Így hagyunk nyomot magunk után - Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke

- Régre nyúlik vissza a szombathelyi zsidóság története. Nagyjából mennyien éltek a 19. században Szombathely területén?

- Országos viszonylatban kimagasló volt a számuk, a lakosság 10 százaléka zsidó volt, többen pedig  adófizetők is, ami azt jelenti, hogy rengeteg pénzt adtak a városnak. Kevesen tudják, de a Nyugat Királynője név, ami Szombathelyt illette, főként a zsidóknak köszönhető. Végül az ortodox és neológ csoport ketté vált, nézet- és vallásbeli különbözőség miatt. De akkor is sokan maradtak Szombathelyen.

- Ha nem is egyetértésben, de békében éltek évtizedekig ezek a közösségek, akiknek tagjai végül 75 évvel ezelőtt a holokauszt áldozatai lettek.

- Városunkból 2227 embert vittek el, közülük 613 gyermek volt. Kevesen tudják, de a zsidók pont 613 parancsolat szerint élnek. Rémisztő ez a két számadat… Végül 78 ember és főként férfiak tértek csak vissza Szombathelyre az elhurcoltak közül, többen 56-ban az országot is elhagyták.

- A soá, azaz a holokauszt után hogyan lehetett újraépíteni a helyi zsidó közösséget?

- Az életben maradt és hazatért zsidó férfiaknak az volt a legnehezebb, hogy zsidó feleséget találjanak maguknak, ugyanis az asszonyaink mind meghaltak a táborokban. Ha pedig nincs zsidó feleség, nincs zsidó leszármazott. A zsidóság ugyanis anyai ágon megy tovább. De mindezek ellenére összetartottunk és összetartunk a mai napig. Mi ezt örököltük és ez nem tudatos.

- Ortodoxként vagy neológként éli a mindennapjait? Számít ez egyáltalán?

- Ahogy említettem, 613 parancsolat szerint élnek a zsidók. Vannak, akik ezt mind betartják vagy próbálják betartani, de én úgy vélem: ha csak tízet nem vagyok képes, akkor a többinek mi értelme? Bizonyos szokásokat hagyományokat természetesen tartok, hisz ebben nőttem fel. A legszebb, hogy a gyermekeim is zsidónak vallják magukat, pedig egyáltalán nem kényszerítettem vagy utasítottam őket erre. Ez a vérünkben, a génjeinkben van, így működünk.

- Nemrég volt a deportálás 75. évfordulója, az ez alkalomból rendezett megemlékezésen egy újonnan felállított menórát is lelepleztek. Az eredetit ugyanis ellopták.

- Ne is mondja. Azt még anyáink állították és 73 éven keresztül állt az emlékmű előtt, a zsinagóga oldalában. Sajnos nem tudjuk, ki tehette, de sejtésünk az van. Amikor észrevettük, hogy eltűnt, jeleztem a Mazsihisz felé, hogy segítségre van szüksége a szombathelyi hitközségnek, mert ellopták a menóránkat. Öten még aznap telefonáltak, végül a budapesti Hunyadi téri körzet gyártatta és hozta le Szombathelyre az új menórát. Ilyen összefogást még nem tapasztaltam.

- A menóra ellopásával az emlékmű lelke, a múlt  egy darabja tűnt el. Jól gondolom?

- Azt vettük észre, hogy az emlékmű elkezdett dőlni. Mintha a menóra hiánya megrogyasztotta volna. Volt ebben valami igazán misztikus, végül sikerült pár nappal a megemlékezés előtt helyre állítani azt is. Nagy öröm számunkra, hogy a város magára vállalta a költségeket, a közgyűlés egyhangúlag szavazta ezt meg.

- Hogy látja a Szombathelyi Zsidó Hitközség jövőjét? Érkeznek új, érdeklődő emberek?

- Eleve az egy nagy csoda, hogy még van ez a maroknyi zsidó Szombathelyen. Jönnek többen is hozzánk beszélgetni, sokakat érdekel a helyi zsidók múltja és a vallási hagyományok. Így tartjuk életben a közösséget. És, ha nem leszünk, akkor is hagyunk nyomot magunk után.