Forradalom helyett népünnepély – Milyen volt augusztus 20-a a ’48-as forradalom leverése után?
– Magyarország államalapító királyának, Istvánnak a halála után még ötven év sem telt el, amikor 1083-ban I. László augusztus 20-án szentté avatta. A lovagkirályt követő uralkodók is szentként tisztelték Istvánt, de haláluk után augusztus 20-a vesztett a jelentőségéből. Mikor kezdték el újra állami keretek között ünnepelni őt?
Szent István ünnepét 1819-ben intézményesítette József nádor, aki Szent István természetes úton mumifikálódott jobb kezének, vagyis a Szent Jobbnak augusztus 20-ai körmenetét is szabályozta. A felsőbb társadalmi rétegek számára a személyes részvételt is előírta a körmeneten.
– A forradalom évében, 1848-ban augusztus 20-át a forradalmi kormány, az országgyűlés és az esztergomi hercegprímás együtt ünnepelte Budán. Kossuth Hírlapja ekkor azt hirdette, hogy Szent István napja „az ország egyetlen nemzeti ünnepe.” Ekkor kezdődött el szélesebb körben is népszerűvé válni ez a nap. Hogyan lett a felsőbb rétegek ünnepéből egy össztársadalmi emléknap?
Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc leverése után a független magyar állam szimbólumaként kezdtek el tekinteni a Szent István-napra, éppen ezért tilos volt róla megemlékezni. Amikor 1860-ban először nyilvánosan meg lehetett ünnepelni augusztus 20-át, akkor ez a nap már az önkényuralom-ellenes nemzeti ünnepet jelentette.
– Kik és hogyan készültek a fővárosi ünneplésre?
A város utcáin már az ünnep előtti napokban is vidékről érkezett hazafiak tolongtak, a vonatok és a gőzhajok folyamatosan szállították a vendégeket. Az utcákat nemzeti zászlókkal díszítették, és nagy látványosságnak számított a város kivilágítása is.
– Politikai demonstráció is volt ez az első augusztus 20-ai ünnepség?
Az ünnep előtt arra számítottak, hogy nagy politikai tüntetés lesz, de augusztus 20-a mégsem vált az előzetes várakozásokat teljes mértékben teljesítő demonstrációvá. Szendrey Júlia édesapja, Szendrey Ignác például arról számolt be, hogy ugyan az ünnepen temérdek idegen volt, de a nagy demonstrációkból „hála Isten! nem lett semmi.” Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy a nap folyamán többször elhangzó Szózatnak és a magyar nemzet hősiességét hangsúlyozó ünnepi beszédeknek volt politikai tartalma és jelentősége is.
– Az ünnep hajnalán a plébániák céhekkel, kulturális egyletek képviselőivel és az egyetemi ifjúsággal közösen vonultak a várba. Milyen vallási elemei maradtak meg az ünnepnek?
1860-ban a hatóságok az enyhülő politikai légkörben újra engedélyeztek nagyszabású Szent Jobb-körmenetet. A körmeneten egyházi és világi méltóságok jelenlétében hordozták körbe az ereklyét.
– A következő években egyre több különvonat indult aznap Aradról, Temesvárról, sőt Bécsből is Pestre. Milyen hangulata volt augusztus 20-ának a későbbiekben?
A következő évtizedekben augusztus 20-a nemcsak egyházi és nemzeti szempontból jelentett fontos ünnepet, hanem látványos, szórakoztató népünnepély is volt. A Szent István-napi mulatságok hagyományos helyszínének a Városliget számított.
– Milyenek voltak ezek a városligeti ünnepségek? Kik látogattak ki rájuk?
A sokak által kedvelt és látványos szórakozásnak számító tűzijátékok helyszíne már a reformkorban is a Városliget volt. Ide sereglettek például azok, akik látni kívánták a bécsi Anton Stuwer, a „szabadalmazott bécsi tűzmester” látványos, a korabeli lapok által is reklámozott tűzijátékait. Az 1860-as években itt ünnepelt Szendrey Júlia családja is. Bár ők nem igazán élvezték a mulatságot, ugyanis csúnyán „felsültek”, mert ötórás ácsorgás után szörnyű tűzijátékot láttak, ezért rendkívüli elégedetlenséggel mentek haza, „sajnálván a 2 forintot, a mennyibe ez az unalom került.”
Fotó: archív/Nagy Jácint
Interjút készítette: Kisőrsi Zsófia
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.