Határtalanul: Erdélyben jártak a gothardos diákok

A poszt szerint: "1. nap – Vársonkolyos volt az első külföldi megállónk. Itt egy körülbelül 1,5 órás túra keretében a sonkolyosi kilátóhoz kirándultunk, miközben a karsztjelenségeket tanulmányoztunk. Nagy élmény volt a gyerekeknek a folyó feletti függőhídon átkelés is. Marosvásárhelyen a honismereti vezetőnk mutatta be a várost buszos városnézés keretében. Aznap végül Gernyeszegre érkeztünk meg a szállásunkra. A szállás és a vacsora is remek volt, 2-3 ágyas, fürdőszobásban voltunk elhelyezve.

2.nap – A  svédasztalos reggeli után mentünk is tovább Szovátára. Vezetőnk sokat mesélt a településről. A Medve tavat körbetúráztuk miközben elmesélte a tó kialakulását, különlegességét. A túra közben felmentünk a kilátóba is, ahonnan jobban láthattuk a csodás tájat. Következő állomásunk a Parajdi Sószoros, egy természetvédelmi terület volt. Itt a sókarszt jelenségeket hasonlítottuk össze mészkő karszttal, láttuk az iszapfürdőt, amit a helyiek szoktak használni és a sós forrásokat is. Utolsó állomásunk aznap Korond volt, ahol a népművészeti vásárt jártuk be, megcsodálva a korondi kézművesség jellegzetes jegyeit. Már itt  összeismerkedtek diákjaink a korondi gyerekekkel a parkolóban, jókat beszélgettek. Este értünk a szállásunkra, Szentegyházára, ahol finom vacsorával vártak minket. A szálláshoz egy nagy udvar is tartozott, ahol a gyerekek focizhattak, de még kiscicákkal is játszhattak. A szállás és az étkezés itt is remek volt mind a két este.

3.nap – A bőséges reggeli után Székelyudvarhelyre mentünk. Vezetőnk a hosszú út közben sokat beszélt az erdélyi magyarságról, a kapcsolódó irodalmi és történelmi személyiségekről is. Székelyudvarhelyen az iskolánál már a diákok fogadtak minket, megmutatták az iskolájukat, majd a történelem tanáruk sokat mesélt a település történetéről, majd arról, hogyan élnek ott a gyerekek, hogyan tanulnak, mik a hasonlóságok és különbségek ahhoz, hogy ők Romániában élnek. Ezek után először a fiúk, majd a lányok játszottak egymással 1-1 focimeccset, aminek a végén átadtuk a kis ajándékainkat a gyerekeknek. Az egyik háznál bográcsoztunk, finom ebédet kaptunk. Ezek után egy 9 km-es közös túrára mentünk a Csorgókő vízeséshez, az iskola volt igazgatója volt a túravezetőnk. Ahogy haladtunk, mesélt a természeti jelenségekről, az erdőről, lápról, vízesésről, a helyi legendákról. A tiszta vízű forrásból is volt alkalmunk inni.

Közben gyerekek hamar megtalálták a közös hangot a helyi gyerekekkel, beszélgettek, játszottak, nevettek, és elérhetőségeket cseréltek. A túra közben a Székelyvarság tanyavilágával is megismerkedtünk. Megfigyeltük a hegységképződést, vulkanikus hegyek, növényzeti övezetek magasság függvényében. A kilátóból itt is megszemlélhettük a tájat, a legelésző teheneket. A vízeséstől buszhoz vezető úton egy csodás erdőn mentünk keresztül, ahol a fák szinte az égig értek. A szállásunk ugyanott volt, ahol előző nap.

4.nap – A finom reggeli után buszoztunk tovább, ebédre pizzát ettünk, majd folytattuk utunkat a Tordai sóbányához. Vezetőnk elmondta a bánya történetét, megismerkedtünk a sóbányászat rejtelmeivel, kipróbáltuk a 16-szoros visszhangot is. Megfigyeltük a só lerakódásának folyamatát az Erdélyi medencében.

Kolozsvárott a gyerekek csoportokban felfedező városnézés keretében fedezték fel a várost. Egy térkép és feladatok segítségével kellett megtalálniuk a helyi nevezetességeket.

Este értünk Torockóra, finom vacsorát kaptunk a 2-4 ágyas szállásunkon. Sétáltunk a különlegesen szép faluban.

5.nap – Miután rácsodálkoztunk a Székelykő melletti napfelkeltére, reggeli  után utaztunk tovább Almásgalgóra, ahol túráztunk a Sárkányok kertjében. Vezetőnk megmutatta a homokkő-konglomerát szelektív eróziójának folyamatát, megcsodáltuk a hatalmas sziklákat, átbújtunk két szikla között.

Nagykárolyra mentünk tovább, ahol a Károlyi kastélyt néztük meg, sétáltuk a szép parkban, majd megnéztük az Aranyszarvas fogadót, ahol megismerkedett Petőfi Sándor és Szendrey Júlia.

Elköszöntünk a honismereti vezetőnktől és elindultunk haza."