedetté vált.

"Mindig vallottam: a jó vezető határozott, nagy tudású, személyiségében megingathatatlan. Van küldetéstudata. Látja a célt: honnan, hová akar eljutni a csapatával.” 

2015-ben tudományos fokozatot (PhD) szerzett. „Fontos a jó időbeosztás. Szerencsére a fizikai állapotommal még nincs gond. Hálás vagyok a sorsnak, a Jóistennek, hogy eddig elvezetett. Rendkívül megtisztelőnek érzem, hogy a pályám végén a vármegyei közgyűlés és a Vas Megyéért Egyesület az Év Vasi Emberévé választott. Megható számomra azért is, mert dr. István Lajos professzor alapította az egyesületet, ő volt az első elnöke. Boldogság, hogy három kiváló gyermekünk van, akik a saját hivatásukban, pozíciójukban megállják a helyüket. Szorgalmasok, családcentrikusak. Négy unokánknak örülhetünk.

Elsősorban rájuk gondolok akkor, amikor is régi adósságomat szeretném törleszteni. Ugyanis azt tervezgetem, hogy – dédanyám naplója alapján – összerendezem a családtörténetünket. Hogy megtudják az unokák, milyen is volt egykor, miként alakult ki a családunk. S természetesen a színházi előadások, a koncertek sem maradhatnak ki az életünkből. Járunk moziba, bérletünk van a Savaria Szimfonikusokhoz. Sokat olvasok. Széles a skála. Hiszem a Jóistent. Zarándokutakra járunk. Szeretnék még jobb kereszténnyé válni. Próbálok ezen az úton is haladni előre. Egy kicsit.”

Szenkovits Péter

Fotó: Nagy Jácint