A zalai falu, ahol még a címerben is fenyő van – A karácsonyfák földjén jártunk

Immár több mint hét évszázada fekszik a zalai dombok és a somogyi erdők találkozásánál a kicsiny Surd falu. Viszontagságos, háborúkban és csendesen fejlődő időszakokban egyaránt gazdag történetének nyomait keresve az ide látogató elsétálhat az evangélikus templom ódon fala mellett, leülhet a katolikus templommal szemben az öreg platánfák alá, és elmerenghet a Zichyek egykori kastélya helyén, melyet a grófokkal együtt sodort el a múlt század. A régi téglákon és a nagyszülők történetein kívül azonban maradt még valami, ami élő mementóként emlékeztet a két világháború közötti pár évtizedre. Arra az időszakra, amikor az ismeretlenségből a falu neve bekerült az országos köztudatba, mikor vadászok, erdészek és botanikusok kedvelt úticélja lett Surd. Ennek oka pedig a fenyő

– olvasható a falut bemutató Fenyvesek és Pagonyok című könyvben, amit Kanász János polgármestertől kaptunk, amikor megérkeztünk a különleges kis faluba.

És hogy miért különleges? Fenyő fenyő hátán minden udvaron, egymást érik az ültetvények, fákkal teletömött teherautók és kamionok jönnek-mennek, nagy az élet decemberben a zalai faluban. Surd az ország egyik legnagyobb fenyőtermelője, a karácsonyfák mintegy 60%-a innen érkezik, a lakosság nagy része ebből él, még a falu címerében is szerepel fenyőfa.

Surd, a nagy fenyőtermesztő

„Surd már több mint 60 éve foglalkozik a fenyőtermesztéssel, minden adott hozzá: jó a klíma, agyagos a talaj, és az embereknek is megvan a szakértelmük. Ezt örököltük. A régi öregek fenyővel foglalkoztak, jól kitanulták és még most is apáról fiúra száll ez az örökség” – árulta el Kanász János, aki 2006 óta a falu polgármestere, ám mellette ő is foglalkozik fenyőtermesztéssel.

De mégis hogyan vált az ország egyik legnagyobb fenyőtermesztőjévé a kis zalai falu? Egy Pagony (Petrzilka) Károly nevezetű erdészhez vezethető vissza, aki orosz hadifogságból fenyőmagokkal a zsebében tért haza, majd ezeket elültette és elosztogatta a falubelieknek.

„Sorban ültették az emberek a magokat, aztán rájöttek, hogy el lehet adni a fákat, tulajdonképpen így kezdődött az egész. Petrzilka faiskolát is alapított a Zichy-birtokon, ami már az 1930-as években országos hírű volt. Aztán egyre többen elkezdtek ezzel foglalkozni, nagyjából a lakosság 98%-a ebből él” – tudtuk meg.

Generációról generációra száll a fenyőtermesztés rejtelme, maradnak a jól bevált technikáknál, de nem idegenkednek az újdonságoktól sem. Ha valami külföldön jól bevált, átveszik. Sokan például Ausztriából hoznak magokat, hogy minőségibb legyen a fenyő, vagy gépesítik a munkálatokat.

A nordmann a sláger

Akadnak olyanok is, akik kísérletezgetnek, főleg a nordmannt fejlesztik, hogy dúsabb legyen, mivel ez a sláger. Az emberek 90%-a nordmannt keres, mert egy-másfél hónap múlva kezd csak hullani, szép és könnyű díszíteni, ráadásul a koszorúkészítők is inkább ezt szeretik, mert könnyű vele dolgozni.

A polgármester azt mondja, Surdon is többségében nordmannal foglalkoznak, de bőven akad luc-, duglász-, ezüst- és erdeifenyő is, mivel azért ezekre is van kereslet. A lucnak és a duglásznak például nagyon jó az illata, vannak, akik kifejezetten ezért keresik, hátrányuk viszont, hogy hamar lehullanak. Ami a méretet illeti: választanak kicsit is, közepeset is, nagyot is, de zömében 200-250 centimétereseket vásárolnak az emberek.

„Az árak, mint mindennél, folyamatosan emelkednek. A nordmann métere idén 8-10 ezer forint, az ezüsté 6-8, a lucé pedig 5 ezer körül van. Úgy gondolom, jövőre is ugyanúgy várható 10-15%-os emelkedés, mert nekünk is emelkedik az üzemanyag, a permetszer és az élő munka ára is” – tette hozzá.

A fenyővel mindig van munka

A december a főszezon, ilyenkor rengeteg a munka: ki kell vágni a fákat, meg kell pucolni a tövüket, utána kötöznek és amikor készre csomagolják őket, jönnek a teherautók, kamionok és viszik a fákat az ország különböző pontjaira. Sok termesztő maga árulja a piacokon a fákat, de egyre többen, főleg az idősebbek eladják kereskedőknek. 80%-át Budapestre viszik, de minden városban található surdi fenyő, sőt, külföldre, főleg a határmenti településekre is szállítanak pár kamionnal.

De évközben sem lehet pihenni: tavasszal és ősszel ültetnek, legalább háromszor kell permetezni, ötször ki kell kaszálni a füvet a fák közül, és sokan nyírják is a fenyőket, hogy szép formásak legyenek. Ezeket a munkákat általában a telkek, ültetvények tulajdonosai végzik el, van, akinek ez a főállása, más munka mellett foglalkozik a fenyőkkel, de akinek sok fája van, annak kell a segítség, csak éppenséggel nagyon nehéz munkást találni.

„Jövőre legalább ugyanannyit ültetünk, amennyit idén kivágtunk, de mindig arra törekszünk, hogy inkább több legyen. Sok minden függ azonban az időjárástól, ebben az évben nagy szárazság volt, emiatt veszteségünk is sok volt, nekem legalább 40%. Hiába eredt meg az eső és hajtottak szépen a csemeték, jött a nagy kánikula és elszáradtak. Ha szélsőségesebb lesz az időjárás, akkor nem tudom, mi lesz, el kell majd gondolkodni, mivel foglalkozzunk, mert csapadékra nagyon nagy szükség van ehhez a munkához” – árulta el a polgármester, hozzátéve, ennyi fát folyamatosan öntözni lehetetlen. 200-300 darabot még talán tudnának öntözni, de van, akinek többezer fenyője van, hatalmas költség lenne.

Ám amíg az időjárás engedi, folytatják a munkát. Évente legalább 1 millió fát visznek el a környékről. Kanász János úgy gondolja, Vas, Zala és Somogy megye bőven el tudná látni az egész országot fenyővel, de mégis sokat importálnak Dániából például, ami megnehezíti a hazai termelők munkáját.

„Mindig van munka a fenyővel, de azért csak megéri. Ha nem érné meg, nem foglalkozna vele az ember és nem lenne ekkora múltja sem Surdon” – zárta a polgármester.

Czömpöl Bianka

Fotó: Nagy Jácint