Húsvét és a hagyományok

– Mióta ünnepeljük a húsvétot?  

– A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe: ekkor Krisztus kereszthalálára és feltámadására, azaz az emberek isteni megváltására emlékezik a keresztény világ. A népi vallásosságban a húsvéti ünnepkör tágabb értelemben a nagyböjttel, szűkebb értelemben a nagyhéttel kezdődik, és pünkösdig tart. A nagyhét bevezetése a virágvasárnap: az ekkor szentelt barkából még a közelmúltban is több vasi családnál az egészség érdekében mindenki megevett egy-egy szemet, és az állatok is kaptak belőle; emellett egy ágat a szántóföld végébe is leszúrtak a jó termés érdekében. A nagyhét szertartásai nagycsütörtökön kezdődnek: általános szólás, hogy „a harangok Rómába mennek”, amikor a szenvedéstörténet megélésére készülve elnémulnak a harangok, csengők. Emiatt a feltámadási körmenetig az idő jelzéséhez és a templomba híváshoz kereplőket használnak: több vasi faluban fiúk csoportja jár utcáról utcára kerepelve. A húsvét mai ismert időpontját a 325-ben tartott Niceai Zsinat határozta meg a következőképpen: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap lett húsvétvasárnap. Ezáltal a legkorábbi dátuma március 22-e, a legkésőbbi pedig április 25-e. A Gergely-naptárral szemben a régit tartotta meg a keleti kereszténység, emiatt időeltolódás van a húsvét ünneplésében is.

– Hogyan került a nyuszi a képbe? 

– A kelták a termékenység istennőjeként tisztelték Ostarát – innen a húsvét német neve, az Ostern –, akinek az alakjához már a termékenységet, s így az újjászületést is jelképező nyúl, valamint a színes tojások is kötődtek, amiket a nyúl tojt. A németeknél már a középkorban elterjedt, hogy a nyúl készít fészket, amelyikbe elhelyezi a húsvéti tojásokat. A 7–8. században élt angol tudós, a jeles keresztény szerzetes, Beda Venerabilis leírta Ostara kapcsán, hogy az istennő a gyerekek szórakoztatására egyik kedvenc madarát – mások galambról beszélnek – nyúllá változtatta, amelyik hamarosan színes tojásokat kezdett tojni, amiket az istenség a gyerekeknek ajándékozott. Más vallások mellett a keresztény szimbolikában is megjelent a nyúl: a padernbori érsekség katedrálisának 16. század elején faragott ablakán a Szentháromságot szimbolizálja a háromnyúl képe; a fülüknél összefonódó nyulaknak az ábrázolás alapján csak három – egymással találkozó – füle van. E szimbólum révén a nyúl a feltámadó Krisztus teljes isteni mivoltára utalhat. 

– Mit érdemes kiemelni a húsvéti tojásról? 

– A tojás általános termékenység-szimbólum. A kettős születést, az újraszületést jelképezi. A keresztény jelképiségben, ahogy a tojást feltöri a benne fejlődő élet, az abból kikelő csibe, zsiba, stb., úgy nyitotta fel Krisztus a sírját. A húsvéti tojás általában piros. Díszíthették viaszolással, azaz a batikolás technikájával, karcolással, maratással. A húsvéti színes tojásokról a legrégibb adat Vas megyéből való: 1767-ben az úrbéri kilenc pontok összegzésekor a hermániak – Gyöngyöshermán ma Szombathely része – elmondták, hogy régebben viaszolt, festett tojást adtak, de az említett évben a korábbi dupláját festetlenül: „mivel sem viaszat, sem szinezőt nem kaphatunk”. De festett, díszített tojásokat már avar kori sírmellékletként is találtak Szeged környékén.

– Milyen kevésbé ismert szokásokat emelhetnénk ki? 

– Több vasi faluban lapockacsonttal együtt főzték meg a húsvéti sonkát, amit szentelni vittek a többi szentelni való étellel húsvétkor. Mivel a szentelmény egésze megszentelt, a lapockát, ahogy vasiak mondják, a lapockát nem dobták ki, hanem az eresz alá dugták, abban a reményben, hogy megvédi a házat és a házbelieket a bajtól, villámtól, betegségtől. Nem Vasban, de több magyarországi településen húsvétkor volt korbácsolás, nem aprószentek napján; a hagyomány talán az idetelepült szlovákok révén terjedt el, ez náluk és a cseheknél is szokás volt.

Krilov István
Fotó: Nagy Jácint