Ideje beismerni a kudarcainkat

Neil Simon (1927-2018) Mezítláb a parkban (1967) című világsikerű romantikus vígjátéka tele van mosolyogtató helyzettel, bolondozós jelenettel (is). Ám mindez többnyire csak álca. A problémák tisztázásának elodázását, kudarcaink elkendőzését „szolgálja”.

Hányadán állok családtagjaimmal, barátaimmal, munkatársaimmal? Nyitott, megértő, elengedő vagyok? Le tudok-e „fékezni”, ha túl sok belőlem? Képes vagyok kinevetni magam? Bocsánatot kérek-e? Megbocsátok? Jellempróbák. Könnyű, szórakoztató „köntösben”.

A budapesti Orlai Produkciós Iroda (OPI) múlt heti sportházi vendégszereplésekor mindezek belénk villanhattak. Persze, nem rendült bele a világ, „csak” az életünk elevenedett meg.

A friss házaspárt László Lili és Rohonyi Barnabás „prezentálta”, az anyát/anyóst Kerekes Éva, a szomszédot Epres Attila, a be-betoppanó telefonszerelőt Ficzere Béla. A profi gárdát Kocsis Gergely rendezte. Mesterien.

Valójába nem történt semmi. Könnyedek voltunk, kellemesen szórakoztunk. Miközben csak úgy „mellékesen” szembesítettek a gyengeségeinkkel/gyarlóságainkkal. A harminc sikeres színdarabot jegyző Neil Simon tudhatott rólunk valamit, ami a következő generációk okulására is szolgálhat.  

Szenkovits Péter
Fotó: Orlai Produkciós Iroda