Távirányítható marsjárót épített egy szombathelyi diák

Belegondolni is nehéz, hogy Mátyás egy kisebb bőröndnyi szerkezetbe mintegy kétezer (!) alkatrészt zsúfolt össze, amelyek jó részét ráadásul ő maga készítette. Otthon egy nem túlságosan korszerű 3D nyomtatójuk van, amivel nem volt egyszerű ennyi, kis méretű mechanikai elemet és elektronikai alkatrészt legyártani, de éppen ez lett a marsjáró zsűri által kiemelt legnagyobb erénye. Mivel mindent számítógépen kellett megrajzolnia, az összes alkatrészről 3D ábra vagy kapcsolási rajz készült, amelyek a monitoron bármilyen nézetben, bármilyen bontásban körbenézhetők, így az oktatásban szemléltetésre is kiválóan alkalmasak. Mátyás elnézően felnevet, amikor azt firtatom, hogy akkor ezt a modellt vajon felküldhetnénk-e a Marsra. Pedig a kérdés csak első pillantásra tűnik költőinek. A marsjáró egyes részei ugyanis a megszólalásig hasonlítanak a NASA által kifejlesztett Curiosity-re, amely Mátyás számára mintául szolgált.

– Ennek is hat kereke van, mint általában egy marsjárónak, és minden kerekébe külön hajtóművet építettem be. A vezetékeket a csöveken, csapágyházakon vittem fel a belsejébe, aztán elláttam napelemekkel, hogy bírja energiával, töltsék az akkumulátorát. Készítettem hozzá egy fejet is, amivel nagyjából 500 fokban képes körbefordulni, ebbe raktam a kamerát, a mikrofont, és itt van az adó is, így el tudja küldeni nekem a képet és a hangot, amit érzékel. Nehéz volt összehozni, hogy ennyi minden elférjen a fejben, ráadásul rengeteg vezeték is jön le onnan, aminek nem szabad megtörnie, ha a fej elforog. Plusz van rajta egy öt szabadságfokú manipulátorkar, amivel szinte bármit meg tud fogni, tudja nézegetni, felvenni, pakolgatni, amerre csak szeretné – mutatja Mátyás lelkesen a roppant bonyolult szerkezetet.

A 17 éves fiatalember második osztályos kora óta modellezik villamosmérnök édesapjával (a versenyben is ő volt a mentora), és régóta érdekli a robotika. Ezért gondolt arra, hogy épít valami olyasmit, amiben az összes eddigi tudását összegezheti. Két éve már elkészítette a marsjáró kezdetleges prototípusát, ezt tökéletesítgette-csiszolgatta azóta. Nemcsak az apró alkatrészek nehezítették meg a dolgát, hanem a speciális elektronika is: tíz különböző nyákot kellett megterveznie és legyártania. Így kerültek bele a szükséges áramkörök, lámpavezérlők vagy például a pislogásvezérlő. Mert ennek a fejnek szeme is van – így aranyosabb Mátyás szerint –, és a játékosság kedvéért képes mérgesen is nézni. 

A különleges futóműnek köszönhetően a marsjáró terepen is könnyen leküzdi az akadályokat, ahogy erről az iskola homokozójában mi is meggyőződhettünk. Akkumulátorral 6 órát képes folyamatosan üzemelni, de a beépített napelemek segítségével akár tovább is működtethető. 
Mátyást elsősorban az motiválta, hogy tanuljon, fejlődjön, és közben jól érezze magát. Mert ahogy fogalmaz: végtelenül boldoggá teszi, hogy építkezhet, és az ötleteit megvalósíthatja. A hasonló kihívásokat mégis félreteszi egy időre, a következő két évben a matekra, fizikára, biológiára és kémiára koncentrál a sikeres érettségi és egyetemi felvételi érdekében.