László Győző: aki 40 hektárnyi területet szerzett

A rendszerváltáskor az MSZP Reformkörökben tevékenykedtem. Az első választásokon még nem indultam, de a másodikon, az MSZP jelöltjeként a Derkovitson megválasztottak képviselőnek – kezdte a visszaemlékezés László Győző. Mindjárt az elején mélyvízbe kerültem, miután Wagner András polgármester felkért az alpolgármesteri feladatok ellátására. Képviselőnek három alkalommal választottak meg: 1994-ben, 1998-ban és 2002-ben. A harmadik ciklusomat nem töltöttem ki, mivel kineveztek a megyei földhivatal vezetőjének, és ez összeférhetetlen volt a képviselőséggel.

– Mire a legbüszkébb az önkormányzati időszakból? 

– Visszatérő probléma volt, hogy a városnak nem volt olyan területe, amelyeket a potenciális befektetőknek fel tudtunk volna ajánlani. A privatizáció során a város környéki területek magánkézbe kerültek, így azok nem jöhettek számításba, mivel a nagy cégek szívesebben tárgyaltak az állammal, vagy az önkormányzattal. Nekünk viszont nem volt területünk. Az Opel ezért települt Szentgotthárdra, az ADA bútorgyár pedig Körmendre. Ekkor úgy döntöttünk, hogy lépni kell. Wagner András megpróbált az SZDSZ-es kapcsolatain keresztül területet szerezni a városnak, de nem járt eredménnyel. Én jól ismertem Suchman Tamás privatizációs minisztert, ezért az ő segítségét kértem. Elmondtam neki, hogy az ipari fejlesztésekhez kell terület, az államnak a város környékén voltak is földjei. Suchmant sikerült meggyőzni, rábólintott arra, hogy kapjunk több mint 40 hektárnyi területet. Azt azonban kikötötte, hogy ezt csak munkahelyteremtő beruházásokra használhatjuk. A legnagyobb problémát ekkor a munkanélküliség jelentette. Egy hónapon belül meg is jelent a kormányhatározat, így elhárultak az akadályok az iparfejlesztés elől. Ezen a területen a Tesco áruház, valamint az LuK gyára épült fel. Ez utóbbi éppen az elmúlt időszakban indított el egy újabb gigaberuházást Szombathelyen.  

– Mi az, amit sajnál, hogy nem valósult meg?

– Több ilyen is van, így például a felhagyott gyöngyöshermáni bányatavak hasznosítása. Egy vizes szabadidőközpontot szerettünk volna ezekből kialakítani. Egy horvátországi modell alapján elkezdődött a tervezőmunka, amit az 1998-as választás megakasztott, végül nem is lett belőle semmi. 

– Milyen volt Wagner Andrással együtt dolgozni?

– Egy nagyszerű ember volt, én szerettem vele dolgozni, tekintélyt adott a polgármesteri tisztségnek. Az 1998-as választásokon aztán ellenfelek lettünk, miután az MSZP-nek és az SZDSZ-nek nem sikerült megegyeznie a közös jelöltről. Így lett akkor nevető harmadikként polgármester a fideszes Szabó Gábor. A második legtöbb szavazat azonban az enyém volt, András a harmadik lett. 

– Több mint másfél évtizede elszakadt az önkormányzattól, amikor átnyergelt a közigazgatásba. Nem bánta meg a váltást? 

– Az elején még úgy gondoltam, hiányozni fog az önkormányzati munka, aztán kiderült, hogy mégsem. A földhivatalban rendkívül jól éreztem magam, tovább tudtam segíteni Szombathely és a megye fejlődését. Új földhivatalt építettünk a megyeszékhelyen és Vasváron. Egyetlen olyan megyei földhivatal voltunk, amelyik nem veszített egy közigazgatási pert sem, ez is a szakmai munka színvonalát bizonyítja. 

– Mivel foglalkozik jelenleg?  

– 43 év közszolgálat után vonultam nyugdíjba. Büszke vagyok arra, hogy a köztáraság kormányától Batthyány-díjat kaptam, amely a legmagasabb kitüntetés, amit köztisztviselő kaphat. Most több időm van a vadászatra is, amely egy örökké tartó szerelem. A politikai és szakmai pályafutásom alatt végig magam mögött tudhattam a család támogatását. Miután elmentem nyugdíjba, úgy gondoltam, most nekem kell hátralépnem, és én segítem a családot. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy ma a fiam dolgozhat abban az alpolgármesteri irodában, ahol egykor én is tevékenykedtem. 

EDZ