Egy fal azokért, akik nincsenek itt – installáció a hiányzó pedagógusokért a Bolyaiban 

Egy hatalmas papírkocka fogadta a héten a ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium aulájába lépőket: oldalain az iskola tanárainak sziluettje mentén kivágott részek hirdetik az egyre növekvő pedagógushiánythiányt, ami a jelen oktatási helyzetben a legaggasztóbb probléma. A kockán Örkény István fájdalmasan aktuális mondatai is olvashatók. a Pecsét, az In memoriam dr. K. H. G. és a Változatok egyperceseken kívül – melyek témája a zsarnokság természete – a Tóték emblematikussá vált gondolata is helyet kapott: "Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!" 
A papírinstallációra a hét során sok-sok színes post-it is került a diákok kitartást kívánó, biztató üzeneteivel: a fiatalok zöme érti a helyzetet, ahogy azt is, hogy ez nemcsak a tanárok, hanem legfőképp az ő és az utánuk jövő generációk problémája.

A kiállítást csütörtök délelőtt finisszázzsal zárták: elsőként Kocsis Zsolt, a vizuális kultúra tanára, az installáció ötletgazdája és készítője szólt a jelenlevőkhöz. Elmondta, hogy bár a Bolyaiban egyelőre nem érezhető a tanárhiány, szeretnék, ha a megmozdulás segítene fókuszba helyezni azokat az iskolákat, ahol viszont igen, s ahol nem tehetik meg, hogy ily módon tiltakozzanak az újabb pályaelhagyásokat generáló státusztörvény bevezetése ellen. A Bolyai pedagógusainak sziluettje elgondolkodtatja a diákokat: mit éreznének, ha holnaptól kedvelt tanáraik hiányával szembesülnének. – Bár ezt a kockát ma le kell bontanunk – mondta el Kocsis Zsolt –, remélem, az élmény megmarad, és mindenki megérti, hogy ha tanárok hiányoznak az iskolából, a társadalomból, annak súlyos következményei lesznek. Ezért emeltük fel szavunkat, ezt szerettük volna a művészet útján kifejezni – fogalmazott Kocsis Zsolt.

Bertalan Maja diák Ancsel Éva A gyöngeségről című írását olvasta fel, majd Eredics Milán, a Bolyai magyar nyelv és irodalom, történelem szakos tanára szólt a jelenlevőkhöz, a számok nyelvén érzékeltette a pedagógushiány mértékét, jelentőségét: 2020-ban országosan több mint 3000, 2022-ben több mint 5000 tanár hagyta el a pályát. A Szombathelyi Tankerületben 2021-ben 60 fő hagyta ott a katedrát,  2022-ben 63. A státusztörvény bevezetése meg fogja sokszorozni ezeket a számokat, s nagy a valószínűsége, hogy egyre több tanár lesz, aki csak hiány-sziluettként marad meg a diákok életében. Sokan vannak a nyugdíjkorhatár előtt is – hívta fel a figyelmet Eredics Milán –: 2023-ban 6000 pedagógus ment nyugdíjba, míg 2020-ban csupán 2000 fő végzett tanárként. Jelenleg a magyar társadalomból hiányzó pedagógusok számát az optimistábbak 4000-re, a pesszimistábbak 16000-re becsülik. – Óriási a baj, reméljük, hangunk olyanokhoz is eljut, akik a döntéseket hozzák – köszönte meg a figyelmet Eredics Milán, aki azt is elmondta, a Bolyaiban a véleményező tanárok 100%-a károsnak tartja és elutasítja a státusztörvényt.
A finisszázst Orosz Marcell végzős bolyais diák és Kocsis Zsolt előadása zárta, József Attila Levegőt! című megzenésített versét adták elő.

TP

Fotó: Nagy Jácint