Szombathely olyan város, amelynek szerves részei az autizmussal élők

Elsőként dr. Nemény András, városunk polgármestere köszöntötte az intézmény lakóit, családtagjaikat, a dolgozókat, a támogatókat, valamint az érdeklődőket.

- Húsz esztendővel ezelőtt ismertem meg a Nádor szülőket. Ibolya és István elkeseredett és eltökélt volt egyben. Elkeseredettek, hiszen az akkori szociális ellátórendszer nem adott megfelelő védelmet az autizmussal élő gyermeküknek. Eltökéltek is voltak, mivel pontosan tudták, hogy változtatni szeretnének az akkor helyzeten. Aztán történt valami: noha még csak 27-28 éves voltam, de ekkor állapítottak meg nálam első típusú cukorbetegséget. A világ, amelyben előtte éltem, amelyben azt képzeltem, hogy sérthetetlen vagyok, egyik pillanatról a másikra megváltozott. Szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony adott esetben rászorulok másokra. Ekkor éreztem át igazán, hogy a szülők, akik autizmussal élő gyermeket nevelnek, milyen küzdelmet kell, hogy vívjanak a mindennapokban. Az eltökéltség erősebb volt mindennél, elkezdtünk járni egy közös úton, együtt gondolkodni, összejött egy lelkes csapat, amely lehet, hogy sok mindenben másként látta a világot, de abban maximálisan egyetértett, hogy közös álmunkat, a lakóotthont létre kell hozni. Ez az együtt gondolkodás olyan személyiségformáló élmény volt, amely örök tanulság marad számomra. Éppen azért, minden év első napján a naptáramban rögzítem Weöres Sándor az Én és a világ című versének részletét, amely egyben annak a pályázatnak is volt a mottója, amelyet először adott be az Esőemberke Alapítvány egy Szombathelyen létrehozandó autista lakóotthon érdekében. „Énem gömb alakú otthonom. Ha kitekintek a résen, a tarka világot láthatom örvénylésben.” Az autizmussal élők egy résen át tekintenek a külvilágra. Ugyanakkor a résnek két oldala van. Mi is be szeretnénk tekinteni az ő világukba, mindezt elfogadással, megértéssel, türelemmel tehetjük meg. Ha így járunk el, akkor a tekintetek találkozhatnak – ekkor születnek az igazi csodák – fogalmazott dr. Nemény András, aki később a Holnap Háza létrehozásáról beszélt, kiemelve a korábbi polgármesterek, dr. Ipkovich György és dr. Puskás Tivadar szerepét, akik szintén teljes mértékben támogatták a kezdeményezést. A polgármester hozzáfűzte: Szombathely olyan város, amelynek szerves része az autizmussal élők.

- Nádorné Vörös Ibolya sajnos nem lehet itt már közöttünk – pedig nagyon büszke lenne. Mi úgy emlékszünk rá, hogy nélküle biztosan nem jutottunk volna el idáig. Ha körbenézek, mégis azt gondolom: Ibolya itt van közöttünk, és itt lesz mindig. A Holnap Házában, a Ma Házában – mindenhol – mondta dr. Nemény András, aki végül azt emelte ki: az autizmussal élő gyermekek szüleinek nem kell immár félniük.

- Ibolyára méltó módon úgy tudunk emlékezni, hogy új célokat kitűzve folytatjuk a közös utunkat szeretettel, megértéssel, elfogadással és sok-sok türelemmel – zárta szavait dr. Nemény András.

Nádor István, az alapítvány alapítója felesége elszántságát méltatta, mint fogalmazott, „Ibolya az alapítványért mindent, sőt még annál is többet megtett”. Felidézte a Holnap Háza és a Ma Háza létrejöttének legfontosabb mérföldköveit, megköszönve a támogatóknak és az önkormányzatnak, hogy folyamatosan biztosítják a működés feltételeit. Kiemelte, hogy „Szombathely közbeszédében meghonosodott az autizmus fogalma”, és aláhúzta: városunkban az autizmus ügye mindig pártsemleges tudott maradni.

- Ibolya vágyta e nagy család boldogságát, tegyünk így mi is. Három szóval szeretném zárni mondandómat: Köszönjük, köszönjük, köszönjük – mondta az alapítvány alapítója.

Őszi Tamásné (Autizmus Alapítvány) gyógypedagógus, igazgató azt mondta: ma egy lenyűgöző teljesítményt ünneplünk egy fantasztikus városban. Nádorné Vörös Ibolya munkáját bámulatosnak nevezte, hozzátéve azt, hogy a Szombathelyen folyó minőségi ellátás országosan is példaértékű.

Godáné Kazári Eszter, a Holnap Háza Lakóotthon vezetője arról mesélt, hogy tíz egyéniségnek ad otthont az intézmény.

- Más az erősségük, más a gyengeségük, de erős közösséget alkotnak – mondta, hozzátéve azt, hogy igyekeznek színesebbé tenni a lakók hétköznapjait. Megköszönte munkatársainak a munkát, akik hatalmas hivatástudattal látják el a feladataikat.

Süle Beáta, a Ma Háza Foglalkoztató vezetője az autizmussal élők munkahelyéről beszélt, a különleges „Levendula Bolygóról”, ahol a türelem, az elfogadás, az őszinteség és a szeretet alapszabály, a problémákat pedig megoldandó feladatként kezelik.  

- Nádorné Vörös Ibolya népesítette be a bolygót, nekünk kötelességünk folytatni a munkát – mondta végezetül Süle Beáta, aki köszönetet mondott a támogatóknak.

A rendezvényen a Játéksziget Óvoda ovisai és a Remenyik Sándor Evangélikus Művészeti Iskola néptáncosai adtak elő műsort. A földszinten fotókiállítás nyílt, az esemény végén az alapítvány dolgozói süteménnyel vendégelték meg az eseményre ellátogatókat. 

A Holnap Házában 10-en élnek, a Ma Házában 25-en dolgoznak.

(Fotó: Nagy Jácint)