Jordán nyakkendő nélkül

– Véget ért a jubileumi, XX. Savaria Történelmi Karnevál, ahol többször mutattatok be színdarabot, és egy év kihagyás után ismét te vezetted Claudius császárként a fáklyás felvonulást. Hogyan értékeled a többnapos eseményt?

– A Karnevál az nekem mindig szenzációs nagy élmény volt. Már az első alkalommal is el voltam kápráztatva attól, amit látok: ez a hihetetlen forgatag, ez a rengeteg program, ez mindig és most is nagy örömöt szerzett. Idén nyáron, hála az Istennek nagyon nagy sikert aratott A főnök, meg én, meg a főnök című karneválszínházi darabunk. Munkával, de nagyon sok örömmel járó időtöltés volt az elmúlt időszak is.

– Volt olyan gondolatod, hogy a nulláról valamikor majd felépítesz egy színházat? Tehát te találtad meg, vagy téged talált meg Szombathely?

– Az itt élők pontosan tudják, hogy már hosszú ideje szeretett volna a város saját színházat. Én 2005 környékén is mondogattam, hogy kedvem lenne itt színházat csinálni, de önmagában a színházalapítási vágy igazából nem vonzott. Akkoriban két megyei jogú városnak, Salgótarjánnak és Szombathelynek nem volt még színháza, nekem pedig egyértelmű volt, hogy itt kell belevágnom. De túlzás lenne azt állítanom, hogy én hoztam létre a színházat, én csak kezdeményeztem. Hihetetlen sok partnerem, szövetségesem, drukkerem volt.

– Mondhatni, hogy pályád egyik fontos állomásán vagy épp. Van még terved, gondolkozol valamin? Mert azért Jordán Tamás mindig töri a fejét…

– Az biztos, hogy 2021. január 31-én lejár a megbízatásom. De miután ez egy édesgyermek, a sorsa egyáltalán nem közömbös számomra. Fontos, hogy ki lesz az utódom, hogyan megy tovább a színház, tudok-e majd vele együttműködni, akár mint művészeti vezető. De alapvető kérdés az, hogy mi lesz október 13-a után. Többek között azoktól fog függni a Weöres Sándor Színház sorsa, hogy kik fogják majd vezetni a várost.

Ahogy arról a Savaria Fórum is beszámolt, Jordán Tamást Szombathely díszpolgárává választották, kitüntetését a novemberi Szent Márton Gálán veheti majd át.

Kéner Balázs