Elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus

Láng Gusztáv 1936.június 12-én született Budapesten. Középiskola tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, majd Kolozsváron, a Bolyai Egyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1958-ban.

1957-től 1959-ig könyvkiadói szerkesztő volt, 1959-től 1984-ig a kolozsvári Bolyai Egyetem magyar tanszékén tanított. 1967-től 20. századi magyar irodalmat adott elő. 1984-ben áttelepült Magyarországra, s a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar irodalom tanszékvezető tanára lett.

Kritikusként erdélyi szerzők műveiből, irodalomtörténészként a Nyugat első nemzedékének költészetéről és a transzszilvanizmusról közölt cikkeket, tanulmányokat. Válogatásokat állított össze Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi munkáiból.

Az erdélyi és a magyarországi kortárs irodalom mellett Dsida Jenő költészetével foglalkozott, sajtó alá rendezte két kötetét: Versek és műfordítások és Összegyűjtött versek és műfordítások címmel. 1966 és 1983 között több magyar irodalomkönyv társszerzője volt.

Főbb művei: Boríték nélkül (fiktív levelezés Veress Zoltánnal, 1970); Romániai magyar irodalom 1944-1970 (Kántor Lajossal, 1971); A jelen idő nyomában (kritikák, vitacikkek, 1977); Kiskatedra (műelemzések, 1992); A lázadás közjátéka. Dsida-tanulmányok (1996); Kivándorló irodalom. Kísérletek (1998); Dsida Jenő költészete (monográfia, 2001); Látványok és szövegek (2006), Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról, 1918-2017 (Kántor Lajossal, 2018).

Munkásságáért számos díjat és kitüntetést kapott, 2003-ban József Attila-díjat, 2011-ben az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Hídverő-díját vehette át. 2016-ban Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott. 2018-ban megkapta az MMA Cs. Szabó László-díját. 2019-ben az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Méhes György-nagydíját kapta életműdíjként.

"Egy világos elme és érzékeny szellem távozott" - búcsúzott vasárnap Facebook-oldalán Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Mint írta, a magyarság nemcsak egy kivételes irodalomtörténészt veszített, hanem "egy olyan embert is, aki mindig tudta, mit jelent közösségben gondolkodni, irodalommal otthont építeni". (MTI)

Czetter Ibolya, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Magyar Irodalomtudományi Tanszékének vezetője, főiskolai tanára a tanszék nevében így emlékezett meg Láng Gusztávról: 

"Búcsú Láng Gusztávtól (1936–2025)

Az ELTE Savaria Egyetemi Központ Magyar Irodalomtudományi Tanszékének közössége mély megrendüléssel búcsúzik Láng Gusztáv irodalomtörténésztől, a magyar irodalom kiemelkedő tudósától, a romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezőjétől, a transzilvanizmus szellemi hagyományának következetes ápolójától, egykori tanszékvezetőtől, tanártól, pályatárstól és szellemi példaképtől.

Láng Gusztáv életének 89. évében, 2025. április 12-én, a Vas megyei Táplánszentkereszten hunyt el, épp a költészet napjának éjszakáján.

 
Budapesten született 1936. június 12-én, de életpályáját, gondolkodását, értékrendjét Erdély formálta. Szatmárnémeti középiskolás évei után a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1958-ban. Pályáját az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál kezdte, majd 1959-től a kolozsvári egyetem magyar tanszékén tanított, közel huszonöt éven át. 1967-től a 20. századi magyar irodalom meghatározó előadója volt, a korszak egyik legmegbízhatóbb és legérzékenyebb értelmezője. 1984-ben Magyarországra települt, és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán (ma ELTE Savaria Egyetemi Központ) folytatta oktatói munkáját – tanszékvezetőként is változatlan elkötelezettséggel, figyelemmel, nyitottsággal. 1963-tól tagja volt a Romániai Írók Szövetségének, 1984-től pedig a Magyar Írószövetségnek és az Irodalomtörténeti Társaságnak. 1995-ig a Magyar Írószövetség Nyugat-magyarországi csoportjának titkári tisztségét töltötte be.

Tudományos munkássága megkerülhetetlen a romániai magyar irodalom kutatásában. Kántor Lajossal közösen írt műve, a Romániai magyar irodalom 1945–1970 a kisebbségi magyar irodalom első átfogó történeti feldolgozása volt – egy irodalomtörténet és identitástörténet egyaránt. Ennek folytatásaként jelent meg újabb szintetizáló munkája: a Száz év kaland – Erdély magyar irodalmáról 1918–2017 (2018). Egyik legnagyobb hatású monográfiáját Dsida Jenő költészetéről írta A lázadás közjátéka - Dsida - tanulmányok (Szombathely 1996), Dsida Jenő költészete (2001), Dsida Jenő költészete 2.,bővített kiadás (2021) címmel, amelyről így nyilatkozott: „egy irodalomtörténeti trófeát tartok sajátomnak: azt, hogy Dsida ott van ma már a kanonizált szerzők közt a magyar líra történetében.” Írásai gyakran világították be az elfeledettek, mellőzöttek, nehezen megközelíthetők életművét – Gulácsy Iréntől Páskándi Gézáig, Székely Jánostól Panek Zoltánig. 

A transzilvanizmus értékeit méltósággal képviselte. Egyik utolsó interjújában hangsúlyozta, hogy „a transzilvanizmus nemcsak válasz volt az identitásválságra, hanem emlékeztető is arra, hogy Erdély történetét három nép alkotta meg – magyar, román és szász.” És hogy az irodalom mindig több, mint önazonosság: kapcsolat és átjárás is.

Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között József Attila-díjjal (2003), a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével (2016), a Cs. Szabó László-díjjal (2018), és E-MIL nagydíjat is kapott (2019).

A szombathelyi magyar tanszék különösen nagy hálával és tisztelettel őrzi Láng Gusztáv emlékét. Tanárként és előadóként is nagy hatású volt, előadásai sosem csupán tudást közvetítettek, hanem látásmódot és tartást is. Mindig emberi és közvetlen volt, finom humora és kivételes műveltsége mély nyomot hagyott bennük. Olyan személyiség volt, aki megőrzött valamit abból a humán értelmiségi ethoszból, amit oly sokan csak utólag értünk meg.

Emlékét és szellemi örökségét megőrizzük. 
Nyugodj(on) békében, Guszti Bácsi!"
 

Fotó: helicon.ro