Gasper Okorn: el kellett hinnünk, hogy sikerülhet

Mondhatjuk, hogy minden jó, ha jó a vége?

– Azt hiszem, igen. Sok bizonytalansággal és kérdőjellel indult a szezon, ez pedig a folytatásban sem igen változott. Nyugodtan mondhatom, hogy mint edző, én is karrierem legnehezebb idényén vagyok túl. Az összes csapat egy hatalmas kihívással szembesült, és döntő volt, hogy ehhez ki hogyan tud alkalmazkodni, hogy tud túllendülni ezen. Példaként hadd hozzam fel, hogy a Bajnokok Ligájában kétszer kellett elutaznunk Novgorodba, mivel az első alkalommal a mérkőzés előtt pár órával tudtuk meg, hogy ellenfelünk nem tud pályára lépni, mert többen is elkapták a koronavírust. Mi mindig előrenéztünk, a feladatainkra fókuszáltunk, és arra, hogy azokat a lehetőségekhez képest a legjobban oldjuk meg. Hiszem, hogy ez vezetett oda, hogy történelmi szezont tudhatunk magunk mögött. 

Ezek a dolgok mind a mentális felkészültségre utalnak.

– Mi ezt nagyon fontosnak tartottuk az egész szezonban, mert tisztában voltunk vele, hogy enélkül aligha lehetünk majd harcban címekért. Szerencsére több alkalommal is meg tudtuk mutatni, hogy fejben mennyire erősek vagyunk: nagyon nagy részben ennek is köszönhető a sikerünk. Amikor egy döntőben két ilyen kvalitású csapat játszik, ott már nagyon apró dolgok döntenek egyik, vagy másik fél javára, és ezekben a helyzetekben mutatkozik meg igazán ez a faktor. Ebből a szempontból nagy fordulópont volt a Magyar Kupában aratott győzelem. Ott úgy éreztem, hogy valami megváltozott, és talán elhittük magunkról, hogy bárkit képesek vagyunk legyőzni, és hogy nagy dolgokat vihetünk véghez. Onnantól kezdve lépésről lépésre, mérkőzésről mérkőzésre haladtunk, és mindig az előttünk álló feladatra fókuszáltunk.

Amikor a mindent eldöntő mérkőzésen folyamatosan nőtt a csapat előnye, akkor is erre volt szükség?

– Maximálisan. A filozófiám, hogy minden mérkőzés negyven percig tart, és egy pillanatra sem szabad hátradőlni, mert bármi megtörténhet. A Szolnok egy remek csapat, amely kíméletlenül megbünteti a hibáidat, és azt, ha nem koncentrálsz. Amikor szépen lassan sikerült ellépnünk, akkor is azt kértem, hogy ugyanilyen fegyelemmel és figyelemmel kosárlabdázzunk, mert akkor lesz vége a találkozónak, amikor lefújják azt. Főként a találkozó második részében alakultak úgy a dolgok, ahogy szerettük volna. A Szolnok nem találta a játék ritmusát, de ezért mi is nagyon sokat tettünk. A védekezésünk nagyon rendben volt, sikerült kevés ponton tartani az ellenfelünket, és a fontos pillanatokban pedig támadásban is jól működtünk, és fontos kosarakat szereztünk. Ahogyan minden mérkőzést, ezt is csapatként sikerült megnyernünk. Ha éppen valakinek gyengébb periódusa volt, a másik el tudta kapni a fonalat, ezzel is húzva és támogatva egymást. 

A döntő párharcban nem feltétlenül csak a pályán történő dolgok kerültek előtérbe.

– Igen, és emiatt szomorú és dühös voltam. Úgy gondolom, vannak bizonyos dolgok, amik nem férnek bele abba, ami számomra – és remélem, még sokak számára – a sportot jelenti. Az embernek lehet támogatnia saját csapatát, hiszen erről is szól ez a dolog, csak bizonyos kereteken belül. Két évvel ezelőtt az ősi rivális Körmend ellen vívtuk a döntőt, és aki egy picit is jártas a kosárlabdában, az tudhatja, hogy milyen hangulat szokott uralkodni ott. Ez most valami teljesen más volt, olyasvalami, amit még sohasem tapasztaltam, és nyugodtan mondhatom, hogy nem is szeretnék. Szerencsére a lehető legjobb helyen, a pályán adtunk választ a dolgokra. 

Láthatóan hatalmas feszültség szabadult fel mindenkiben a szolnoki győzelem után.

– Így van, és ez többek között annak köszönhető, amit az előbb említettem. Szerintem rögtön akkor és ott nem is igazán tudatosult még mindenkiben, hogy mit vittünk véghez, kell egy kis idő, míg az ember helyreteszi magában ezeket a dolgokat. Azt pontosan tudtuk, hogy ahhoz, hogy bajnokok legyünk, egy mérkőzést mindenképpen nyernünk kell Szolnokon, ez pedig sikerült is. Ezek a srácok rengeteg munkát tettek bele minden egyes mérkőzésbe, és nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire büszke vagyok rájuk. Sokszor beszéltem már a nehézségekről akár szakmai, akár más tekintetben, ezeket azonban sosem panaszként vagy kifogásként említettem, hanem azért, mert szerintem ezek után még inkább felértékelődik az, hogy a Magyar Kupa, illetve a bajnoki cím is Szombathelyre került. 

Milyen érzés volt a mérkőzést követően, majd másnap az Aréna Savariában a szurkolókkal együtt ünnepelni?

– Fantasztikus. Nekünk is és nekik is nagyon nehéz volt ez az egy év, amíg nem tudtak ott lenni a csarnokban velünk. Minden egyes mérkőzésen óriási erőket tudunk belőlük meríteni, ami átlendítette a csapatot egy-egy nehéz ponton. Persze tudtuk, hogy így is ott vannak mögöttünk, mégis nagyon különleges volt, hogy a szezon végén visszatérhettek. Már az is nagyon jó érzés volt, amikor egy kisebb tábor összegyűlt a hazaérkezésünkkor, este pedig végre tényleg együtt és felhőtlenül tudtunk örülni, hogy sikerült feltennünk az i-re a pontot. 

Mennyire furcsa, hogy egy kis időre véget ért az elmúlt hónapok mókuskereke?

– Őszintén szólva, van bennem egy kis üresség, mert tényleg fárasztó szezon van mögöttünk, szinte végig szerda-szombat ritmusban játszottuk a mérkőzéseket. Most Bécsben vagyok a családommal, igyekszem kihasználni, hogy velük lehetek, és ennek nagyon örülök. Elutazunk majd Szlovéniába is pár napra, úgy érzem, mindenkinek nagyon jót fog tenni ez a kis feltöltődés.

Malomsoki Cintia
Fotó: Nagy Jácint