Emléktúrával tisztelegtek a doni hősök előtt (képgalériával)

A vezetett túra során a magyar 2. hadsereg, illetve a III. szombathelyi hadtest katonáira emlékeztek, akik elsőként érték el a Don partját és utolsónak hagyták el a hadműveleti területet 1943 februárjában. Molnár Tamás alezredes, zászlóaljparancsnok elmondta, 106-an regisztráltak előzetesen, illetve még a helyszínen is fogadtak jelentkezéseket, így összesen 85-en indultunk útnak a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán lévő pápai kereszttől. Köztük tartalékos katonák, őrvidéki osztrák hagyományőrzők, a szentgotthárdi III. Béla Technikum, a celldömölki Berzsenyi Gimnázium, a szombathelyi Premontrei Gimnázium, a Savaria Technikum, valamint a vépi iskola diákjai. 

A túra célja a doni hősökre való megemlékezés, hogy a mai fiatalabb nemzedék számára az egykori hősi helytállás, a kitartás, a saját felelősségünkbe vetett hitünk példaértekűvé váljon. 

Nem ez az első ilyen jellegű emléktúra a megyében, viszont a zászlóalj szervezésében igen, tette hozzá az alezredes. Örömtelinek nevezte, hogy sok gyerek, fiatal középiskolás érkezett a túrára, így a múlt és a jövő összekapcsolódhatott a megemlékezésen, a katonahősök előtti tisztelgésen. A menetet Fülöp András tartalékos főhadnagy vezette, kaptak egy erre a célra készített és kiadott menetzászlót is, mécsesek és viharlámpások mutatták útjukat. Ahogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter levelében írta, ezeknek a mécsesek fénye köti össze a múltat és a jelent. 

Az emléktúra reggel 8 órakor startolt el a Martineumtól, 20 kilométert gyalogoltak. Náraiban a hősi emlékműnél megpihentek, koszorúzással és mécsesekkel emlékeztek. Németh Tamás, Nárai polgármestere elmondta, megrendítő és szomorú találkozás ez, amikor lélekben, gondolatokban állják körül a szent emlékhelyet.

A túrázók a Sorki erdő-Petőfi-telep-Nagy-haraszti dűlő útvonalon haladva érték el Újperintet. Közben ellenőrző pontokat érintettek. Nagyjából 5 óra múlva érkeztek meg a célhoz, a Jáki úti temető hősi parcellájába.

A túrával a doni áttörés 82. évfordulója alkalmából a 2. magyar hadsereg és a III. szombathelyi hadtest hős katonáira emlékeztek. Fülöp András tartalékos főhadnagy felidézte, a III. hadtest volt az, amelyik a legtovább maradt kint a keleti fronton, egyrészt utóvédként, bekerített részei tartották magukat, ameddig tudták. Elsőnek menti ki a III. hadtest, és utolsónak jött haza.

A zord időjárás és a gyors tempó ellenére ez a rendhagyó történelmi emlékezés jó élmény volt a résztvevők számára.

Megemlékezést tartottak Rumi Rajki István Kürtös szobránál. Beszédében Tóth Kálmán önkormányzati képviselő Stomm Marcel életpéldáján keresztül mutatta be a katonák sorsát, reménytelen küzdelmét. Az altábornagy - amikor látta a kilátástalanságot -, feloszlatta a III. hadtestet. Orosz fogságban sínylődött, fagyási sérülései miatt mindkét lábát elveszítette, itthon előbb halálra, majd életfogytiglani fegyházra ítélték. A rendszerváltás után rehabilitálták. Tóth Kálmán úgy fogalmazott: a nemzet nem teheti meg, hogy évtizedekig agyonhallgatja halott hősei emlékét. Amikor elmondjuk, hogy 1943 januárjában milyen tragédia érte a II. magyar hadsereget, az idő múlásával egyre inkább válik József Attila szavaival "kartoték adattá" minden elvesztett élet. „Az önök mai tanúságtétele szép példája annak, miképp kell megtartanunk emlékezetünkben az idegen földön, értelmetlen halált halt hőseink emlékét", tette hozzá. 

A közös imát Aigner Géza egyházasrádóci plébános vezette, majd a jelenlévők koszorút és mécsest helyeztek el a Kürtös szobornál majd a túrázóknak emléklapot, zsoldkönyvet és karjelzést adtak át.

Fotó: Nagy Jácint