Ipkovich György: amikor egyszemélyes volt a frakció

– Mi jut eszébe először, ha visszagondol az első önkormányzati választásra?

– Romantikus időszak volt! Történelmi korban, nagy változások közepette mindenkiben a jobbító szándék munkált. Voltak ugyan marakodások, de nem személyeskedtünk, az ügyekre fókuszáltunk. Késő éjszakába nyúlóan vitatkoztunk egy-egy kérdésről, de utána együtt ültünk le sörözni. Közösen tanultuk, hogy mi az a demokrácia, a többpárti kormányzás, bár politikai ellenfelek voltunk.

– Ön egyedüli szocialista képviselőként vett részt az első szombathelyi testületben. Amikor a rendszerváltozás szele elkezdett fújni, meg sem fordult a fejében, hogy inkább más politikai erő mellett kötelezi el magát?

– A párton belül megalakult a reformszocialista mozgalom, amelynek az egyik alapítója voltam. A célunk a demokratikus társadalom létrehozása volt. Az elveimet csak azért nem változtatom meg, hogy könnyen szerzett előnyökhöz jussak. Úgy vélem – visszatekintve a politikai pályámra –, hogy az értékrendem ugyanaz maradt: küzdök a rendszer ellen, amely a kizárólagosságra, az egyvéleményességre, a pluralizmus teljes hiányára épül.

– Ügyvédi hivatását ekkoriban gyakorolta?

– Fiatalkorúak ügyésze voltam 1990-ig. Miután az alkotmánymódosítás depolitizálta a szervezetet, vállalati jogtanácsosként dolgoztam, később hoztam létre az ügyvédi irodámat. Csak polgármesterségem idejére függesztettem fel a szakmai működést, mert az összeférhetetlen lett volna. Legnagyobb teljesítményeim között tartom számon azt, hogy amikor felhagytam a főállású politikai tevékenységemmel, visszafogadott a szakma, azóta is ügyvédként dolgozom.

– 1994-től 1998-ig SZDSZ-MSZP koalíció vezette a várost, ön, mint frakcióvezető vállalt szerepet. Milyen eredményeket sorolhat ebből a négy évből?

– Ebben az időszakban konszolidálódott már a gazdasági háttér. Gyarapodott az iparűzésiadó-bevétel, ekkortájt vert gyökeret az LuK Szombathelyen, ipari parkokat alakítottunk ki. Büszke vagyok arra, hogy egy jól működő szociális ellátórendszert építettük.

– A következő ciklusban ellenzéki oldalon politizált.

– Emlékezetes, hogy akkor kezdődött újra a karnevál. Én tagja voltam a nem sokkal korábban létrehozott Savaria Legio Egyesületnek, ez a csapat lett aztán az egyik magja a karneválnak. Jól jellemzi az akkori politikai kultúrát, hogy egy jó ügy érdekében összefogott a városvezető és az ellenzéki oldal. Ezt a támogató hozzáállást én is megtapasztalhattam – mondhatnám, hogy visszakaptam –, amikor a színházat megalapítottuk, hiszen arról egyhangúan döntött a képviselő-testület.

– 2002-től ön ült a polgármesteri székben. Az, hogy szocialista kormányzat irányította az országot, milyen előnyökkel járt a városnak?

– Elsőként a civil szféra megerősödését mondanám. Például a Herényi Virágút, a tánc világnapi forgatag – mindkét rendezvény ekkor indult. A színház létrejötte óriási eredmény! A Fő tér felújítása ugyanígy. Bár 2006-ban elhangzott az őszödi beszéd, mégis egy újabb ciklusra kaptam felhatalmazást a választóktól. Igaz, ekkoriban fehér hollónak számítottunk, mert a Fidesz vitte a nagyvárosok zömét. Ekkor kezdtük a 86-os út fejlesztésének előkészítését, felépült az Aréna Savaria, számos családot tudtunk helyzetbe hozni a panelprogrammal, oktatási intézmények újultak meg, bővült a kerékpárút-hálózat.

– 2010 és 2014 között visszavonult az aktív városi politizálástól, milyen egyéb közéleti feladatokat látott el akkor?

– 2005-2014 között voltam országgyűlési képviselő. 2014-ben ismét önkormányzati képviselő lettem, 2019-ben, a legutóbbi baloldali győzelem kivívásakor azonban már nem vállaltam szerepet.

– Ügyvédi munkáján túl mi az, ami most leköti az idejét?

– A VASIVÍZ ZRt. igazgatótanácsának elnöki tisztét ambicionáltam is, mert nagyon foglalkoztat a vízkincs megőrzése, szerintem ez egy kardinális kérdés napjainkban. Emellett próbálok több időt tölteni a családommal. Szívesen kertészkedem, épp most tervezem újabb gyümölcsfák elültetését. Szívesen pecázgatok, és ha tehetem, kenuba is ülök.  

Ferenczy Gyöngyi