Kocsmaária: Bödőcs Tibor „Thuróczyul”

Thuróczy Szabolcs (1971) gimnazistaként játszott már szülővárosa, Nyíregyháza teátrumában Gaál Erzsébet rendezésében. Húszévesen ugyanott Zsótér Sándor instruálta.  Diplomát a jogi(!) egyetemen szerzett. 1998 óta a budapesti Pintér Béla Társulat oszlopos tagja. A Tiszta szívvel, a Fehér Isten, a Valami Amerika 3. filmekben is láthattuk, valamint tévésorozatokban: az Aranyéletben, A tanárban. Telefonon beszéltünk vele sportházbeli vendégszereplése apropóján.

„Voltak kételyeim, mielőtt belevágtam a Kocsmaáriába. Meg tudom-e tanulni, elő tudom-e adni? Van-e elég kreativitásom, szuggesztivitásom? Leköti-e a nézőket? Aztán körülvettem magam szerethető, rendkívül tehetséges emberekkel. Maga Bödőcs Tibi az, amiként Keresztes Tamás rendező, Enyedi Éva dramaturg is. Hiszek bennük. Tavaly nyáron volt a bemutató a budapesti Hatszín Teátrumban, s azóta félszáz előadást ért meg. Csapatjátékosként nagy kihívás számomra, hogy egyedül vagyok a színpadon. Sokrétű mondandója van a Meg se kínáltak-nak. Megjelenik Oszkár, a főhős egész élete, családja. Az alkohol miatti lecsúszás. Szinte pillanatok alatt lepereg ötven-hatvan év. Számos ilyen sorsú ember van, akik óriási tehetségnek indulnak, s ha más közegben születnek, szocializálódnak, nőnek föl, meg tudnák futni azokat a köröket, amikre a tehetségük feljogosítaná őket. De hát az élet valahogy másképp adagolja a dolgokat. Az egész szarkasztikus, fájdalmas humorral van átitatva, amikor úgy nevetsz, hogy belül megfacsarodik a szíved. Vannak kellemetlen, fájdalmas témák, amikre rá kell kérdezni, amikről beszélni kell. Például, mikor Oszkár megkérdezi, te milyen példát adsz a gyerekeidnek? Olyat fogsz nekik adni, amilyent te kaptál a szüleidtől. És ahogyan te bánsz a szüleiddel, úgy bánnak majd veled a gyerekeid is. A színházban könnyebb kimondani ezeket, mint az életben. Van, aki terápiaként éli meg az előadást. Igazából persze minden néző mást szűr le belőle. Az biztos, nagy hullámvasút. Valahogy úgy beránt. Átmossa az embert. S fura, könnyes végbe megy át. Folyamatosan csiszolgatom. Sok helyre viszem. Nagy öröm, hogy sikeres, telt házakkal megy. Számomra – állami kitüntetések híján – ezek jelentik a díjakat. Remélem, külföldre is eljutok vele, ahol sok magyar él. Szeretném megmutatni nekik is, hogy az ember igazából mindenhol lehet boldogtalan, és boldog is. Ha valaki nincs szinkronban önmagával, akkor teljesen mindegy, hol él. Ha igazán őszinte vagy magadhoz, a családodhoz, a gyerekeidhez, akkor van értelme élni. Egyébként máshogy nincs.”

Szenkovits Péter
Fotó: Facebook