Irénke néni hosszú élete

Irénke néni napfényes otthonában már az asztalon várnak az életút fontosabb pontjaihoz kapcsolódó emléklapok és cikkek – köztük az 5 évvel ezelőtti polgármesteri köszöntésről készült újságkivágás és a miniszterelnöki emléklap. Boldog, hogy megélte a 95. évét is, olyan derűs és energikus, hogy többször rácsodálkozom, hogy már ennyi idős. Aztán, mikor hallgatom, ahogyan az életéről mesél, rájövök, hogy nincs titok, egyszerűen szeret élni. Ukkon született, szülei 50 hold földön gazdálkodtak, egészen addig, míg kuláklistára nem kerültek, s el nem vették tőlük állataik nagy részét.

Egy testvére volt, Németh Aladár, ipari formatervező, az Iparművészeti Egyetem tanára – ő 2002-ben hunyt el, s nem él már Irénke néni sógornője sem, a textilművész Balázs Irén. Aladárról könyvet írtak és díjat is neveztek el, nővérének ezek nyújtanak vigasztalást. Fiatal lányként a pápai Református Nőnevelő Intézetben végezte tanulmányait, tanítónő lett, ám eleinte – mivel kulákcsemetének bélyegezték – nem taníthatott. Pedagógushiány miatt aztán mégis kapott állást: először Nemesgulácson, majd Herenden és Veszprémben. 1982-ben költöztek Szombathelyre, itt, már nyugdíjas tanárnőként, a Dési Huber István Általános Iskolában tanított matematikát, állítja, hogy a pedagógusi munkából fakad a rendszeretete: a mai napig minden pedánsan a helyén van otthonában, ahogy a gyerekektől is elvárta az osztályteremben – azt mondja, ebből nem tud engedni.

Irénke néni nagyon szeretett tanítani, diákjaival a mai napig szeretetteljes a kapcsolata. Nemesgulácson egy osztály 55 és 60 éves találkozóján is részt vett – mutatja a rózsafűzért, volt tanítványai ajándékát. Ő maga evangélikus, de az ajándék diákjait juttatja eszébe, így az helyet kapott a többi emlék mellett a falon. Vas-, arany-, gyémánt-, 2018-ban pedig rubinoklevelet vehetett át pedagógusi munkájáért. Mikor a mai oktatás és a "mai fiatalok" jönnek szóba, Irénke néni elmondja, nem lehet a két kort összehasonlítani, talán az emberek változtak meg. A régi időben a gyerekekkel nagyon jó, baráti viszonya volt, így tanítani is könnyebb volt: fiatalasszonyként, a tízperces szünetekben sokszor a gyerekekkel játszott vagy táncolt együtt a fehér liliomszál dallamára. Két tanítványa a mai napig hívja telefonon, ők már 80 évesek.

Férje, Bagoly Imre a MÁV-nál volt főfelügyelő, 54 évig éltek boldog házasságban. Megismerkedésük olyan, akárcsak azoknak a régi magyar filmeknek egy jelenete, amiket Irénke néni annyira kedvel. Fiatal lányként éppen az iskolába, Pápára készült visszamenni vonattal, és késében volt. Egy jóképű vasúti dolgozó sietett a segítségére, akiről kiderült, ő fogja indítani a vonatot. Irénke nénit azonban nem igazán sikerült megnyugtatnia: őt jobban lekötötte a késés miatti izgalom, mint Bagoly Imre, aki később elmesélte, hogy már ezen a pályaudvari találkozáson eldöntötte, hogy ez a lány lesz a felesége (ezt közölte is a szintén ezen a vonaton utazó húgával). Ezt a jelenetet akár Karádyval és Jávor Pállal, Irénke néni nagy kedvenceivel is el tudnánk képzelni – a régi filmeket egyébként azért kedveli, mert azokban – ha a valóságban nem is – a nők nemcsak a külsőségekre adtak, hanem az erkölcsükre is. Bagoly Imrével 2 gyermekük született. Egyikük csak egy napig élt, második leányuk, Lilla, Veszprémben lakik, s egy leányunokával ajándékozta meg a családot, a ma már környezetmérnök Lillával. Dédunokája Máté, aki nagy örömet szerez Irénke néninek remek bizonyítványaival, s akit arra biztat, járja be a világot, de térjen haza, mert "Ott, ahol él anyám, ott van az én hazám", érzékenyedik el.

Férjével sok helyre eljutottak, utazásaik közül a finnországi és az oroszországi út különösen emlékezetes. Mikor a hétköznapokra terelődik a szó, elmondja, hogy már nehezebben mozog, két gondozónő segíti a mindennapokban. De otthonában mindig tesz-vesz, összeírja, mit kell venni a boltból, a mosógépet beindítja, elpakolja a vásárolt dolgokat. Fontosnak tartja, hogy mindig az étkezések megfelelhő időpontjában és megfelelő ételt egyen – a hamburgertől isten ments, mondja nevetve.

Bár sok gyógyszert szed, remek formában van:"maga, Bagoly néni, felveheti a versenyt minden 40 évessel!" – idézi orvosát. Régi filmeket néz, rádiót hallgat, barátnőivel telefonon tartja a kapcsolatot. A Bibliát naponta forgatja, s hálaadó imáiban mindig megköszöni Istennek, hogy megélhette ezt a szép kort. Nem tud csak egy-egy boldog emléket kiemelni életéből, úgy érzi, mind gyönyörű volt. Azt kéri, feltétlenül írjam bele a szövegbe saját gondolatait: "A tortán 95-öt mutatnak a fénylő gyertyák, köszönöm családomnak a szépen megrendezett és boldog születésnapot."

Tar Patrícia

(Fotó: Nagy Jácint)