Foci és történelem – Egy elfelejtett nemzedék

Borbás Gáspár dr. a magyar labdarúgó-válogatott, az FTC első bajnokcsapatának balszélsője volt. Emellett fővárosi ügyész és ügyvéd. Élete azonban nem csak sportteljesítménye miatt érdekes. A két világháború közötti politikai szerepvállalása és a holokauszt alatti embermentésben játszott szerepe is érdemes a figyelmünkre. Lebilincselő életrajzát dédunokája, Borbás Barna írta meg.

A könyvbemutató egy órával a magyar válogatott bolgár vendégjátéka előtt kezdődött. Borbás Barna, a kötet szerzője még nem is tudta, hogy hol tekinti meg a sorsdöntő összecsapást.

- Most úgy tűnik, hogy egy vendéglőben talán bele tudok nézni a találkozóba, de a mai nap abszolút a könyvbemutató köré lett szervezve, és alárendeljük magunkat az ismeretterjesztésnek. Véletlen egybeesés ez, de összességében jómagam „külső” közegből érkeztem. Dédpapám a magyar válogatott első gólszerzője, a tizenöt éves amatőr karrierje után teljesen megszakította a kapcsolatot a sporttal és a családban sem adta tovább. Az esetünkben tehát nem arról van szó, hogy generációról-generációra átöröklődött volna a futball iránti szenvedély. A magyar futball első szereplői közül sokan megsértődtek azért, hogy professzionális irányba változott a labdarúgás. Ezzel együtt járt az elanyagiasodás, tulajdonképpen a közeg változott meg. A nagy elsők közül sokan ezzel nem tudtak együtt menni, nem vállaltak ezzel közösséget. Az élete végén persze igen, ekkor már nagy szeretettel és megbecsüléssel beszélt a kezdetekről, de ő mindvégig az amatőr foci embere volt. Érdekes szituáció lehetett, amikor 92 éves korában ő volt az egyik utolsó, aki még látta a magyar futball születését. Így tán érhető, hogy családunkat miért nem járja át a futballszenvedély. Jómagam is szeretem a focit, de nem követem napi szinten – mesélte a szerző, aki aztán arról is szólt, hogy milyen volt számára a kissé idegen közegben mozogni a könyv megírása közben.

- Nekem ez egy óriási utazás volt, mert maga a futball hőskora egyszerre nagyon hasonló ahhoz, amit ma látunk, ugyanakkor teljesen más is. A kontextus teljesen más: a közönség, a finanszírozás, az egész közeg nagyon megváltozott az elmúlt százhúsz évben, és nekem ennek a felfedezése jelentette az utazást. Ma hazánkban sokan úgy gondoljuk, hogy a magyar foci az az Aranycsapattal kezdődik. Azokkal a ragyogó és tényleg világraszóló sikerekkel, amelyeket elértek Puskás Ferencék – ez pedig kicsit elhomályosítja az azt megelőző korszakot. Nem is ismerjük annyira, hogy mire is épült rá az, amiből Bozsikék is kinőttek. Elfelejtjük azt, hogy 1938-ban vébé-döntőt játszott a nemzeti csapatunk, és ezüstérmet szerzett. Az a közeg, vagy pontosabban, stílus, amely akkor kifejlődött, a Duna-menti futball iskola, az már itt a századelőn kezdett kialakulni. Mire ezek a mozaikok a helyükre kerültek, ez volt hatalmas feladat számomra. Borbás Gáspár kicsit megszemélyesíti ezt az elfelejtett nemzedéket – így Borbás Barna.

Borbás Barna a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. | Fotó: Nagy Jácint

Dédpapája a XIX. században született – érdekes életútja volt...

- Borbás Gáspár életútja egy teljes XX. századi történetet tár elénk. Az 1800-as években jött a világra és 1976-ban hunyt el. Ha úgy nézzük, akkor Ferenc József idején született és Brezsnyev alatt halt meg. Itt maradt mindvégig Magyarországon. Látta a boldog békeidőkben az aranykort, ez egybeesett a magyar futball első felemelkedésével, az első aranykorral. Utána sok mindennel foglalkozott, szövetkezeti vezető lett, belekóstolt a politikába is. Azokat a történéseket, amelyeket a magyar polgárság megszenvedett, ő is megszenvedte. Könyvemben írok arról is, hogy miként bocsátották el egyik-másik állásából, hogyan próbált meg zsidó polgártársainak segíteni a holokauszt idején – mégis, a Rákos érában kirúgták az ügyvédi kamarából. A XX. század fontos történéseivel mind találkozhatunk a könyvben – zárta szavait Borbás Barna.

(Fotó: Nagy Jácint)