A messzehangzó csend tere – felavatták a Göncz Árpád teret

Bár fújná az uralkodó nyugat-keleti szél a keleti határunk felé Nyugat- Európa levegőjét! – kezdte beszédét Dr. Nemény András Göncz Árpád Szombathely város emlékkönyvébe írott, 1995-ös bejegyzésének felidézésével. Azzal a bejegyzéssel, melyet Puskás Tivadar leköszönő polgármester mutatott meg neki, hidat verve két, több mindenben másként gondolkozó ember között.

Göncz Árpádnak ezt a békességszerző képességét hangsúlyozta a polgármester, melyet oly sok példa támaszt alá, s mely többször segtette közös nevezőre hozni a város képviselőit, s azt, hogy ebben a békességteremtésben – ahogy ő maga leköszönő beszédében fogalmazott – legfőbb eszköze a kimondott szó volt.

„Az igaz, hogy legjobb értelemben tudója volt a szónak, de a szavak mögött mindig valódi gondolatok, őszinte érzések álltak. Valójában szavakra sem volt szüksége. Személyét oly módon hatotta át az emberi méltóság, hogy abból mindenki merítkezhetett, aki csak a közelébe került. Arról az emberi méltóságról beszélek, ami az embert többé teszi önmagánál”, fogalmazott Nemény András, rátérve, hogy bár „az uralkodó szélirány megfordult, és a perzselő keleti szél, mezőgazdasági és szellemi aszályt hozott”, ami kiszolgáltatottá, félelemmel telivé tette életünket, meg kell találnunk a kapaszkodópontokat: „ha egy kicsit nem magunkkal lennénk elfoglalva, rájönnénk, a megoldás itt van a szemünk előtt.”

Most lenne a legnagyobb szükség rá, hogy a szolidaritás, összetartozás és tisztelet értékeit szem előtt tartva tudatosítsuk magunkban, hogy a közösséghez tartozás az egyetlen erő, ami kiutat jelent jelen helyzetünkből – hangsúlyozta a polgármester. „Ezért is szimbolikus, hogy arról az emberről nevezünk el most közterületet, akinek a neve említése, önmagában jelenti az összetartozást. Egy tér nem tud szólni, egy tér általában csendes, de ahogy saját maga mondta: a csönd néha a szónál is messzebbre hangzik. A Göncz Árpád tér a messzehangzó csend tere lesz. Emlékeztet minket a jobbik énünkre, és szeretettel vigyáz ránk. Itt, a városháza mellett, a kulturális negyedben, itt, Szombathely szívében. Pont itt, ahol lennie kell.”

Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumának elnöke szintén történelmünk nagy pillanatainak találkozásáról beszélt: ahogy Göncz Árpád 1990. augusztus 3-án, megválasztásakor összekötötte az 1848-as jobbágyfelszabadító mozgalmat '56 munkásfelszabadító forradalmával, úgy kötik össze Szombathely polgárai, az általuk megválasztott vezetés augusztus 20. ünnepének üzenetét a harmadik köztársaság első elnökével.

Gulyás András felelevenítette Bibó István és Göncz közös munkáját, börtönéveiket, szellemiségüket. Kiemelte Göncz szembeszegülését a XX. századi totalitárius rendszerekkel, a közép-kelet európai demokratikus átalakulásban vállalt szerepét, hogy egész élete a demokráciáért való következetes küzdelem jegyében telt, s a történelmi távlat most nem megszépíti, hanem igazi színét mutatja e törekvéseknek.

Göncz Árpád két cikluson át volt a magyar köztársaság elnöke: soha egyetlen politikust nem övezett olyan osztatlan megbecsülés, mint őt – hangsúlyozta Gulyás András –, s ez közvetlen, nyitott, mindenkivel szót értő személyiségének, mély szociális érzékenységének, de legfőképpen kikezdhetetlen erkölcsi tartásának köszönhető, mely itt, Szent Márton városában különösen fontos érték.

A beszédeket ünnepi műsor követte: Tóth Dániel A Gyűrűk Ura című film egy dalát játszotta el ( Tolkien regényének fordítását is Göncz Árpádnak köszönhetjük), Balogh János, a WSSz művésze Göncz Árpád Hazaérkezés című művéből olvasott fel. Az ünnepi műsor zárásaként Tóth Dániel Koncz-Bródy Ha én rózsa volnék című dalát adta elő: az ikonikus dal éneklésébe a közönség is bekapcsolódott.

A műsor után került sor a tértábla ünnepélyes leleplezésére.

Tar Patrícia

Fotó:Nagy Jácint