Fókuszban a koreográfusok: Molnár Péter és vasi néptáncegyüttesek a Hagyományok Házában

A színpadra állított táncokat  az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes, Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes, Vasi Kislegényczéh mellett a Timár Együttes, Horváth Zoltán és felesége (Kanizsa Csillagai) mutatták be.

Az est első részében Timár Sándor különböző alkotói korszakaiból válogatott koreográfiákat (Kalotaszegi táncok, dél-alföldi oláhos és csárdás, somogyi táncok, szlavóniai karikázó stb.) láthatott a közönség. A vasi közösségek: az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes, a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes és a Vasi Legényczéh a második részben mutatkoztak be, Molnár Péter kompozícióival – melyekkel az elmúlt évek során Ajka, Bük, Körmend, Tatabánya és Zalaegerszeg néptáncfesztiváljain, valamint a Martin és a Muharay Szövetség minősítő színpadain értek el kiemelkedő sikereket. Műsorukban a helyi hagyományok mellett az Alsó-Tisza-vidék és Erdély táncai is megelevenedtek, életre keltek a folklórgyűjtések élményei, s a táncszínházban rejlő játék és humor sem maradt el.  Molnár Péter munkásságát az alábbi műsor mutatta be: 1. „Áll a virgina a tápai Budligyárban”. 2. Apa-fia-pontYozó. 3. „Én fütyölök, aztán tik is!” – legényesek Cifra Kalotaszegről. 4. Forgácsék tánca – emlékek az őriszentpéteri cigánysorról. 5. Görbe este.
 

Budligyári jelenet
 

Forgácsék tánca – emlékek az őriszentpéteri cigánysorról

Egy igazi görbe este

Timár Sándor

Tímár Sándor 1930. október 2-án született egy Szolnok melletti tanyán jómódú földműves szülők első gyermekeként. Szülei értelmiségi pályára szánták, így a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba íratták be, ahonnan orvosi pályára készült, a felsőoktatásból azonban kizárták „kulák” származása miatt. Regős cserkészként gimnazista kroában találkozott először későbbi mesterével, Molnár István táncművész-koreográfussal, 1951 és 1955 között az általa vezetett SZOT Művészegyüttes hivatásos táncosa lett. Az együttes megszűnése után alapította meg a Bartók Béla Táncegyüttest, amelyet 1958-tól huszonkét éven át irányított. Az 1950-es évektől kezdve széles körű gyűjtőmunkát folytatott, hogy színpadi műveit előkészítse. Az 1970-es évektől kezdve a Bartók Táncegyüttes lett a Timár Sándor nevével fémjelzett újfolklorista táncművészeti stílus kialakulásának központja, a munka hátterében folyamatosan ott állt Martin György, a kiváló táncfolklorista, aki tudományos eredményeivel segítette őt. Ehhez a munkához csatlakozott zenei munkatársként Sebő Ferenc és Halmos Béla és lett az együttes a népzenei megújulás gyújtópontja is. 1970-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfus szakát, 1971-től az Állami Balettintézet néptánctagozatának tanára, később tanszékvezetője volt 1990-ig. Timár Sándor a Bartók Táncegyüttesben végzett művészi munkája által lett országosan és külföldön is ismert koreográfus, az együttessel számtalan díjat és elismerést szerzett.1981-től a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként dolgozott, ebben az időszakban megújította a társulat arculatát és számos magyar és külföldi turnén vettek részt. Pedagógiai munkássága révén nagy érdemeket szerzett a táncház-módszer (ezáltal a táncházmozgalom) és az ebből következő újfolklorista szemléletű koreográfiai stílus magyarországi és külföldi elterjesztésében. 1993-ban feleségével, Timár Böskével megalapította a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest, amely több száz gyermeket foglalkoztat. 1999-ben jelent meg Néptáncnyelven című könyve 2014-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, ugyanebben az évben Nemzet Művésze díjjal ismerték el munkásságát.

Molnár Péter

1981-ben született Pécsett. 1993-tól a Mecsek Táncegyüttes tagja – később szólistája, koreográfusa – ahol édesapja: Molnár János művészeti vezetése mellett olyan alkotókkal volt alkalma együtt dolgozni, mint Bognár József, Gálber Attila, Juhász Zsolt, Németh Ildikó és Szabó Szilárd. A Bognár kezei alatt átélt, Zalai Kamaratánc Fesztiválokat megelőző alkotási folyamatok nagy hatást gyakoroltak mind előadói, mint koreográfusi stílusára. A Pécsi Tudományegyetemen kommunikáció és néprajz szakon, a Magyar Táncművészeti Főiskolán táncpedagógus szakon szerzett diplomát. A Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranysarkantyús táncos. Kompozícióival Ajka, Körmend, Szekszárd, Tatabánya és Zalaegerszeg néptáncfesztiváljain, valamint a Martin és a Muharay Szövetség minősítő színpadain ért el sikereket.

2010 óta Vas megyében tevékenykedik, az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes és a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes művészeti vezetőjeként és koreográfusaként, valamint a Reményik Sándor Evangélikus Általános és Művészeti Iskola oktatójaként. Pedagógiai-közösségépítő munkájának és alkotói tevékenységének színfoltja a Vasi Kislegényczéh, mely a 2019-es „gyerekpáva” közönségdíjas együtteseként vált ismertté.
A különféle korú és karakterű közösségek más-más módon inspirálják. Sok esetben saját gyűjtési élményekből táplálkozó koreográfiai munkáiban a tradíció hiteles és mélyreható tolmácsolása mellett törekszik az életszerű emberi helyzetek megragadására, a bennük rejlő lehetőségek színpadon történő kiaknázására.

Az előadást kerekasztal-beszélgetés követte, melyen a közönség is kérdezhette az alkotókat és együttesvezetőket, Sándor Ildikó moderálásában

Fotók: Timár Mátyás