Elhunyt Balázs Fecó

 A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, a Korál együttes ikonikus alapító-vezetője és énekese hatvankilenc évet élt. 

"Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Balázs Ferenc, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, szerető édesapa, férj és kolléga tegnap este távozott. A rengeteg ima és orvosai minden igyekezete ellenére 13 nap küzdelem után feladta a harcot" - írta Várkonyi Attila.

Balázs Fecó 1951-ben született, 1967 és 1972 között a Neoton Família tagja volt, majd megalapították az első magyar hardrock együttest, a Taurust, mely rövid ideig, 1974-ig működött. 1977-től az együttes 1985-ös felbomlásáig a Korál vezetője volt, majd szólókarrierbe kezdett.

Munkásságát egyebek mellett 1999-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 2016-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

Balázs Fecó temetéséről később intézkednek.

A zenész a sitkei koncertek egyik alapítója volt.

"1986 májusának egy köznapján megcsörren a nagy fekete telefon a Vas Népe eldugott irodájában. Személyesen téged keresnek, mondja a kolleganő. Sitkéről, teszi hozzá. A másik kagylónál elhaló hangon: Hallasz? Nem? Na most jó? kísérletek követik egymást, majd hirtelen drámai javuláson megy át a vonal. Kovács Ferenc mutatkozik be. Ő akkorra már ismert alakja a megye és részben Szombathely közéletének. A fogadós, mondják róla éllel a lap szomszédságában, a megyei pártbizottságon. Nem ellenségesen, inkább olyan megtűrt maszekként. A többség azonban becsüli a Budapestet otthagyó Kovácsékat. Becsüli azért, mert bele mertek vágni egy olyan feladatba, amely rengeteg munkát garantál a siker csekélyke reményével. Egy ízben, a megyei tanács közlekedési bizottsága ülésén megkérdeztem az akkori nagyfőnököt, a kastélyprogram szellemi atyját, dr. Bors Zoltánt: mit szól a sitkei törekvésekhez? A megyei elnök a rá jellemző tömörséggel annyit jegyzett meg: az az ember meg fogja csinálni. Hallatlan nagy a kitartása.
 

Nos, Feri lóg a vonal végén, és randira hív a Lenin (ma Szelestey) utcában lévő, akkor divatos Pikoló sörözőbe. Pár nap múlva, a megbeszélt időpontban aztán négy elszánt férfiú nyomul a cigarettafüsttől tartósított egység irányába. Négy különböző ember, de egy akarattal: meg kell rendezni a sitkei rockfesztivált! Ennek esélyét nagyban növeli a rendkívül népszerű zenész és énekes, Balázs Fecó, a Korál vezetője. Kovács Feri társaságában érkezik a Pikolóba. Nem kis feltűnést kelt a csapat, amikor a sörözésre egy szűk, babgulyás illatú asztalnál helyet foglal. Vida Ferenc, a Lord vezére a szokásos feketében, s mivel még nincs mobiltelefon, ujjaival az asztalon dobol, vagy söralátétekkel babrál. Feri kockás ingben, vászonnadrágban, Fecó farmerben feszít. Jómagam, a negyedik, máris jegyzetelhetek: mit tegyünk, kinek milyen feladat jut, mi legyen a menetrend? Feri célratörő. Előadja, hogy meg kell menteni a sitkei kápolnát, és ez közös összefogással lehetséges. A szervezet kasszáját pedig koncertekkel tölthetnénk fel. Ez olyan ügy, amely országszerte felrázhatja az embereket, teszi aztán hozzá. Egyetértünk, belelkesedünk. Balázs Fecó megemlíti: jól sikerült a Bach-hangverseny, mintegy ráhangol nagy tervére. Majd kijelenti, hogy nagyon ráférne a szakmára is egy nívós, szabadtéri rockfesztivál. Mind a négyünknek tetszik a javaslat, Vida Feri azonnal igent mond a burkolt koncertfelkérésre. A Lord a ’86-os évben sikerei csúcsán áll, koncertjeit ezrek látogatják. A gázsit felajánljuk, teszi hozzá Vida. Erről van szó, ilyen gesztusok teszik hitelessé tervünket. Olyan bulit csapunk, hogy azt megemlegetik, lelkesül most már Fecó is. Az asztaltól felállva úgy érezzük, hogy tettünk valami fontosat, köznapiságot meghaladót. Ösztönösen megérezzük, hogy most lehet és kell is tenni valami fontosat. Megéreztük, hogy a kápolna eddigi koldusai megszenvedték a szépséget, új világnak kell jönnie. Aztán Feri konkrét dátumokat, szervezők neveit említi. Igazából ekkor vált izgalmassá a szellemi kaland. Sitke felemelkedése, a kápolna remélt felújítása révén, immáron több volt sima fantáziálásnál. Az utcán jó barátokként váltunk el. Egy igaz ügy szövetségeseiként.
 

És felragyogott a nap. Este hatkor Dandys, majd Kormorán és Deák Bill Gyula. Aztán a Korál jött Fecóval, az énekes-szervező öröme átsugárzott a közönségre. Az első igazi vastapsot is ő aratta. Az orgonafutamok legvégén magasba emelte kezét, ökölbe szorítva: Megcsináltuk!

Mire a hold felkúszott az égre, s felsejlettek a Ság hegy fényei, kisebb csodaként a Hercseg alatti dombot beterítette a közönség. A délutáni 4-600-ról kétezresre duzzadt a tömeg, és ennek nagyon hamar híre ment. Óriási volt nem csak a szervezők, de a nem mindig jó szándékú megfigyelők meglepetése is. A Lord frenetikus záróbulija után sem akart kiürülni a térség, így aztán érthetően ujjongtunk egymást ölelgetve a fogadóban. Kovács Feri a körülményekhez képest higgadtan vette tudomásul Fessler Magdi rémült bejelentését, miszerint “Ennyi pénzt még nem láttunk, hova tegyük?”. És valóban: vékaszámra hevertek a százasok az étterem padlóján, ahova a sorra beérkező pénztárosok öntötték. Éreztük, hogy olyan erő szabadult fel és indult útjára, amely feltartóztathatatlan…"

Részlet Kozma Gábor – Benkő Sándor: Sitke mindhalálig című könyvéből