Két főszereplő a fináléból

A legjobb döntés volt a Falcót választani! 

Keller Ákos szezon közben érkezett a vasi megyeszékhelyre – ennek ellenére döntő érdemei vannak abban, hogy a sárga-feketék elhódították a Magyar Kupát, és megnyerték történetük során immár harmadszor a bajnoki címet.  

– Júliusban Lengyelországban kezdtem meg a felkészülést, decemberben igazoltam Szombathelyre – amely a legjobb döntés volt a részemről. Sok minden szólt a Falco invitálása mellett: egyrészt ismertem a válogatott játékosokat, másrészt tudtam, hogy remek egységet alkot az együttes. Az alapszakaszban, noha nem sikerült megcsípnünk az első helyet, de így utólag azt mondom, nem volt ezzel semmi probléma, ugyanis jó ágra kerültünk a play offban – mesélte Keller Ákos, aki aztán részletezte is, hogy mit értett a fenti gondolata alatt. 

– A Körmend ellen szerintem életem formájában játszottam, szinte minden összejött a megyei rangadó három mérkőzésén. De nem erre utaltam az előbb. Az MTE úgymond rendszerben játszik, a soron következő ellenfelünk, a Szeged pedig inkább a gyors kosárlabdát erőlteti, amelynek alapeleme az egy az egy elleni játék. E két stílust ötvözi a Szolnok taktikája, nekünk ezáltal e két ellenfél remek felkészülést jelentett az Olajbányász elleni döntőre – mondta a Falco centere, aki úgy véli: több kulcsmomentum is volt az ötmeccses fináléban.

– Ha azt vesszük, tulajdonképpen mindkétszer nagyon közel álltunk ahhoz Szolnokon, hogy nyerjünk – gondolok itt az utolsó pillanatban kapott triplára, vagy a hosszabbításban elbukott 3. összecsapásra. Aztán mi is majdnem betliztünk a 4. meccsen, ott az utolsó negyedben kellett rendezni a sorainkat. És tán ez adott lélektani előnyt számunkra az utolsó túra előtt. Az 5. ütközetben a szünetig fej-fej mellett haladtunk, de a második játékrészre felőröltük a házigazdát. Remek volt a védekezés, és elöl pedig jöttek a pontok. Mindenki kivette a részét a sikerből, mondanom sem kell, a csapategység volt a legfőbb erősségünk – fogalmazott Keller Ákos, aki nagyszerűen érzi magát a vasi megyeszékhelyen, és reményei szerint erős kerettel vághat neki a Falco a követező szezonnak is. 

– Magasra tettük a lécet, de, mint profi sportoló, csak azt mondhatom, hogy meg kell védenünk mindkét címünket. Abban bízom, hogy megint erős lesz a gárdánk – ha megtartjuk értékeinket, akkor ismét sok örömet szerezhetünk szurkolóinknak a következő szezonban – zárta szavait Keller Ákos. 

„Sok fájdalomcsillapító elfogyott”

Benke Szilárd is főszereplője volt a bajnoki aranyérmet szerzett csapatunknak. A bedobó az alapszakaszban és a rájátszásban is extrát hozott több esetben, aztán a finálé 5. összecsapásán ellenállhatatlanul kosarazott. Nagyszerűen védekezett, emellett fontos pontokat szerzett. „Sziszi” is elégedetten tekintett vissza a magunk mögött hagyott szezonra.  

– Amikor elkezdődött a felkészülés, éreztem, hogy erős alakulatot alkotunk: igazán jó keret jött össze! Kimondva, kimondatlanul éreztük, hogy komoly sanszunk lehet bajnokságot, vagy akár kupát nyerni. A felépített munkatervet aztán alaposan felülírta a koronavírus-járvány… Ez nem panasz, hiszen mindenkit elért a Covid, de a mi helyzetünket extrán megnehezítette a pandémia. Volt olyan hónap, amikor 27 napot voltunk karanténban, aztán előfordult, hogy egy héten négy tétmeccset játszottunk. Mi tagadás, ez extra terhelést jelentett a szervezetünknek, mind mentálisan, mind fizikálisan. Sok fájdalomcsillapító elfogyott az elmúlt fél évben – mesélte Benke Szilárd, aki több emlékezetes mérkőzést is felidézett a mögöttünk hagyott esztendőből.

– A kupa elődöntője és a finálé is megmaradt bennem. A Falcónak korábban nem sikerült még elhódítania a trófeát, ezúttal ez is sikerült. Ez a győzelem hatalmas lendületet adott a folytatásra. Egyre jobban bíztunk magunkban, tudtuk, hogy bármire képesek lehetünk. Elérkezett a play off, ahol előbb a Körmendet, majd a Szegedet búcsúztattuk. És akkor jött a döntő… Azzal tisztában voltunk, hogy kell az idegenbeli bravúr – erre az első és a harmadik összecsapáson is lehetőségünk volt, de nem éltünk vele. A fordulópontot talán a 4. meccs utolsó negyede jelentette, amikor is tízpontos mínuszból jöttük vissza a meccsbe fantasztikus szurkolótáborunk segítségével. Az 5., mindent eldöntő mérkőzésen pedig higgadtak tudtunk maradni a kiélezett szituációkban – ez eredményezte az aranyérmet. A csapat nagyságát az mutatja, hogy a kritikus helyzetekben mindig akadt egy-egy játékos, aki a hátára vette a csapatot. Amikor lefújták a meccset, rengeteg érzés kavargott bennem: boldogság, düh, feszültség – nehéz szavakat találni. Most már persze megnyugodtunk, és csak az öröm maradt meg bennem. Várom a szabadságot, a szervezetünk extra terhelésnek volt kitéve, kell most a regenerálódás – fogalmazott Benke Szilárd.